Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

122 Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. pest emelkedést vagy sülyedést jelént-e, hogy reményre vagy kétségbeesésre van-e okunk a jövőt illetőiéig? Ezt a költségvetést én a számok hangversenyének nézem, amely lehet gyászinduló is, de lehet riadó is. Meg akarom vizsgálni, hol van ok arra, hogy gyászindulót lássunk, de nem fogom elhallgatni azt sem, hol van okunk arra, hogy reménységet, riadót halljunk ki a számok zenéje mögül. Kezdem a számok zenéjét egy külföldi számmal való összehasonlitással és itt a hang a gyászinduló hangja lesz. Az amerikai sajtóban megjelent múltkoriban egy cikk, amely leszegezte azt, hogy az Északamerikai Egyesült-Államokban a lakosság egy évi tiszta jövedelme 90 milliárd dollárt tett ki. ' Ugyanez a statisztika diadalmasan mutatott rá arra is, hogy a békebeli Németországnak egész vagyona békében 80 milliárd dollárt tett ki. Ha figyelembe veszem azt, hogy a dollár vásárlóereje szintén változott, akkor a mai 90 milliárd dollárt 45 milliárd békebeli dollárnak lehet venni. Ebből az következik, hogy az Északamerikai Egyesült-Államok lakosságának egyévi jövedelme felér a német birodalom békebeli vagyonának felével. Ugyanez az amerikai statisztika foglalkozik Magyarország helyzetével is. Magyarország békebeli vagyona 20 milliárd dollárt tett ki, a mostani magyar vagyon pedig 3 milliárd 115 millió dollárt. A kettő között a különbség az, hogyha békebeli dollárban számitom, akkor 17 milliárd dollár, ha mostani dollárban számitom, akkor 37 milliárd dollár az, amennyit a trianoni békeszerződés tőlünk vagyonban elvett. Amikor mi gyászindulónak látjuk a költségvetés egy részét és amikor keserűség fakad fel szivünkből, akkor nem azt mondjuk, hogy ennek a kormány vagy ez és az a kormányközeg az oka, — kicsiségek, apróságok, hibák vannak egyes közegeknél is — hanem elsősorban bűnös és hibás az a trianoni békeszerződés, amley 37 milliárd dollárt vett el tőlünk, (Ugy van! Ugy van!) amely akkor, amikor már előzőleg a magyar nemzet szine-javát, legjobbjainkat temetőbe vittük, (Ugy van! Ugy van!) amikor 500.000 hősi halottat gyászolunk mi magyarok, elvett tőlünk még 12 millió dolgos polgárt, elvette tőlünk mindazt a vagyonunkat, amely ebben a 37 milliárd dollárban van, elvette aranyunkat, vasunkat, szenünket vasutjainkat, útjainkat, városokat, elvette a kultúrát, a kereseti lehetőségeknek annyi és annyi forrását. (Ugy van! Ugy van!) Ha az ember ezeket az adatokat nézi és ebből a szempontból vizsgálja a költségvetést, akkor egészen más eredményre kell jutnunk, mint amik a puszta, részben alaptalan, részben túlzott panaszokban elhangzanak. Ezzel a trianoni békeszerződéssel mint adottsággal számolnunk kell, mint nyomorúságunk forrásával mindnyájunknak le kell vele számolnunk s ebből kiindulva kell azután a jövő felépítéséről gondoskodnunk. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy az a vasgyürü, az a bilincs, amelyet körénk vertek, ma már nem szétpattanthatatlan. Ma már ezen a vasgyürün keresztül nyújthatjuk kezünket és van baráti kéz, amely azt megszorítja. A nemzetek versenyében, a nemzetek küzdelmében ma már nem állunk egyedül, vannak barátjaink, és hogy ezek a barátaink vannak, az a mai kormánynak köszönhető, (Ugy van! jobbfelöl.) amely igenis aktiv külpolitikával akarja az országot gazdaságilag is, nemzetileg is, államilag is, nemzetközileg is előbbre vinni, Mihelyest nemzetközileg előbbre tudunk jutni, nyomban mások lesznek a megélhetési feltételek; csonka Magyarország megszűnésével Nagy-Magyarországon másképen fognak tudni az emberek megélni. Örömmel szögezzük le ennek a kormánynak azt a ténykedését, hogy az , integritásra irányuló törekvést hivatalos kormánynyilatkozattal hivatalos programmá emelte. Emelt fővel és büszkén hirdetjük mindnyájan, hogy Nagy-Magyarországot akarjuk, hogy a mostani határokba bele nem nyugszunk és minden módon visszaállítani törekszünk a régi határokat. (Ugy van! Ugy van!) Ez olyan kilátás, amikor ezt a kormány felelősségénél fogva felelős helyzetben a nemzetközi viszonylatoknak érett mérlegelése után kinyilatkoztathatta, hogy e mögé minden becsületes magyar embernek pártkülönbség nélkül oda kell állania. Amikor a kormánynak ezt a külpolitikai sikerét és eredményét leszögezzük, akkor el kell ismernünk azt, hogy itt óriási eredményt ért el a nemzeti egység, mert amikor a Bethlen István és Apponyi Albert közötti politikai ellentétek Genfben semmivé törpültek, ez annyit jelent, hogy Genfben az egész magyarság egységesen állott fel, s amikor az egész magyar sajtó — ezt el kell ismerni — a genfi tárgyalások alkalmával a magyar hivatalos álláspont mögött volt, akkor a nemzeti egységnek olyan tündöklő bizonyitékát adtuk, amelyet nagyon sajnálok, hogy egyéb téren is nem tudunk érvényesiteni. T. Képviselőház! Ezek a sikerek azonban nem szabad, hogy bennünket elbizakodottá tegyenek. A nemzetek mérkőzésében a puszta jog magában rendszerint nem sokat ér. Ritkaság az, hogy a puszta jog olyan fényes diadalt tudjon aratni, mint 1866-ban Deák Ferenc bölcseségével vagy most legutóbb Genfben Apponyinak fölényes tudásával. A nemzetek küzdelmében a jognak rendesen annyi, hatóereje van amenynyi eleven erő van mögötte. Ha a magyar igazságot annyiszor letiporták, annak rendesen az volt az oka, hogy a magyar igazság mögött nagyon sokszor kevés volt a magyar ököl. Én tehát ebből a szempontból akarom kissé vizsgálni, hogy a magyar ököl szempontjából, a magyar erő szempontjából mik azok az erőtényezők, amelyek a költségvetés mögött állanak. Megmondom őszintén, mire akarok rátérni: a magyar nemzet propogativ, hóditó, szaporodó képességére. Ha a múltra visszatekintek, azt látom, hogy 1800-tól 1900-ig, tehát száz év alatt a magyarság száma megkétszereződött. Ezt a szaporodást a külföldi államok közül elérte egynéhány, de nagyon sok alatta maradt. 1950-től kezdve sajnálattal kell megállapitanunk, hogy a magyar faj szaporodása a régi arányokat nemcsak, hogy nem haladta meg, hanem azokon alul is maradt. A legújabb szaporodási arányszám pedig azt mutatja, hogy csonka Magyarországon ezer lélekre a szaporodás mindössze 106, míg ezzel szemben Csehországban ugyan a miénknél még valamivel alacsonyabb: 10-4, de Jugoszláviában már 11, Romániában pedig 15. Ha most figyelembe veszem azt is, hogy a magyarság természetes szaporodása mit jelent, akkor itt is csökkenő számokat látok. 1921-ben 10-6 volt a szaporodás ezer lélekre, ezzel szemben 1927-ben már csaik 7-6. Mig tehát Romániában 1921-ben 15-2 ezrelék volt a szaporodás, addig csonka Magyarországon 1927-ben már 7-6 ezrelékre süllyedt alá, vagyis a magyar faj évi szaporodása Ro-