Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

laß. ülése 1928 március 20-án, kedden. 121 Az országgyűlés képviselőházának 1 Magyarországon az a sorsa, hogy neki kell a detektiv szerepét játszani, vagy a vádló szerepét viselni. (Jánossy Gábor: Szinte lehetetlen.) De állítom. (Jánossy Gábor: Elhiszem, ha tetszik mondani, de elképedve hallgatom!) Én itt a nemzet színe előtt beszélek és minden szavaimért jót kell államom. A kisgazda megtagadja ezt a szolgálatot és azt mondja: uram, én nem vagyok vádló, én nem kutatom előtted azt, hogy ki az a kovács, ki aa a kerékgyártó, ki a szabó, hanem keresd meg te, hogy mit dolgozik, milyen^ könyvet vezet. En azonban nem leszek a vádlója, inkább nem váltom ki az őstermelési igazolványt. (Szabó Sándor: Igaza volt!) De most jön a fekete leves. Aki a tanúsítványt nem váltja ki a t. magisztrátusnak parancsé zavara, akit tür a kormányzat a magyar nemzet és a magyar pénzügyministerium dicsőségére, az utolsó tojást, az utolsó tyúkot is forgalmiadóval sújtják. Bennem nincs rosszakarat, de van^ bennem keserűség, amikor azt látom, hogy népünkkel ezt osinalják ma. Sajnálom, hogy csak egy szót is mondjak a kormányra, amellyel mégis csak tudunk r itt becsületes hangon beszélni. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de fáj a lelkem, hogy amikor a legnagyobb nyugalomra, a legnagyobb becsületes megértésre van szükség, akkor a legnagyobb zaklatások vannak. Tessék kimenni ai piacra és megnézni, hány detektiv vadászik ott, hogy a gazdaasszony hol veszi a tyúkot stb.-t. Kérdezik, hol a tanúsítvány? A forgalmiadóhivatálban van, mert nem vallottam be, kinél csináltattam a csizmát, — Akkor tessék forgalmiadót fizetni. Tisztelem a pénzügyi kormányzatnak azt a becsületes eljárását, hogy engedélyt ad arra, hogy egyes élelmezési cikkeket ne sújtsanak forgalmiadéval, de bocsánatot kérek, ne kösisék ezt ahhoz, hogy be vall ja-e a gazda, mit dolgoztat, ki a kovácsa, ki a mindene, mert különben alá van vetve a forgalmiadó-kezelő ség szeszélyének. Nagyon örülök, hogy a belügyminister ur őexcellenciája itt van köztünk. Ott áll a szerencsétlen szegény nép, amelyet segíteni mindannyiunknak kötelessége. A kormányzat a kis házépitkezési akciót megindította, de vannak olyanok, akik ebben az akcióban nem vettek részt, akik a maguk emberségéből tákolták össze azt a kis házat. Az egyik a másik segíts égével. Most rávetette magát a forgalmi kezelőség — nagyon örülök, hogy a belügyminister ur itt van — ezekre a parányi kis exisztenciákra és nincs Magyarországon olyan detektivosoport, mint itt. Mindenütt tudják, hogy culápot hol állítottak össze, hol csináltak uj kerítést, uj kis házat és annak a kis háznak tulajdonosát mégis felhivatják és azt kérdik: ki csinálta a házat, ki állította a culápot fel? Az illető megijedve nem tudja, hogy mit vétett és miért hivta fel a forgalmi adókezelöség. Azt mondja, én a szomszédommal vagy a sógorommal együtt csináltam. Bocsántatot kérek, amikor itt a legnyomorultabb helyzetben élünk és épen a kormányzatnak a legnehezebb a dolga, amikor csendet, rendet akarunk és népünket az elkeseredéstől meg kell őriznünk, ilyet megtűrni nem lehet. Azért hozom ezt fel, mert egy perc nem sok, de addig sem lehet megtűrni azt, aki ilyeneket tesz. Én mint képviselő, csak hallgatok, nem szólok semmit* — mert mit csináljak — de ide kellett hoznom a parlament színe elé, hogy tessék ezeket a dolgokat elbírálni ós az ilyen embereket érdemük szerint a maguk méltó helyére eltávolítani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert mi a mi kötelességünk

1

? A mi kötelességünk csak egy, az, hogy népünket becsületes lélekkel szolgáljuk, a kormány elé terjesszük minden baját. De ha én idehozom a dolgokat s innen a sérelmekre orvoslás nem következik, ez a beszéd elhal, nevetség tárgyává válik az a képviselő, aki ezekben a bajokban eljár. Nem bánom, bármennyire is nevetségessé válok, életemet átéltem, bűnt sohasem tűrtem, utáltam, gyűlöltem, azért vagyok itt, másért nem, engem azért választottak meg, mert életemben embertársaimat lelkem mélyéből sajnáltam, ha láttam, hogy rendetlenséggel kezelték őket s igazságtalanul bántak velük. (Éljenzés a jobboldalon.) Tisztában vagyok azzal, hogy a magyar kormányzatnak a forgalmi adóztatásra szüksége van. Tisztában van ezzel minden józanfejü ember, még azok is, akik nincsenek közöttünk, de kérem, a jó Isten áldja meg a kormányzatot: a zaklatástól kíméljék meg a közönséget. (Helyeslés.) Mindig fáj nekem, amikor bejövök a pénzügyministerium valamelyik osztályába és azt kell mondanom az osztályvezetőnek vagy az államtitkárnak: uraim, csináljatok már valamit, itt van most is a zsebemben egy ilyen panaszos kérvény s azt át is adom. (Derültség.) Néhány ember miatt tömegével hordjuk a pénzügyi kormányzathoz a kisparasztoknak ilyen kérvényeit. Uraim, —bocsássanak meg a kifejezésért, — ha kétszer el is jön hozzám az a kisember, harmadszor már nem jön el, ha nem kap orvoslást és elnézik azt. hogy jogtalanul, igazságtalanul bánnak vele. Befejezem beszédemet. A költségvetést a magyar állam, az ország szempontjából köteles vagyok elfogadni. Teljes tisztelettel vagyok a kormányzat iránt, de kérem, ne keserítsük azt a népet, amely nem szolgált erre rá, amely ilyen bánásmódot soha nem érdemelt meg. El onnan azzal az emberrel aki igy bánik vele. Köszönöm figyelmüket, hogy meghallgattak. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

1

? Szabó Zoltán jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ellenzéki oldalról bizonyos aláhúzott gunyossággal vetették fel: milyen különös dolog az, hogy a kormánypárt részéről szintén panaszok hangzanak el. Erre a válasz igen egyszerű és igen könnyű: panaszkodnunk kell, mert panaszra jogunk és okunk van és nem képviselnek a mi népünket igazságosan és helyesen, ha a panaszoknak nem adnánk hangot. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Sőt elsősorban nekünk köteleségünk a panaszoknak hangot adni, mert amikor a panaszokat kifejezésre juttatjuk, semmi más mellékes célunk nincs. Mi, mint őszinte kormánytámogatók, akik meggyőződéssel állunk a kormány mögött, őszintén tárjuk fel szivünket abban a meggyődésben, hogy panaszainkat a kormány meghallgatja és velünk együtt segit az ország sorsát előmozdítani. (Helyeslés.) Mi nem vagyunk Fejbólintó Jánosok, mi meggyőződésből öntudatosan képviseljük azt az álláspontot, amelyen vagyunk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mi azért támogatjuk ezt a kormányt, mert ebben a kormányban látjuk a nemzeti jövőnek garanciáját. (Ugy van! Ugy van!) Ugyanebből a szempontból, a nemzeti jövő garanciáinak szempontjából kívánok kissé a költségvetéssel is foglalkozni és amikor a költségvetés számoszLopait tekintem, akkor a számoszlopok mögé az életbe óhajtok kissé belenézni; vájjon ez a költségvetés a múlthoz ké-