Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. 117 az ilyen állítás !) A magyar nemzetiségi kisebbségek csak nagyon nehezen tudnak védekezni ezek ellen a rágalmak ellen odakünn a megszállott területeken. Mert ne felejtsük el, hogy mi üveg alatt élünk és politikánknak minden lépését magyarázzák és félremagyarázzák. Csak őszinte és egyes beszéd teremtheti meg a megértésnek tisztultabb légkörét és csak békés szándékaink világos hangoztatása és a nemzetiségi öncéluságok elismerése kelthet bizalmat idegen nemzetiségű testvéreink szivében. Ne gondolja ebben a Házban senki sem, hogy a magyar kultúrának és a magyar műveltségnek ellensége vagyok. Mély hódolattal üdvözlöm a kultuszminister urnák az elemi népiskolákra és az óvódákra vonatkozó programmját, de hiszem és vallom, hogy a magasabbfoku műveltség olyan érték, amelyhez való hozzájuthatásnak első és elengedhetetlen kvalifikációja a kivételes tehetség kell, hogy legyen, másodsorban pedig a megfelelő gazdasági alapozottsággal biró rétegeknek kell hozzá jutniok. A szegénysorsu és kiváló tehetségű gyermekek nevelését és tanítását minden módon elő kell mozditani, de csak olyan határok között, hogy ezeknek elhelyezkedése az egyetemi végzettséghez kötött pályákon biztosítva legyen. Szembe kell szállnunk a magyar népnek azzal a régi bajával és hibájával, hogy minden egyszerű földműves és iparos ember megszégyenítve érezte magát, ha fiából tanult, művelt, diplomás* vagy hivatalnokembert nem tudott nevelni. (Felkiáltások: Ezen már túl vagyunk! — Zaj.) Az érettségizett kisgazda olyan ideálom, mint Apponyi Albert grófnak. Megkívánom azonban, hogy az a 40—50 holdas kisgazda, aki fiát taníttatni akarja, olyan anyagi helyzet között éljen, hogy meg tudja fizetni a taníttatás költségeit, és fia, ha az iskolákat elvégezte, térjen vissza arra a 40—50 holdra, művelje ezt meg és olyan életet, olyan gazdasági lehetőséget találjon ott, hogy a 40—50 hold után olyan kulturéletet is tudjon élni, mint amilyenre tanulmányai foytán joggal számithat. (Egy hang a közéven: Ki kell emelni a falut mai állapotából!) A legnagyobb tehetségegeket ki kell emelni és az általános műveltséget is emelni kell. A művelt iparos, kereskedő és földmives haszon az országra és a kultúrpolitikának elsőrendű célja kell, hogy legyen. De az, hogy jóformán minden földmivesnek, iparosnak és kereskedőnek a fia egyetemi végzettségre vagy közhivatalnoki állásra törekedjék, ez egészségtelen és beteg állapot, (Meskó Zoltán: Ha megvan az esze hozzá, miért ne?!) amellyel szemben aggályomat elhallgatni nem tudom, (Zaj.) Ezzel szemben bátorkodom rámutatni arra, hogy minden nagyobb költség nélkül is ki lehetne küszöbölni bizonyos alapvető hibákat, melyeket személyes tapasztalatom alapján észleltem az elemi népiskolák oktatásában. Ugy látom, hogy az elemi iskolák tananyaga nincs egészen szerencsésen megválasztva. A kis földmives gyermekek fejébe idegen országok nevei, azok lakosságának száma és fővárosainak nevei lesznek belekalapálva, és talán a kivándorlás gondolata csírázik ki lelkükben, de amidőn a tönkretett facsetemék és kiszedett madárfészkek ezreire gondolunk, ugy érzem, hogy a természet szeretetét nem tanítják meg kellő alapossággal az elemi iskolákban. A jövendőbeli foglalkozásukból még az ismétlő iskolákban is igen keveset hallanak azok, akikre a magyar föld megművelésének alapvető fontosságú munkája vár. Ez a hiányos tantervnek és a hiányos tanítóképzésnek is következménye. Ezért a magyar nép egyetemes érdekében állónak tartanám, hogy a sok egyetem helyett inkább a tanítóképzőkre fordítsa a kormány a kultusztárca hatalmas dotációjának egy részét. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, az egész Ház tisztában van azzal, hogy a magyar jövő áll és bukik a magyar tanítóval. A magyar tanító az, aki a fiatal generációt vezetni, befolyásolni fogja. (Ugy van! Ugy van!) De mi kell ehhez? Először is szigorú kiválasztása a tanítói pályára lépőknek, hogy erre a pályára csak kiválasztott és hivatott ember mehessen. (Helyeslés.) Azután kellő kiképzése és oktatása a tanítóknak, hogy hivatásszerűen űzzék mesterségüket. Végül kellő dotációja a tanítói pályának, hogy necsak egészen idealisták, vagy olyan emberek menjenek erre a pályára, akik esetleg többre nem tudják vinni. Mert ma nálunk bizonyos fokig az a helyzet, hogy eltekintve a kivételektől, nem egészen sikerült exisztenciák, megtorpant karrierek mennek a tanítói pályára. Kiválasztás, oktatás és dotáció, ez volna a kultusztárca igazi feladata. És ha a megszállott területekre nézve azt tudjuk hirdetni, hogy itt olyan népoktatás folyik, amelyből a népnek igazi haszna van. s hogy minden az egyszerű népért történik, akkor fogunk tudni megszállott területen kulturpropagandát csinálni. T. Ház! Amikor a földmivelésügyi tárca dotációját tekintem, szemben a kultusztárca pengőmillióival, akkor szomorúan kell megállapítanom, hogy ugy látszik, a földmivelésügyi minister urnák követelnitudása és harckészsége fordított arányban áll az ő tárcájának alapvető fontosságával. Bár volna nekünk, a magyar földnek egy Klebeisbergje, (Ugy van! Ugy van!) aki követelné mindazokat a milliókat a magyar föld számára, amelyek meg fognak térülni és vissza fognak menni a magyar műveltség szolgálatában, mert ezeket a milliókat először a magyar földnek kell előteremteni. Nem hiszem, hogy maga a földmivelésügyi minister ur tagadná, hogy a: mi magyar földünk beteg, fentről le és lentről fel. Minden birtokos, — törpe-, kis-, közép- és nagybirtokos — jóformán kivétel nélkül a, bankok zsebében ül, vagy az adóvégrehajtó kinpadján fekszik. (Meskó Zoltán: Sajnos, ez igy van!) Ma a. valóságos helyzet Magyarországon az, hogy csak az a gazda tud megélni, aki kivételes kereskedelmi képességekkel bir és aki kiváló kereskedelmi ügyességgel tudja földjét jövedelmezővé tenni. Meggyőződésem szerint a földmivelésnek kell annak a foglalkozási ágnak lennie, amely becsületes munka mellett, könnyelműség nélkül, de spekulációk és trükkök nélkül is becsületes megélhetését biztosítani tudja. A földmivelés nem spekulativ foglalkozás, hanem olyan foglalkozás, amelynek saját magának minden különös spekuláció nélkül is meg kell hoznia a maga jövedelmét. Nem hiszem, hogy a földmivelésügyi minister ur maga elegendőnek tartaná azokat az összegeket, amelyekkel tárcája dotálva van, és elegendőnek tartaná azokat az intézkedéseket, amelyeket a költségvetésnek ezek a keretei lehetővé tesznek. Nem akarom a t. Háznak figyelmét már nagyon sokáig lekötni, (Halljuk! Halljuk!) de mégis rá akarok mutatni egynémely olyan kérdésre, amelyekkel való foglalkozás mégis némi segítséget nyújtana az ország legfontosabb foglalkozási ágának. (Halljuk! Halljuk!) Először is a hitelviszonyokat akarom említeni. Már tavalyi beszédemben is megemlítettem, hogy a mezőgazdasági hitelviszonyok az egész vonalon olyanok, hogy akár a kis-, akár a 16*