Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-146
Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928. évi március hó 20-án, kedden, Zsitvay Tibor és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1928/29. évi állami költségvetés, az 1926/27. költségvetési év bevételi többlete terhére megállapított beruházásokról szóló pónzügyministeri jelentés és az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat együttes általános tárgyalása. Felszólaltak : Reischl Richárd, Tóth Pál, LángJános, gróf Hunyady Ferenc, Csontos Imre, Krüger Aladár, Ötvös Lajos. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpellációskönyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvónok hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Scitovszky Béla, Bud János, Herrmann Miksa, gróf Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 10 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Urbanics Kálmán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Szabó Zoltán jegyző ur. Bemutatom a t. Háznak a szigetvári választókerületben időközi választáson megválasztott Nádossy Elek képviselő ur megbizó1 eveiét. (Éljenzés.) A Ház a megbízólevelet megvizsgálás és jelentéstétel véget az igazolási állandó bizottságnak adja ki. Napirend szerint következik a mai napirendünkön «szereplő három tárgy (írom. 498, 499, 511) együttes általános vitájának folytatása. Szólásra következik Reischl Richárd képviselő ur, ki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti! Reischl Richard: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kilencedik éve vagyok egyik, legszerényebb tagja a t. Képviselőháznak, (Éljenzés. — Jánossy Gábor: Ne szerénykedj!) de valahányszor felszólaltam, a politikumot rendszerint kikapcsoltam beszédemből (Helyeslés.) és inkább gazdasági kérdésekkel foglalkoztam, mert azt tartottam,, mindig csak ahhoz szólok hozzá, amihez értek. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Ebben a Házban is sokkal többet tudtunk volna alkotni, ha a politokumot rábíztuk volna a pártok vezérszónokaira, hiszen a politikában a pártoknak egyet kell érteniök. Ha nem szólott volna mindenki a politikához, akkor valószínűleg előbbre volna az ország is. (Ugy van! Ugy van!) Most, hogy mégis pár pillanatra kitérek a politikumra, ezt kötelességemnek tartom és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. mint ellenzéki képviselőnek, meg kell indokolnom azt, hogy annak ellenére, hogy az ellenzék távol tartja magát a tárgyalás alatt levő javaslatok tárgyalásától, miért szólalok fel. K Elsősorban megállapítom, hogy talán egy kissé elhamarkodott volt az a határozat, hogy ezeket a törvényjavaslatokat egybekapcsolták, (Ivády Béla: Nem volt elhamarkodott!) mert azt hiszem, ezzel ártottunk annak az atmoszférának, amely — hála Isten — már ebben a parlamentben nagyon javult, másrészt pedig azért, mert én a házszabályokban olyan alkotmányjogi biztosítékot látok, amelyeknél precedenst alkotni roppant kár, hiszen nem tudjuk, hogy ez a jövőben hova fog vezetni. Pártunk illusztris vezére álláspontját ebben a kérdésben ki fogja fejteni, én azonban bizom abban, hogy a pártközi konferencia, amely ma fog egybeülni, ezt a dolgot eliminálni fogja és itt ismét a rendes atmoszféra fog felülkerekedni. (Helyeslés.) Sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nincs jelen. (Jánossy Gábor: Majd megjön, útban van! — Derültség.) Én a pénzügyminister urnák a költségvetés benyújtásakor tartott igen optimisztikus expozéjához akarok elsősorban hozzászólni. A minister ur talán számszerűleg biztatónak látja az ország jelenlegi pénzügyi helyzetét, én azonban, aki az életből jövök, azt látom, hogy nem lesz öt-hat évre biztosítva ez a jelenlegi állapot, mert nem adok neki kéthárom esztendőt, ha ez a tempó igy m ágy tovább, nem lesz, aki adót fizessen. Már most is azt látjuk, hogy állami kölcsönt nem tud a kormány bent az országban felvenni, tehát közvetve veszi fel úgyhogy az adófizetők veszik fel a kölcsönt, hogy azután az állam igényeit kielégíthessék. Ezt a bizakodó hangot nem találom helyesnek, valamint azt sem, amikor a kormány azzal érvel, hogy 800 millió pengőt fordított beruházásokra, az utolsó öt esztendőben. Ezekből a beruházásokból nem sok hasznot látunk, mert legtöbbnyire improduktiv célokra lettek fordítva. Jobban szerettem volna, ha ennek az összegnek felét újra átadták volna a magángazdaságoknak és igy lehetővé tették volna a 14
