Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

66 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. karának, erre az történt, hogy ellenük kihágási eljárást indítottak és elitélték az illetőket fejenként 15 napra és még pénzbüntetésre is azért a mulasztásért, azért a törvénysértésért, amelyet maga a szolgabíró követett el azzal, hogy megakadályozta a gyűlés »ima és rendes lefolyását. (Krisztián Imre: Gondolom, hogy milyen sima lehetett!) Az Ítéletet megfellebbezték, a fellebbezés még fut, de azon a jogcímen, hogy Ózdon a szolgabíró törvénysértést és jogfosztást követett el... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az interpelláció előterjesztésére szánt ideje lejárt. (Kabók Lajos: Meghosszabbítjuk! ~ felkiáltások jobbról: Nana! — Derültség a jobboldalon.) Propper Sándor: Be fogóin fejezni. Ebből az ózdi esetből kifolyólag az egész borsodi medencében megtiltják a gyűlések tartását. (Zaj.) Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Azon a jogcímen tiltanak be gyűléseket, mert Ózdon — mondom — a szolgabíró törvénysértést követett el. Mit akarok én? Én azt akarom, hogy egyenlő elbánás legyen ezen v téren, hogy vége legyen annak a hipokrizisnek, hogy kimennek az országból és idebent az országban Kossuth Lajost ünneplik és közben Kossuth Lajos elveit sáj-os csizmákkal tapossák. (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik Farkasfalvi Farkas Géza interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét méltóztassék felolvasni. Petrovies György jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az iskolákat fentartó szegényebb egyházak a reájuk hárított tanitói nyugdíjjárulékokat fizetni nem képesek, adósságot adósságra halmoznak és az anyagi tönk szélén állanak? Ha tudomása van erről a minister urnák, mély tisztelettel kérdem, mikép kivan e helyzeten segíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Azt hiszem, a t. Házban mindenki egyetért velem abban, hogy nemzeti szempontból a jövőbe csak akkor tekinthetünk bizalommal, ha egyházaink tovább is zavartalanul folytathatják a valláserkölcs és a rajongó hazafiság alapján felépülő nevelő munkájukat. (Ugy van a jobboldalon.) Ha egyházainkat tönkremenni hagyjuk, ha egyházainkra olyan terheket rakunk, amelyek alatt összeroskadnak, akkor azok számára egyengetjük az utat, azoknak malmára hajtjuk a vizet, akik nagyszerűen megszervezett földalatti aknamunkájukkal és^ világszervezetükben nyert hatalmas, de épenséggel nem válogatós eszközökkel le akarnak rombolni hazát, vallást, családi szentélyt és minden egyebet, ami nekünk szent és amiért nekünk élnünk érdemes. (Ugy van! a jobboldalon.) Márpedig egyházaink az anyagi romlás szélén államak. Én ezt nem a levegőből mondom. (Propper Sándor: Halljuk! Halljuk!0 hanem igenis mondom t. képviselőtársam, mint az egyik, a trianoni határ mellett fekvő református egyházmegye gondnoka és hiyatalos adatokkal igazolom, amit itt el fogok mondani. (Propper Sándor: Halljuk! Halljuk!) Az 1848: XX. te. akként intézkedik, hogy az egyházak egyházi és iskolai szükségletei állami utóm rendeztessenek. Kérdem, hogy a törvénynek ezen intézkedései tekintetében a békebeli állapotokkal szemben hogyan állunk mai Az adócsökkentési segély, a lelkészi nyugdíj, a korpótlék koránt sincsenek valorizálva. Tandíjat nagyon helyesem a népiskolában mem szabad szedni, de annakidején a tandíj elvonásáért az egyházak tandíjkárpótlást kaptak. A tandíjkárpótlás ma csak cirka 20%-ig van valorizálva. Kérdem, hogy miibői tartsák fenn magukat és iskoláikat a szegény egyházak? (Kabók Lajos: Kivetik az egyház tagjaira.) En nem beszélek a nagy és gazdag egyházakról, hanem igenis beszélek a szegény egyházakról. A tandíjkárpótlást — mondom — cirka csak 20%-os valorizációval kapják meg. Az iskolák magukat egyáltalában nem tudják fentartani, nem tudják tanítóikat fizetni, már pedig nagyon fontos érdek, hogy a tanítók anyagi gond nélkül teljes tehetségüket, egész lelküket vigyék bele abba a munkába, amely generációkra hat ki. De arról is kell gondoskodni, hogy a tanitók nyugellátása biztosítva legyen. Az ország olyan lesz, t. Ház, amilyennek az egyház és a tanító neveli ifjúságát. Épen azért a tanítói nyugdijat biztosítani kell, nem lehet azonban ezt a ciriüa hatszorosra emelt tanitói nyugdíjintézeti járulékot a szegény egyházakra ráaáritani. Az egyházak nemi birják ezt. Közvetlen tapasztalatból mondhatom, hogy ezeket a járulekodat az egyházak vagy egyáltalán nem rendezik vagy pedig adósságot adósságra halmozva fizetik. Kulturfölényünket, amelyet a t. kultuszminister ur nagyon céltudatosan, nagyszerűen fenn akar tartani, csak akkor tudjuk megőrizni, ha ezeken a kérdéseken segíteni tudunk. Egyházaink a mai helyzetben, iskoláikat sem karbantartani, sem leszerelni nem képesek. Egyházmegyém, $ ezt hivatalos adatokkal tudom igazolni, 64 iskolából csak 34-nek van alig valami felszerelése, a többiben semmi sincsen. Kérdem, milyen befolyással lesz ez a körülmény a várható eredményre? (Egy hang a baloldalon: Ez a kultúrfölény? — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Farkasfalvi Farkas Géza: Az én egyházmegyémben például 150% az egyházi pótadó a békebeli állapottal szemben. Eá tudok mutatni a gömör-tornai egyházmegyém ahol az állami adónak 200, sőt 300%-a az egyházi adó. (Kabók Lajos: Ugy-e jól mondtam, hogy kivetik!) Ez szinte valószínűtlennek látszik, de ennek bizonyítására felolvasok néhány adatot. (Jánossy Gábor: Én is tudnék akárhányat! — (Olvassa): »Kakaeaszend községben uj kivetés nélkül az egyház képtelen eleget tenni fizetési kötelezettségének, de még a kivetendő Összeg sem igen folyna be csekély számú híveink szűkös anyagi viszomyai és nagy szegénysége miatt.« Az egyházközség 1925. évi költségvetési mérlege a következő: Szükséglet 867 pengő 76 fillér, fedezet 220 pengő tehát a negyedrésze. — Itt van az után a bánhorváti egyház. Azt mondja a hivatalos jelentésében (olvassa): »Miután az egyház 200%-os adózással van megterhelve, a hívek teherbírása a községi és az állami adókkal is túl van terhelve a tanitói nyugdíjat még uj kivetéssel is képtelen fizetni. A tanitói nyugdíj ránknézve elviselhetetlen teher, és az egyház fejlődését örökre megnyomorítja.« — Itt van azután Alacska községe, a jelentés szerint a tanitói nyugdíj kifizetésére uj^ kivetés nélkül az egyház nem képes. Az 1925. évi költségvetés szerint a szükséglet 2246-94 pengő, a fedezet 228 pengő. A hiány tehát 2314 pengő 94 fillér. Tehát a hiánynak csak tizedrésze a fedezet. — A