Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Az országgyűlés képviselőházénak 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. 63 zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltá­sok: Miért gorombáskodik? Farkas István: Az nem gorombáskodás, hogy egyes politikai irányzatokat kipécéznek a leventéknek, ( Felkiáltások jobb felől: Nem vagyunk kocsmában!) hogy egyes politikai irányzatok ellen uszítják a leventéket? (Zaj és ellenmondások jobbfelol. — Prouper Sán­dor: Igenis, politikai testület!) Majd fogok erről bőségesen beszélni, amikor alkalmam lesz költségvetési vitában. (Jánossy Gábor: Ez a trianoni magyarság?) Most csak ezt a vadságot, ezt a barbárságot akarom in­terpellációmmal megszüntetni és objektiv aka­rok lenni. (Krisztián Imre: Nagyon objektiv!) A képviselő ur szól mindig közbe és dühöng azért, hogy a polgárságot védem. (Krisztián Imre: Dehogy! Eszemágában sincs!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani mert az ismételt elnöki figyel­meztetés ellenére állandóan közbeszól. (Kabók Lajos: Fáj az igazság!) Farkas István: Mióta interpellációmat be­jegyeztem, egész csomó levelet kaptam azok­tól, akik a lapokból megtudták, hogy inter­pellálok erről a kérdésről. Ezekből a levelek­ből be kell mutatnom néhány szemelvényt, hogy lássuk, hogy nemcsak Budapesten, ha­nem az egész országban a leventéintézményen keresztül ütik, verik zsarolják az embereket és családok nyugalmát dúlják fel. (Farkas­falvi Farkas Géza: Tetszik vállalni a felelős­séget, hogy ugy van, amint a levélben van irva?!) Akinek nem fáj semmi az nem panasz­kodik! Majd olvasok fel olyan levelet is, amelyben a leventeintézményt helyeslik. Azt mondja az egyik levél (olvassa); »Nyíregyházán Murányi L. Sándor a felügye­lőséggel megbízott. Ez a felügyelő valóságos réme a leventézésre köteles ifjúmunkásoknak. Az eset a következő. A múlt hó £0-ára kaptam egy idéző levelet a testnevelési ügyosztálytól, hogy a fiammal együtt, aki 18 éves, jelenjek meg a hivatalban.^ Én elfoglaltságom miatt nem mehettem el és igy csak fiam maga ment el. Ott azután kérdőre vonta ez a felügyelő, miért maradt el a vasárnapi gyakorlatozástól és ő meg merte mondani a maga szörnyű igaz­ságát, hogy ő egész héten nehéz testi munkát végez és fűtetlen hidegben kénytelen dolgozni, mert vasmunkás, és vasárnap igazán jól esik egy kicsit a melegen tartózkodnia. Ezért a bá­tor megmondásáért a fiatalembert a felügyelő többször arculütötte«. (Kabók Lajos: Salgó­tarjánban végigpofozták őket!) A másik helyen azt mondja (olvassa): »Va­sárnaponként ko^a reggel az ifjú embereket, akiket a rendőrök még az ágyból szednek* ki és az utcasarkon összegyűjtve viszik őket a rend­őrkaszárnyába, ott fogvatartják éhen-szomjan délután 4 óráig, amikor a gyakorlatozásnak már vége van és akkor engedik őket szabadon. (Efit hang a közéven: Nem árt nekik egy kicsit gyakorlatozni! ) r Ha a képviselő ur egész héten át dolgoznék és vasárnap reggel 4 órakor ki­vinnék az ágyból, másképen beszélne. Hatvanból karjtam egy na gyen értelmes levelet, méltóztassanak meghallgatni mit mond a leventézésről (olvassa): »Helyeslem a levente intézményt hazafias szempontból, de nem abban az értelemben, ahogy itt Hatvan­ban szolgálják. Mernék fogadni mindenre, hogv ha a leventeoktatók atyai jóindulattal foglalkoznának a leventékkel, ha elméletileg megértetnék velük, hogy miért szükséges es miért állíttatott fel a leventeintézmény, sokkal kevesebb leventekerülő lenne«. Ez az illefő is részletes panaszokat mond el a levélben. Ezek nagyon érdekesek, mert ugy látszik, a levéliró nagyon értelmes ember, aki figyeli a dolgokat és megállapítja az okot is (olvassa): »Hogy miért nem mennek, miért idegenkednek a le­ventézéstől és miért van annyi baj a levente­intézmény körül, miért nem járnak rendesen a vasárnap délutáni leventeoktatásra? Mindnyá­jan panaszkodva azt mondják, hogy azért nem, mert egyik a másik előtt restelli az ok nélküli durvaságokat, amelyeket zsebrerakni kénytele­nek. Szeleposényi őrnagy főparancsnok, a le­ventéket, — legyen tanonc, segéd vagy nős és gyermekek atyja, de még leventeköteles — minden csekélység miatt lemarházza, pojácá­nak, tisztességesebb ruhába bujt akasztófa­virágnak nevezi. Ugy-e, ez megmagyarázza világosan az okot, hogy miért iparkodnak meg­szökni a leventézés elől.« Itt van azután a levél további része (olvassa): »Ilyen körülmények között, ilyen nehéz megélhetési gondok között külön lelkifájdalmat is kell viselniök a szü­lőknek. Három gyermekemmel kisebb volna a családom, ugy tettem volna, mint sok más ember, elhajtottam volna, tönkretettem volna a gyermekeimet, ha azt tudtam volna, hogy ilyen sors vár rájuk«. Egy rokkant katona, aki végigküzdötte a háborút és aki csal adott tart fenn. Nyilván­való, hogy itt olyan eljárás folyik, amely már Budapesten is tűrhetetlenné válik, a vidéken pedig eddig is tűrhetetlen volt. (Farkasfalvi Farkas Géza: A cétt kell nézni!) Nem tudom, hogy a belügymini ster vagy a kultuszminister adja-e az utasításokat, — ezt intézzék el egy­más között — de az bizonyos, hogy a magyar kultúrának szégyene, hogy a kultuszminister cégére, ellenőrzése és felügyelete alatt ütik, pofozzák az embereket, a gyermekeket; . bizo­nyos dolog, hogy szégyene ennek az országnak, hogy az iskolánkivüli testnevelést ti«y hajtják végre, hogy hajnalban, éjszaka szedik össze a gyermekeket, mint a tolvajokat, csirkefogókat és rablókat. (Zaj a jobboldalon-) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a magyar kultúrát általánosságban sértő kifejezéséért rendreutasitani. (Helyeslés a jobboldalon és a közérten.) A vallás- és közoktatásügyi minister ur ki­van nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közokta­tásügy minister: T, Képviselőház! Időközön­ként visszatérnek épen a szociáldemokrata párt részéről ezek a levente-üervek. Korábbi vála­szaimban, ugy érzem, a kérdés lényegét telje­sen kimentettem és épen ezért most egészen rövid lehetek. A levente-összeirás részben anyakönyvi ki­vonatok és részben az iskolák által szolgálta­tott adatok alapján történik és teljesen ki van zárva, hogy olyan egyének is kimutatásba vé­tessenek, akik a levente-köteles koron túl van­nak. Minthogy azonban Budapesten legalább 8 ezier Kovács, jóval több Kis, még több Nagy van. természetes, hogy ilyen nagy városban névcserék előállhatnak, és ezen az alapon meg­történhetik az, hogy mást állítanak e^. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Miért éjszaka? — Pronper Sándor: Miért mennek hajnalban, mint a terroristák? — Krisztián Imre: Igen! S kik azok? — Felkiáltások a kö­zéven: Saját magukat kérdezzék meg! — Nagy Zaj. — Elnök csenget) Ezenkivül megvan az öreg leventék intéz­ménye, ami teljesen önkéntes dolog. Ha valaki a leventeköteles koron túl is részt akar venni ebben, azt természet esem megengedjük, ezefls-

Next

/
Thumbnails
Contents