Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Az országgyűlés képviselőházénak 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. 63 zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások: Miért gorombáskodik? Farkas István: Az nem gorombáskodás, hogy egyes politikai irányzatokat kipécéznek a leventéknek, ( Felkiáltások jobb felől: Nem vagyunk kocsmában!) hogy egyes politikai irányzatok ellen uszítják a leventéket? (Zaj és ellenmondások jobbfelol. — Prouper Sándor: Igenis, politikai testület!) Majd fogok erről bőségesen beszélni, amikor alkalmam lesz költségvetési vitában. (Jánossy Gábor: Ez a trianoni magyarság?) Most csak ezt a vadságot, ezt a barbárságot akarom interpellációmmal megszüntetni és objektiv akarok lenni. (Krisztián Imre: Nagyon objektiv!) A képviselő ur szól mindig közbe és dühöng azért, hogy a polgárságot védem. (Krisztián Imre: Dehogy! Eszemágában sincs!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani mert az ismételt elnöki figyelmeztetés ellenére állandóan közbeszól. (Kabók Lajos: Fáj az igazság!) Farkas István: Mióta interpellációmat bejegyeztem, egész csomó levelet kaptam azoktól, akik a lapokból megtudták, hogy interpellálok erről a kérdésről. Ezekből a levelekből be kell mutatnom néhány szemelvényt, hogy lássuk, hogy nemcsak Budapesten, hanem az egész országban a leventéintézményen keresztül ütik, verik zsarolják az embereket és családok nyugalmát dúlják fel. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tetszik vállalni a felelősséget, hogy ugy van, amint a levélben van irva?!) Akinek nem fáj semmi az nem panaszkodik! Majd olvasok fel olyan levelet is, amelyben a leventeintézményt helyeslik. Azt mondja az egyik levél (olvassa); »Nyíregyházán Murányi L. Sándor a felügyelőséggel megbízott. Ez a felügyelő valóságos réme a leventézésre köteles ifjúmunkásoknak. Az eset a következő. A múlt hó £0-ára kaptam egy idéző levelet a testnevelési ügyosztálytól, hogy a fiammal együtt, aki 18 éves, jelenjek meg a hivatalban.^ Én elfoglaltságom miatt nem mehettem el és igy csak fiam maga ment el. Ott azután kérdőre vonta ez a felügyelő, miért maradt el a vasárnapi gyakorlatozástól és ő meg merte mondani a maga szörnyű igazságát, hogy ő egész héten nehéz testi munkát végez és fűtetlen hidegben kénytelen dolgozni, mert vasmunkás, és vasárnap igazán jól esik egy kicsit a melegen tartózkodnia. Ezért a bátor megmondásáért a fiatalembert a felügyelő többször arculütötte«. (Kabók Lajos: Salgótarjánban végigpofozták őket!) A másik helyen azt mondja (olvassa): »Vasárnaponként ko^a reggel az ifjú embereket, akiket a rendőrök még az ágyból szednek* ki és az utcasarkon összegyűjtve viszik őket a rendőrkaszárnyába, ott fogvatartják éhen-szomjan délután 4 óráig, amikor a gyakorlatozásnak már vége van és akkor engedik őket szabadon. (Efit hang a közéven: Nem árt nekik egy kicsit gyakorlatozni! )

r Ha a képviselő ur egész héten át dolgoznék és vasárnap reggel 4 órakor kivinnék az ágyból, másképen beszélne. Hatvanból karjtam egy na gyen értelmes levelet, méltóztassanak meghallgatni mit mond a leventézésről (olvassa): »Helyeslem a levente intézményt hazafias szempontból, de nem abban az értelemben, ahogy itt Hatvanban szolgálják. Mernék fogadni mindenre, hogv ha a leventeoktatók atyai jóindulattal foglalkoznának a leventékkel, ha elméletileg megértetnék velük, hogy miért szükséges es miért állíttatott fel a leventeintézmény, sokkal kevesebb leventekerülő lenne«. Ez az illefő is részletes panaszokat mond el a levélben. Ezek nagyon érdekesek, mert ugy látszik, a levéliró nagyon értelmes ember, aki figyeli a dolgokat és megállapítja az okot is (olvassa): »Hogy miért nem mennek, miért idegenkednek a leventézéstől és miért van annyi baj a leventeintézmény körül, miért nem járnak rendesen a vasárnap délutáni leventeoktatásra? Mindnyájan panaszkodva azt mondják, hogy azért nem, mert egyik a másik előtt restelli az ok nélküli durvaságokat, amelyeket zsebrerakni kénytelenek. Szeleposényi őrnagy főparancsnok, a leventéket, — legyen tanonc, segéd vagy nős és gyermekek atyja, de még leventeköteles — minden csekélység miatt lemarházza, pojácának, tisztességesebb ruhába bujt akasztófavirágnak nevezi. Ugy-e, ez megmagyarázza világosan az okot, hogy miért iparkodnak megszökni a leventézés elől.« Itt van azután a levél további része (olvassa): »Ilyen körülmények között, ilyen nehéz megélhetési gondok között külön lelkifájdalmat is kell viselniök a szülőknek. Három gyermekemmel kisebb volna a családom, ugy tettem volna, mint sok más ember, elhajtottam volna, tönkretettem volna a gyermekeimet, ha azt tudtam volna, hogy ilyen sors vár rájuk«. Egy rokkant katona, aki végigküzdötte a háborút és aki csal adott tart fenn. Nyilvánvaló, hogy itt olyan eljárás folyik, amely már Budapesten is tűrhetetlenné válik, a vidéken pedig eddig is tűrhetetlen volt. (Farkasfalvi Farkas Géza: A cétt kell nézni!) Nem tudom, hogy a belügymini ster vagy a kultuszminister adja-e az utasításokat, — ezt intézzék el egymás között — de az bizonyos, hogy a magyar kultúrának szégyene, hogy a kultuszminister cégére, ellenőrzése és felügyelete alatt ütik, pofozzák az embereket, a gyermekeket; . bizonyos dolog, hogy szégyene ennek az országnak, hogy az iskolánkivüli testnevelést ti«y hajtják végre, hogy hajnalban, éjszaka szedik össze a gyermekeket, mint a tolvajokat, csirkefogókat és rablókat. (Zaj a jobboldalon-) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok ezért a magyar kultúrát általánosságban sértő kifejezéséért rendreutasitani. (Helyeslés a jobboldalon és a közérten.) A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügy minister: T, Képviselőház! Időközönként visszatérnek épen a szociáldemokrata párt részéről ezek a levente-üervek. Korábbi válaszaimban, ugy érzem, a kérdés lényegét teljesen kimentettem és épen ezért most egészen rövid lehetek. A levente-összeirás részben anyakönyvi kivonatok és részben az iskolák által szolgáltatott adatok alapján történik és teljesen ki van zárva, hogy olyan egyének is kimutatásba vétessenek, akik a levente-köteles koron túl vannak. Minthogy azonban Budapesten legalább 8 ezier Kovács, jóval több Kis, még több Nagy van. természetes, hogy ilyen nagy városban névcserék előállhatnak, és ezen az alapon megtörténhetik az, hogy mást állítanak e^. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Miért éjszaka? — Pronper Sándor: Miért mennek hajnalban, mint a terroristák? — Krisztián Imre: Igen! S kik azok? — Felkiáltások a közéven: Saját magukat kérdezzék meg! — Nagy Zaj. — Elnök csenget) Ezenkivül megvan az öreg leventék intézménye, ami teljesen önkéntes dolog. Ha valaki a leventeköteles koron túl is részt akar venni ebben, azt természet esem megengedjük, ezefls-