Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-128
56 Az országgyűlés 'képviselőházának 128. ülése 1Ù2S február 15-én, szerdán. jövendőtől rettegnek, méltóztassanak megkérdezni azokat a fiatalembereket, a magyar nemzetnek úgynevezett reménységeit, akik rettegnek attól a gondolattól, hogy amikor máról holnapra kezükbe jut az oklevél, amikor a szülők többé már nem képesek őket segélyezni, amikor kimerül már a szülők kasszája, akkor ott fognak állani az oklevéllel zsebükben, ott fognak állani kenyér nélkül, kereset nélkül, mint annyian a magyar életből, odadobva a nincstelenségnek, odadobva a mérhetetlen szenvedéseknek. Igen t. Képviselőtársaim! Méltóztassanak elhinni, hogy a magyar népnek legszélesebb rétegeire nézve rendkívül fontossággal bir ennek a javaslatnak a sorsa és méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy mi épen azért vagyunk kénytelenek ezzel a javaslattal foglalkozni, mert az 1920 : XXV. tcikk — a numerus elausust elrendelő törvénycikk — védelme a magyar ifjúságnak, védelme a magyar kényéinek, Védelme a magyar jövendőnek. Hogy a másik oldalon szintén ilyen érdeklődéssel viseltetnek ezzel a javaslattal szemben, ^ azt hiszem, azt feleslege« bizonyítani azok előtt, akik nagyon jól ismerik azt a sajtópropagandát, amelyet nemcsak Magyarországon indított meg a magyarországi zsidóság, hanem, amellyel telekiáltotta az egész világot. (Sándor Pál: Nem fele] meg a valóságnak! Tessék bizonyítani!) Megfelel a valóságnak, bizonyitani is fogom, nem most, mert nincsenek adatok a kezemben, de bizonyitani fogom, Sándor Pál képviselő ur! Telekiáltotta a világot, az Öt világrészbe eljuttatta a maga panaszát arról, hogy a magyarság a zsidósággal igazságtalnul bánik, .hogy Magyarországon, ebben a csonka országban a zsidókat elnyomják. (Sándor Pál: Nem felel meg a valóságnak!) Állítom, hogy megfelel; a bizonyítást beigértem, tessék bevárni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon!) Sokszor fájdalmasan esett az embernek, amikor a külföldi lapokban olvashatta a magyarországi zsidóság odajuttatott panaszát, amikor olvashatta az ember azokat a visszhangokat, amelyek egy-egy Magyarországból származó kiáltásra következik a külföldi sajtóban. Sokszor fájdalmasan esett az embernek, hogy az Emberi Jogokat Védő Liga, meg az Alliance Israelite és a jó Isten tudja miféle nemzetközi szervezetei ezen szinte a világot kormányzó nagyhatalmasságnak egyszerre megmozdultak azért, mert Magyarországból hir jött, hogy csonka Magyarország lakosság zsidóságot el akarja nyomni és a zsidósággal szemben elnyomóan viselkedik. De a legfájdalmasabban esett az embernek azt látni, hogy amikor külföldön, Angliában támadt ennek a nemzetnek egy hatalmas barátja, aki a maga óriási publicitását a magyarság rendelkezésére bocsátja és a magyar igazságot, a magyar elnyomottságot köztudattá akarja tenni a világ minden részében, aki sohasem szűnik meg önzetlen lelkesedéssel és önzetlen szeretettel ennek a szegény elnyomott magyarságnak és a megszállott területek elnyomott magyar kisebbségének segítségére sietni, akkor ennek a mozgalomnak támogatását épen arról az oldalról alku tárgyává próbálják tenni. Jóhiszemű embereket állítanak némelykor oda, akik az ő nevükben ennek a támogatásnak feltételéül szabják meg, hogy ez a csonka ország liberális és demokratikus reformokat hozzon és csak ezeknek meghozatala esetén hajlandók támogatni azt a hatalmas nagy munkát, amelyet ez a jószivü idegen a magyarság érdekében végez. Véghetetlenül rosszul esik az embernek, amikor hallja a népgyűléseken, amikor olvassa a polgári és szocialista, liberális sajtóban egyaránt, hogy állandóan azt hangoztatják, hogy először liberális és demokratikus reformokat lássunk; titkos választójogot, az emigráció likvidálását, az esküdtszéket és a jó Isten tudja mit kivannak. (Malasits Géza: Haladást, ne pedig vissza Ázsiába.) Azt mondják, csak azután álljunk oda ennek a szegény csonka országnak megmentése érdekében; mi tőlünk sirhat az elnyomott magyar, (Malasits Géza: Nyolc éve van a reakció, azóta nagyobb a nyomor, mint valaha!) Majd csak akkor segítünk rajta, ha először a mi önző kívánságainkat kielégitik. (Malasits Géza: Önző kívánság?) Eszembe jut Kossuth Lajos egyik 1848-iki beszéde (Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! Én is erre hivatkoztam!) amelyben azt mondotta, hogyha van még keserűség, van még egy kielégítésre méltó kívánság, az a keserűség némuljon el. az a kielégítésre váró kívánság pedig várjon, ne tegyük ettől függővé azt, hogy a hazát megmentsük, (Jánossy Gábor: Ügy van!) Én is azt mondom, amit Jánossy Gábor igen t. képviselőtársam mond, és nem azt mondom, amit a baloldalról mondanak, én azt állítom, hogy igenis gondolkozás és feltétel nélkül álljunk oda annak a gondolatnak, annak a hatalmas akciónak támogatására, amelyet e megcsonkított ország boldogabb jövendőjének erdekében egy idegen ember inditott meg. (Jánossy Gábor: Tökéletes igaz, ebben egyetértünk valamennyien!) T. Képviselőház! A kormány azzal az indokolással lépett az országgyűlés elé, hogy ezt a javaslatot külpolitikai szempontból volt kénytelen idehozni és aki ismeri a genfi tárgyalásokat és a külföldi sajtóban nagyon sokszor elhangzott követeléseket a nulmerus clausus megváltoztatása vagy eltörlése érdekében, a kormánynak ezt az indokolását természetesnek tartja. Én azonban tisztelettel megkérdem, hogy a magyar nemzetnek, ennek a kicsiny, csonka országnak nem ütközik-e a presztizsébe az, hogyha nekünk minden idegen követelést szó nélkül kell teljesiteniünkl? Igaz, hogy csonkák vagyunk, igaz, hogy kevesen maradtunk ennek az országnak határai között, de még emlékezünk rá, igen t. képviselőtársaim, hogy nem voltunk valamikor ilyen szűk határok közé szorulva; emlékezünk még rá, hogy vo.lt ez a nemzet nagy és hatalmas; (Jánossy Gábor: Lesz is!) Emlékezzünk rá, akik a történelmet ismerjük, hogy volt valamibor, idő, amikor észak, kelet, dél hulló csillaga magyar vizekbe hullt le; emlékezünk rá s nem tudjuk a mostani esonkaságban elviselni azt, hogy nekünk idegen emberek parancsoljanak, idegen népek avatkozzanak a jogainkba akkor, amikor valamikor keresték barátságunkat és keresték a kegyeinket is. De ha már a külföld beleavatkozik is a mi dolgainkba, miért teszi ezt 1 ? Azt hiszem, azért teszi főképen, mert nincs a magyar dolgok felől kellőkép tájékoztatva. Ez nem is csoda. Hogyan értené meg az a francia, az az angol vagy az az olasz nemzet, amelynek lakosságában lényegtelen százalékszámban szerepelnek a zsidók, hogy mit jelent az, .mikor egy országban a zsidóság olyan hatalmas előretöréshez jut, mint amilyenhez jutott Magyarországon; hogyan értené meg az a francia, az az angol vagy olasz, akinek nincs annyi baja a zsidósággal, mint a magyarságnak, a mi viszonyainkat; hogyan értené az meg, hogy mennyiben létkérdés ránknézve a numerus clausus fentartása vagy a numerus claususnak általam óhajtott
