Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

At országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. hogy mind a két cégtulajdonos keresztény, vagy az. hogy az egyik cégtulajdonos keresztény és az egyik zsidó, mert sajnos ilyen is van,^ vagy az, hogy mind a két cégtulajdonos zsidó, az első csoportban van 138, a középsőben 57 és a harmadikban 165. Ahol két keresztény cégtulajdonos van, ott a keresztény alkalmazottak száma 257, a zsidóké 121. vagyis 68%-a keresztény és még mindig 32%-a zsidó. Ahol az egyik cégtulajdonos keresztény, a másik zsidó, ott 52-5%-a keresztény és 47-5%-a zsidó alkalmazott, és ott, ahol mind a két cégtulajdonos zsidó, az általuk alkalmazottaknak már csak 26%-a keresztény, ellenben 74%-a zsidó. Mélyen t. Képviselőház! Ha ők azt panaszolják, hogy az egyetemeken az ő arányszámuk nem korlátlan, akkor rni méltán panaszkodhatunk ez ellen az ellen-numerus clasus ellen, amely nem alkalmaz magyar diplomást, s amely nem veszi fel a magyar embert, amely tehát törekszik arra, hogy a magyarság életlehetőségei a magánvállalatoknál való elhelyezkedésben ugyanúgy megnehezüljenek, mint ahogy megnehezültek a közhivataloknál való elhelyezkedésben. Azt mondotta Baracs Marcell igen t. képviselőtársam, hogy hiába az egész, hiába a védekezés az egyetemekre járó zsidókkal szemben, mert hiszen ők külföldi egyetemen elvégzik az ő tanulmányaikat, azután hazajönnek, s épugy elfoglalják a pozíciókat, mint ahogy eddig elfoglalták. Itt elsősortban meg kell állapitanoim, hogy ő borzasztóan tévedett, ugyanúgy, mint az a másik képviselőtársam, aki a zsidó hallgatók számát, akik külföldön tanulnak, óriásira becsülte. Hiszen ezt az auxezist én már jól ismerem az Egyenlőségből, ahol igen gyakran beszélnek 10.000-es számról akkor, amikor a számok ^ csak százasokban fejezhetők ki. Itt is a megállapított tény az, hogy a külföldön tanuló zsidók száma mindössze 7—800-ra tehető, ezek közül tehát egy-egy évfolyamra több, mint 150—200 nem számítható. Ebből az következnék, hogy a, numerus clauisus-törvénynek életbelépte óta, tehát most már hosszabb idő óta az ottt végzett egyetemi hallgatók százával özönlenének vissza ide és nosztrifikáltatták az itteni egyetemeken az. ő diplomáikat. Ezzel szemben pedig a statisztika a következőket mondja: Az első mégy esztendő után, amikor tehát már valaki diplomával tényleg hazajöhet az egyetemekről, a (budapesti tudományegyetemen mindössze két nosztrifikálás volt. Mind a kettő hittudományi hallgató volt, tehát olyan, akire a numerus elausus-törvény egyáltalán nem vonatkozott. Elleniben volt a pécsi egyetemen 7 és a műegyetemen 17. A pécsi egyetemen a 7 közül 6 volt zsidó, a műegyetemen a 17 közül 8 volt zsidó. Az első ilyen esztendőben tehát a visszatért zsidók száma mindössze 14-et tett ki. A debreceni és szegedi egyetemen egyáltalán nem fordult elő nosztriűkálás. A következő esztendőben, 1925—26-ban, amikor tehát már öt év telt el a numerus clausustöryény életbelépte után, a budapesti egyetemen mindössze négy nosztrifikálás történt. A múlt esztendőben sem érte el a nosztriíikálások száma a tizet, ennek következtében ugy látszik, hogy itt valami számitásbeli hiba van, mert ba tízezrével volnának künn hallgatók, akik ott megszerzik az ismereteket, azután hazaözömölve, ellepik itt ugyanúgy a pályáikat, mintha itt végeztek volna-, akkor ennek valami nyomának kellene lenni, azonban -a nosztrifikálás ezt egyáltalában nem mutatja. De természetes is a dolog. Hiszen lényegileg a külföldi egyetemen megszerzett diploma nálunk csak két esetben használható, az orvosi és némi tekintetben a mérnöki szakom, mert a külföldi jogi diplomát, a külföldi tanári diplomát itt Magyarországon használni nem lehet. Természetszerűleg a mi viszonyainknak megfelelő stúdiumokban az illetőknek pótlólagos fogalmakat kell szerezniük, hogy az egyetemi kvalifikációt nálunk nosztrifikálhassák. E szerint ez a fenyegetés, vagy ez a.hm remény, amelynek itt kifejezését hallottuk, hogy majd a külföldről bejött jobb képesítésű fiatálság el fogja nyomni a mieinket, teljesen igazolatlan maradt a statisztika által, mert tényleg nem özönlenek vissza ezek a képesített fiatalemeberek. Lehet, hogy az ubi bene, ibi patria elve alapján ott maradnak, ahol tanultak, lehet, hogy meggondolják, vájjon a nosztrifikáláissal járó póttanulmányokat elvegezzék-e. de a tények azt mutatják, hogy nosztrifikálás csak a legszórványosabban történik. Nem csodálkozom azon, hogy mikor egy ilyen eminenter zsidó érdeket védő törvényjavaslatról van szó, akkor az úgynevezett »dolgozók pártja« magától értetődőleg a zsidóság mellé áll. Nem csodálkozom ezen, mert hiszen tudom az összefüggéseket, tudom azt, hogy ők mást mondanak a saját publikumuk felé es mást mondanak itt bent. A munkásjóléti kérdésektől, ez a javaslat teljesen idegen, és hogy a munkások jóléte az által, hogy több vagy kevesebb zsidót vesznek fel a műegyetemre, egy jottával nem változik, egy darabkával sem kap nagyobb kenyeret ez a vasesztergályos akkor, ha az egyetemre felvehető zsidóság száma korlátlanná is válik. Ellenben kitetszik a magatartásuktól, hogy nem annyira az ő munkásérdekeik szolgálatára hallatják itt annyiszor hangjukat, mint inkább legtöbbször zsidó érdekek szolgálatában. Hiszen, amikor a javaslat tárgyalásánál megnéztük azt a táblát, amelyre a szónokok feliratkoztak, az első nyolc feliratkozó szociáldemokrata volt, mintha csak itt egy határozottan munkásszociális kérdésről volna szó. Ez is szociális kérdés, de a mi fiainknak szociális kérdése, a magyar ifjúság elhelyezkedése szempontjából szociális kérdés, de ebből a szempontból a javaslatot nem lehet pártolni, ebből a szempontból a javaslatot csak ellenezni lehet, amennyiben ez a javaslat, mint baloldali engedmény, odatendál, hogy a baloldalnak kedvezve a zsidóságnak az egyetemre való bejutását valamivel nagyobb számban engedélyezze. A mi pártunk összhangban akar élni választóival. A mi pártunknak becsületbeli ügye az 1920 : XXV. te. mellett való kitartás. Nekünk kötelességünk a magyar ifjúság jövőjét megvédeni és minket nem kötnek azok a regardok, amelyek a mélyen t. kormányt a külfölddel szemben kötik. Mi tehát szabadon adhatunk meggyőződésünknek kifejezést és mi azt valljuk, hogy az 1920 : XXV. tcikk a magyar intelligencia boldogulásának egyik alapfeltétele és ezért mi kénytelenek vagyunk e mellett lándzsát törüi és ennek minden néven nevezendő módosítását mindaddig-, amig Trianon a nyakunkon van, amig a megélhetési lehetőségek olyan minimálisak, megtagadni. Ez a magyarázata annak, hogy én is, mint pártunk többi tagja is, e javaslat ellen szólalok fel, jóllehet a legtöbb részével egyetértek, jóllehet teljesen egyetértek a kormánnyal a premisszákra vonatkozólag, egyetértek abban, hogy kell a korlátozás. Teljesen egyetértek abban, hogy kell szelekció és csak a szelekciós 9*