Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-128
f Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. 51 dők sorában 0-2, 0'4, 0-6,1-8, 1'8% volt a hallgatók arányszámig»-. Ugy látszik, ugy az állatorvosi pálya, mint a gazdatiszti pálya nem tárj tozik a lukrativ pályák közé és annál kevésbé tartozik az erdészet vagy bányászat, mert az utolsó öt esztendőben egyetlenegy zsidó hallgató nem jelentkezett erre az akadémiára. (Várnai Dániel: Ennyi volt a beiratkozottak száma! Jelentkeztek, de elkergették őket!) Világosan látható tehát, hogy olyan helyeiken, ahol a tanulás szabadsága korlátlanul meg van, ott sem él vele a zsidóság és kizárólag* csak az egyetemeken követeli a numerus clausus feloldását, holott betart egy numerus clausus!, — amely t orvén ybeiktat va nincs, — más tanulásra szintén alkalmas főiskolákon. A kormánynak a genfi Népszövetséghez való előterjesztésében a tanszabadságról a következő véleménye volt (olvassa): »Hátra van még az a kérdés, hogy a kérdéses törvény öszszefér-e az 1848: XIX. te. 2. <§>-ában biztositott tanszabadsággal. Ez a cikkely kimondja, hogy a hallgatók szabadon választhatják meg tanulmányi tárgyaikat és tanáraikat, akiknek előadásait hallgatni óhajtják. Ez a tanulás szabadságát jelenti, de ez a törvény nem tartalmaz intézkedéseket, amelyek oly módon volnának értelmezhetők, hogy aziok a tanulók, akik a szükséges minősitéseket megszerezték, egyszersmind a jogot is megszerezték arra, hogy főiskolákra bocsáttassanak«. Vagyis az érettségi bizonyítvány lényegileg nem jogosit, cs.ak képesit felsőbb tanulmányi iskolák látogatására. Eddigi argumentációmban, azt hiszem, teljesen a kormány argumentációinak nyomdokain haladtam. Azt hiszem, osztja velem együtt a t. kormány is azt a tényt, hogy a numerus clausus törvénye .szükséges, mert szükséges korlátozásokat tartalmaz, hogy ez a törvény Trianonban birja a maga okát és magyarázatát és hogy ennek a törvénynek e rendelkezéseit ezentúl is fenn kell tartani. Hiszen a benyújtott törvényjavaslat maga is nem megszüntetni akarja a korlátozást» hanem azt fenn akarja tartani; a benyújtott törvényjavaslat is a lényeget meg akarja óvni, csak a szelekciós principiumot akarja megváltoztatni; a benyújtott törvényjavaslat ugyanahhoz a célhoz akar elérni, amelyhez elér az 1920: XXV. te., csak nem azon az egyenes utón, mint az előző törvény, hanem olyan kerülő utón, amely ne legyen mások által diffikultálható. Ez a javaslat szintén ki akarja küszöbölni azt az érdesséiget, azt a megbántottságot amelyet a hazai zsidóság a törvényben érezni vél, de anélkül akarja kiküszöbölni, hogy végeredményben mást várna tőle, mint ami van a régi törvényben. Elismerem, hogy a régi szöveg is hagy fenn kívánnivalókat, kételyeket, mert különben lehetelenség volna, hogy ahány egyetem és ahány évfolyam van, annyiléleképen értelmezzék. Ha az előző törvény nem hagyna fenn kételyt semmi tekintetben sem, akkor lehetetlenség volna, hogy az elmúlt hét esztendő alatt, amióta ez a törvény érvényben van, ne lett volna legalább egyetlenegy egyetem, amelyen egyetlenegy évben csak 6% zsidót vettek volna fel. Ellenben a statisztika nem ezt mutatja. A statisztika azt mutatja, hogy a legutóbbi öt esztendőben például a budapesti tudományegyetemen a felvett zsidók arányszáma 7-9, 8, 7-8, 7-7, 7-7%. Ugyanigy a budapesti műegyetemen, ahol pedig százalékot számitani már hivatalból kell tudni, az utóbbi öt esztendőben 8-7, 86, 8-9, 88, 8-3% a zsidók arányszáma és természetszerűen a vidéki egyetemeken KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. ennél is nagyobb. A Kolozsvárról menekült szegedi egyetemen az utóbbi öt esztendőben 24-7, 191, 14-7, 12-9, 12-3% a felvett zsidók arányszáma, a debreceni egyetemen 13-2, 13-7, 14-9, 12-4, 121% és ettől mérföldes csizmákkal eltérve, a pécsi egyetemen 56, 52*6, 487, 32-7 és a legutóbbi évben 25-4% a felvett zsidók arányszáma. Meg kell tehát állapitani, hogy ez az előző szöveg sem volt elég precíz és mint méltóztatik látni, oda sohasem értünk el, hogy a zsidókat csak 6%-ig vették volna fel. A zsidóság tehát ma is, a régi törvény alapján is privilégiumot élvez, másfélszer annyival, sőt kétszer annyival szerepel az. egyetemen belül, mint amennyit a törvény megenged. Méltánytalanságról, sérelemről, sárga foltról beszélni ezek alapján teljesen lehetetlen. Én azt látom, hogy az egyetemek igen jóindulatúan értelmezték ennek a törvénynek hézagos szövegét, itt tehát nem szabad atrocitásokról panaszkodni, hanem hálásan el kell ismerni az egyetemi professzorokkal szemben ezt a jóindulatot. Hogy az uj szöveg ennél jobb lenne, ezt tagadom és kétségbevonom. . Sőt az. nj szöveg birálatába a magam részéről egyáltalában bele sem akarok menni és abból az álláspontomból kifolyólag, hogy az 1920: XXV. tcikket módositani nem szabad, amig Trianon van, az uj szöveget, a módositott szöveget elvileg a limine elutasitom és igazat adok HegymegiKiss Pál t. képviselőtársamnak, hogy ennek a törvénynek kérdésében vagy a teljes fentartás vagy a teljes eltörlés lehet elvi álláspont, ellenben nem lehet elvi álláspont annak ilyen módon való módosítása. Az uj szövegből, amely sokkal komplimáltabb, még nagyobb d is zp árit ás ok, még nagyobb változatosságok fognak származni. Bekövetkezhetik igenis az, hogy egyetlen zsidót nem vesznek fel az egyetemre, és bekövetkezhetik az is, hogy 80%-ot vesznek fel. (Mozgás.) Mindig az egyetemi tanárság belátásától és összetételétől fog ez függni és a végrehajtási utasitás nem ölelhet fel annyi pontot, amennyitől e törvényjavaslat alapján valami egységes kezelés ebben a tekintetben várható volna. De hiszen: látjuk a vitából, hogy nem is lehet megvédeni ezt a törvényjavaslatot, mert tegnap a túloldalról felszólalt két igen t. képviselőtársaim közül egyik sem védte a javaslat szövegét. Nagyon találóan jegyezték itt meg Szabó Sándotr igen t. képviselőtársam felszólalására, hogy az a felszólalás nagyon szép volt, de hasotnilitott annak a református papnak beszédéhez., akinek a meghalt falurosszát kellett elparentálnia. Kereste a szavaikat, amelyeket elmondhat anélkül, hogy érintené a falurosszát» amely itt fekszik előttünk. A másik igen t. képviselőtársam még kevésbé foglalkozott magával a szakasszal. Általánosságban beszélt, de magának ennek a javallatnak szövegét védeni nem próbálta. Én tehát várom a túloldalról— nem a minister! úrtól, aki ezért a javaslatért, mint mondottam, nem felelős, nem is az előadó úrtól, — de várom a túlsó oldalról azt a hőst, aki ennek a szakasznak megvédésére vállalkozik. Naigyon szeretném, ha az a képviselőtársam, akiről a javaslat benyújtásakor szállóige volt, hogy »Tibor örülni fog«, idejönne és megmondaná, mietet örül ennek a szakasznak, tud-e ennek a szakasznak tényleg örülni. És én alig várom, hogy például a C túloldalnak egyetlen aktiv zsidó tagja» Dési Géza., mikor szólal már fel éhben a vitában. Mikor jön ide ő, aki egyébként a Pesti Izraelita Hitközség egyik elnökjelöltje, megmagyarázni nekünk, 9
