Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-128
44 'Az országgyűlés képviselőházának vaslatot politikai okokból, még pe-dlig inkább külpolitikai, mint belpolitikai okokból. (Ugy van! jcbbfelől. — Jánossy Gábor: Kényszerhelyzet!) Én -meglehetősein érdeklődtem az iránt a külpolitikai momentum iránt, amely eninek a javaslatnak létrehozását okozta. Sajnos azonban sem a közoktatásügyi bizottságban, sem a pártokban való tárgyalások alatt nem derültek Iki azok a külpolitikai tényezők, amelyek a kormányra a javaslat benyújtása tekintetében a ínyomást okozták, (Esztergályos János: Kérdezte volna meg Nagy Emil képviselő urat, ő megmondta volna!) illetőleg nem derült ki pontosan annak a tényezőnek, vagy annak az erőnek mibenléte, amely a kormányt kényszeritette a javallat benyújtására. (Jánossy Gábor: Benne van az indokolásban!) Az indokolás, mélyen tisztelt képviselőtársam, erről csak bizonyos általáhosságoikat tartalmaz, amelyekre leszek bátor kitérni, de szükségesnek és helyesnek tartottam volna, hogy amikor ilyen javaslat, amely — ismétlem — nem kultusz javaslat, hanem politikai természetű javaslat, a Ház eilió kerül, azt ne csak a közolktatásügyi bizottság, hanem a külügyi bizottság is letárgyalta volna, mert ott talán módjában lett volna a ministerelntölk ; urnák nyilatkozni a Ikülpolitikai nyomás felől, amely a javaslat benyújtásának szülőanyja. Ezt a javaslatot épen azért, mert külpolitikai nyomásra jött létre, nem tartom a nemzet konszenzusával egyetértőinek és azt mondom, hogy ez csak azofe közé a törvények közé fog tartozni, — amennyiben a Ház ebben a formában mégis megszavazza, — mint amilyen a trianoni békeszerződésről szóló törvény és a detronizációs törvény, amelynek létrehozásában a nemzet konszenzusa kimutatható nem volt (Berki Gyula: Dehogy nem! A nemzet nagy többségéneik képviselete szavazta meg azt a törvényt!) Mélyeint tisztelt képviselőtársam, a nemzet nagy többségének képviseletét akikor ismerném el, (Berki Gyula: Akkor az általános választójog alapján választottak!) ha az a torvémy, — ugy, amint erre a törvényre nézve is szeretném, ha a házszabályok erre módot nyújtanának, — itt a Házban titkos szavazással jött volna létre. A magam részéről a titkos szavazást nemcsak külhasználatra helyeslem, hanem híve vagytok annaik; belső használatra is. (Egy hang a jobboldalon: Helyes!) Hive vagyok annak, bo^y ilyen fontos politikai kérdésekbein maga a Képviselőház is titkos szavazással határozzon. (Pakots József: Reakciós parlament titkos szavazással és liberális ország nyilt szavazással!) Elnök: Csendet kérek. Petrovácz Gyula: Mélyen t. képviselőtársam, mi a mi pártunkban, annak belső életében is használjuk a titkos szavazást, de nem veszem észre, hogy például a budapesti izraelita hitközségben (Pakots József; Mi közöm hozzál --- Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) akár általános választójog, vagy akár csak titkos szavazás is lett volna valaha, (Derültség.) aminthogy a mélyen t. szociáldemokratapártban és a szakszervezetekben is belül, befelé nincs titkos szavazás és nincs általános választójog sem. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Ugy? Hát micsoda? — Zaj.— B. Podmaniczky Endre: No Móric, most mi lesz? — Rothenstein Mór: Bandi! — Élénk derültség a jobb- és a baloldalon. — Várnai Dániel: Nem is Bandi, hanem Bandika, ugy viseli magát! — B. Podmaniczky Endre: Hát maga micsoda? —Zaj.) 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. A magam részéről akkor tartanám a nemzet és a parlament konszenzusát bizonyítottnak, ha az ilyen javaslatok tárgyalása alkalmával a szavazásnál a képviselők titkosan adhatnák le szavazatukat, mert akkor biztos volna az, és hivatkozni lehetne rá, hogy itt a lélekben meg van a többsége ezeknek a kérdéseknek, és nemcsak a pártfegyelem hatása alatt jön létre egy ilyen fontos törvényjavaslat megszavazása. (Gaal Gaston: Bajos dolog •a törvények között válogatni! — Zaj.) T. Képviselőház! A törvényjavaslat indokolásában a külpolitika tekintetében az a megállapítás foglaltatik, hogy a Népszövetség az 1920 : XXV. tcikket ellentétben állónak mondja és vallja a trianoni szerződés 58. ^-szávai. Pártunk vezérszónoka tegnap ezt az állitást megcáfolta, az ő előadását tehát nem akarom ismételni annak igazolására, hogy ez a trianoni békeszerződéssel semmi tekintetben ellentétben nem áll. Csak arra akarok rámutatni, hogyha e törvényjavaslat megszavazásából a külföldön, megszállt területen lévő magyar nemzeti kisebbségekre nézve bármi néven nevezendő megkönnyebbedést remélhetnék, ha csak azt remélhetném, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása után külföldön rekedt magyar véreinknek legalább is olyan sorsuk lesz ott, mint milyen sorsa ma itt van a zsidóságnak, akkor megszavaznám ezt a törvényjavasltot. Van-e azonban ebben a Házban valaki, aki ezt a reményt táplálni merné, van-e valaki ebben a Házban, aki azt hinné, hogy ennek a javaslatnak törvénytárunkba való beiktatása után a mi külföldön rekedt magyar véreink sorsában jobbulás fog bekövetkezni? Van-e valaki, aki remélni merné, hogy ők is számarányuk szerint fognak érvényesülni ezentúl ugy a gazdasági, a társadalmi és politikai életben, mint az egyetemi beiratkozásnál és minden terén az ottani állami életnek? Én azt hiszem, hogy _ezt ennek a javaslatnak megszavazásától remélni nem lehet, ellenben mi kiadunk kezünkből egy erős fegyvert, egy erős adut, egy ellenértéket, amelyet más kérdéseknél esetleg eredménnyel tudtunk volna felhasználni. Én meg vagyok arról győződve, hogy ez a javaslat, ha törvénnyé is válik, a külföldön rekedt magyarság sorsán semmi néven nevezendő változást nem fog létrehozni, és épen azért ennek a megszavazásnak az ellenértékét nem látom semmi tekintetben és nem tudom ezt a külpolitikai momentumot olyan argumentumnak elfogadni, amely engem álláspontom megváltoztatására birna. Kétségtelen azonban, hogy ez mint politikai javaslat, a baloldalnak szánt engedmény, vagy legalább is a baloldalnak szánt engedmény gyanánt állíttatott be, vagy annak céloztatott. Sajnos, látható már, hogy ez az engedmény e tekintetben kárbaveszett, mert hiszen a baloldalnak nyújtott engedményt a baloldal ugyanúgy visszautasítja, mint ahogy perhorreszkálja azt a jobboldal. Azt az engedményt tehát, amelyet a kormány prezentálni akart a baloldal felé, a baloldal a maga részéről visszautasította. Kétségtelen dolog az is, hogy dacára ennek a ténynek, mégis az itteni baloldalnak van része abban, hogy ez a külpolitikai nyomás a Népszövetségen át a kormányra nehezedett. Kétségtelen, hogy a baloldalnak a numerus clausus ellen való állandó hangulatkeltése, a zsidóság lapjainak állandó cikkezése a numerus clausus ellen, a zsidóságnak külföldi összeköttetéseinek felhasználásával a Népszövetséghez intézett beadványai azok, amik a Népszö-