Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

Áz országgyűlés képviselőházának 1< Én is voltam valaha — nem szépasszonynak kocsisa, (Derültség.) bár az lettem volna, lehet, hogy ma akkor már uraság volnék — jogász, egyetemi hallgató, mi is kifejezést adtunk felháborodásunknak, a fiatal lélek tüze, lángja mibelőlünk is kilobbant, amikor nagy országos kérdésekről volt szó. De mi nem az egyetem falain belül tüntettünk, mi nem tekintettük az egyetem falain belül azt a bizonyos egyetemi immunitást, mi nem mentünk neki ötvenen, hatvanan egynek, ketőnek, háromnak, hanem az az egy, kettő és három is velünk érzett, velünk jött ki az utcára és ott tüntetett a véderő törvényjavaslat ellen. Mi nekimentünk a lovasrendőrök attakjának^, meg a gyalogság szuronyainak. sebesülések is történtek, és meg

7 akadályoztuk azt... a nagy Andrássy Gyula is lélekben velünk tartott, a mostani nagynak még nagyobb édesapja... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na! Na! — Györki Imre: Mit szól ehhez az elnöki tanács?) Majd megkérdezem az elnöki tanácstól, — udvarias ember vagyok — legyen egyszer önöknek is igazuk t. képviselőtársam. (Györki Imre: Helyes! — Derültség.) Mondom, hogy kimentünk az utcára, tüntettünk és megakadályoztuk azt, hogy a magyar nyelvet, egyetlen kincsét, szent palládiumát egy nemzet életének és fenmaradásának, megöljék a közös hadseregnél. Más is foglalkoztatta akkor a magyar egyetemi ifjúságot. Méltóztassanak, meghallgatni személyes élményemet Kossuth Lajosról. (Halljuk! Halljuk!) Akkor volt az, amikor fájdalmas megdöbbenéssel értesült a magyar közvéleményről arról, hogy Kossuth Lajos elvesztette kis vagyonkáját valami bankbukás alkalmával Olaszországban. Erre a magyar egyetemi ifjúság megmozdult és az akkori magyar egyetemi mágnás ifjak, zsidó ifjak, meg mi szintén félig-meddig rendezetlen felekezetű viszonyok között élő, mondjuk evangélikusok és reformátusok, (Derültség.) azon versenyeztünk, hogy melyikünk juthasson ki a szent öreghez, a turini remetéhez* hogy őt ingyen, önzetlenül szolgáljuk. Én is akkor szorultam először protekcióra. (Barthos Andor: Na! Na!) Nagy ember volt az én protektorom, az én közbejáróm. Leleplezem magamat, de nem teszek magam ellen összeférhetlenségi bejelentést. (Derültség,) Elmentem Szendrey Júliának, Petőfi Sándor feleségének második férjéhez, Horváth Árpádhoz, aki mint utolsó magyar idealista halt meg ebben az országban, — nekem kedves professzorom volt — s együttesen elmentünk Kossuth. Lajos palatínusához, Helfy Ignáchoz. Megkérte az én néhai jó professzorom Kossuth Lajos palatínusát, hogy juttasson ki engem a szent öreghez, hadd legyek én az ő Íródeákja, szolgája, inasa, mindene; nem kívánok semmit, elég nekem az a tisztesség és dicsőség, hogy Kossuth Lajost, akinek nevét a bölcsőben tanultam megismerni, láthatom és szolgálhatom. Akkor azt mondotta nekünk Helfy Ignác, — hálósapka volt a fején, csibuk a szájában, kivette a csibukot a szájából, odajött hozzám, átölelt — kedves öcsém, te vagy a százhatvanötödik, aki ilyen kéréssel fordul hozzám, de sajnos, a szent Öreg, a kormányzó ur nem fogad el senkitől semmit. Nem is sikerült kijutnom, nem sikerült a protekció nekem, meg a többieknek, de sikerült — az Isten nyugosztalja — Pichler Győzőnek, aki azután vigyázott Magyarországra. (Derültség.) T. Képviselőház! Kedves magyar egyetemi ifjúság! Az én gyermekeim is köztetek vannak. (Halljuk! Halljuk!) Innen intézem hozzáKÉPVI8ELÖHÁZI HAPLO. IX. '. ülése 1928 február 14-én, kedden. 41 tok kérő és figyelmeztető szavamat. Azt tudniillik, (Zaj a középen.) — talán meg fogják hallani, meg fogják érteni — hogy ne nyugtalankodjatok, ne rendetlenkedjetek, tartsatok össze, tanuljatok, dolgozzatok, legyetek méltók a 48-as márciusi ifjúság emlékéhez és hagyományaihoz. A 48-as márciusi ifjúság emlékezetére nemsokára március idusán ünnepet szenteltek és őket dicsőititek. Semmit sem ér az a dicsőítés, mitsem érnek azok a felvonulások, ha cselekedeteitek megcsúfolják a 48-as márciusi ifjúság szent hagyományait, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha egymás közt is békétlenkedtek, ha válaszfalat állittok egymás sorai közé, ahelyett, hogy a jövő rettentő nagy, legnehezebb küzdelmére készülnétek, amely valaha magyar ifjúság vállaira nehezedett, hogy visszaállítsátok a történelmi ősi Magyarországot. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez az én üzenetem az egyetemi ifjúsághoz. Magát a törvényjavaslatot pedig, mert gróf Bethlen István ministerelnök urnák (Éljenzés a jobb- és a báloldalon.) a történelmi Magyarország felé elvezető hazaépitő politikáját támogatom és támogatom a mélyen t. közoktatásügyi minister urnák is (Éljenzés a jobboldalon) a magyar nép értelmi szinvonalat felemelő igazán nagyszabású politikáját, — amelyről majd a költségvetésnél lehet beszélni — mondom e szempontoktól vezérelve, a haza érdekében 'a törvényjavaslatot megszavazom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy már csak 5—6 perc áll rendelkezésre, kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet holnapra halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Petrovácz Gyula képviselőtársunk beszédét a holnapi napon mondhassa el? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. (Zaj.) Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és tárgyára nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a most tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ezt a Ház határozataként kimondom. (Zaj.) Következik az indítvány- és interpellációskönyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy először az inditványkönyvet felolvasni sziveskedjék. Gubicza Ferenc jegyző: Az indítvány könyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Méltóztatnak tudomásul venni, hogy az indítvány könyvben bejegyzés nincs. Most kérem a jegyző urat, sziveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Gubicza Ferenc (olvassa): »Farkas István — a vallás- és közoktatásügyi ministerhez és a belügyministerhez — a budapesti levente szervezet törvénytelen eljárása tárgyában; Propper Sándor — a belügyministerhez — a gyülekezési jog helytelen és rendszertelen kezelése tárgyában; Farkasfalvi Farkas Géza — a vallás- és közoktatásügyi ministerhez — a tanitói nyugdíjjárulékoknak az iskolafentartó egyházakra való háritása tárgyában; Peyer Károly — a belügyministerhez — a 7