Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-139
Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 1928 március 6-án, kedden. 321 • szabályozzuk, -hanem .azt -egyöntetűen kellett szabályozni egy általános rendelkezéssel,'. amely az Összes tisztviselőkre vonatkozik. Minthogy ezt az általános rendelkezést a kormány 1923-ban kiadta és az érvényben van,. feleslegesnek tartom azt, hogy itt újból leszögezzük ezt az álláspontot, újból szabályozzuk a kérdést és épen azért azt indítványozom... (Gaal Gaston: Ezek községi tisztviselők, képviselő ur, .»nem államiak!) Községi tisztviselőkre ,ugyancsak vonatkozik, ez a rendelkezés. A rendelet 20. Í-a tudniillik határozottan kimondja azt, (Gaal Gaston: A rendelet nem törvény!) hogy a nemzeti kisebbségi vidékeken működő tisztviselőknek — nemcsak államiaknak, hanem, helyhatósági tisztviselőknek is — a nemzeti kisebbségi nyelvet meg kell tanulniok; ha nem tanulják meg azt a nyelvet, fegyelmi vétséget követnek el. Sőt a 21. § még szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz; kimondja, hogy a jelen rendeletben a köztisztviselőkre nézve tmegs/zabott nyelvhasználati szabályok megszegése fegyelmi vétség, amely ismétlés vagy szándékosság esetén a súlyosabb fegyelmi vétségre megállapitott büntetés alá esik. A legszigorúbb fegyelmi büntetéseket lehet tehát alkalmazni azokkal a tisztviselőkkel szemben, — nemcsak államiakkal, hanem helyhatósági tisztviselőkkel szemben is — akik a rendeletben előirt követelményeknek nem teszifek eleget. (Gaal Gaston: Ennek a felfogásnak köszönhetjük Trianont!) — HegymegiKiss Pál: Ugy van! — Mozgás jobb felől.) Őszintén megmondom, — talán senki nem tiszteli annyira a kisebbségek jogait, mint ahogy én tiszteletben, tartom — de ki kell jelentenem, hogy: amikor ilyen nagyfontosságú kérdésről van szó, azt nem lehet egy pa-~ -afus eldugott részében szabályozni, hanem igenis, alkalmazzuk azt. az általános rendelkezést, amelyet a kormány ennek a kérdésnek szahályozására már ki is adott; . .Épen ezért inditványozom, hogy a 112. § a) pontjából törlendők volnának a következő szavak »... és a helyi kisebbségi nyelvet legalább szóval birja«. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel kérem, hogy Gaal Gaston képviselőtársam álláspontját (Gaal Gaston: Javaslatát!) méltóztassanak elfogadni és Szabó Géza képviselőtársam indítványát, amely a törvényjavaslat szövegén változtatni akar, méltóztassanak elutasítani. (Helyeslés a baloldalon.) Először is kénytelen vagyok az előbb felszólalt képviselőtársaim szavaiba kapcsolódni. .A kvalifikációt nem kormányrendeletekkel, hanem törvényben' kell szabályozni, (Gaal Gaston: ügy- van!) Hogy ez kormányrendelettel történt,, nagy hiba, mert a. kvalifikáció szabályozása olyan fontos kérdés, amelyet csakis törvényhozási utón, törvény által kell szabályozni. Nem eldugott rész tehát az állategészségügyi törvényben az, amely a helyhatósági állatorvosok kvalifikációját szabályozza, hanem ez a helyes rendelkezés. Mindenesetre egy általános kvahfikacionális törvényben is lehet ezeket a kérdéseket szabályozni, de hogy ebben a törvényjavaslatban, amely kódexe az állategészségügyi igazgatásnak, idevonatkozóiig ne legyenek- rendelkezések, hanem bölcsen nyugodjunk meg egy kormányrendeletben, amely a szükséglethez vagy a kormány belátásához képest időnként visszavonható, ezt a magani alkotmányos érzésével elfogadni és helyeselni nem tudom. Nagyon igaza volt Gaal Gaston képviselőtársamnak abban is, hogy az ilyen intézkedések, amikor egy állatorvoséval szembeállítjuk egy egész falu érdekét, (Gaal Gaston: Öt-hat faluét!) — ha körállatorvosról van szó, öt-hat falu érdekét — a magyar igazságot egy áj talán nem szolgálják. Ha ebben a törvényben benne van az, hogy a falu népe a maga helyhatósági állatorvosával saját nyelvén intézkedhetik, ezzel már egy lépéssel közeledünk ahhoz, hogy Trianon rendelkezéseit megdöntsük. Épen ezért magyar szempontból fenn kell tartani ezt a rendelkezést. Sokkal erősebben kell elbánnunk azokkal, akik a közöttünk, csonka Magyarországon élő idegenajku testvéreinket mint külön nemzetiségeket ellenünk uszítják és heccélik fel, de ott, ahol a népnek azt akarjuk biztosítani, hogy a helyi adminisztrációval meg legyen az érintkezési lehetősége, olyan kicsinyességekkel, hogy az állatorvos majd akkor fog eljárni, amikor megtanulta a nyelvet, azt a népet nehéz helyzetbe hozni egyáltalán nem szabad. De miről van szó 1 ? Itt csonka Magyarország területén a nemzetiségek közül legnagyobbrészt németek laknak. Elvégre Magyarország már annyira kultúrállam, hogy az állatorvosok között találunk elég olyan embert, aki a német nyelvet tudja. Hát erre a néhány helyre, olyan állatorvost fognak megválasztani, aki tudja azt a nyelvet. De vegyük csak figyelembe, milyen ellenmondás van magában az egész törvény szerkezetében, hogyha elfogadjuk Szabó Géza t. képviselőtársam indítványát. Megcsinálnak egy állategészségügyi igazgatási kódexet a legaprólékosabb részletességgel közeledünk már ahhoz, hogy az egész állategészségügyi igazgatás államivá tétessék. Mikor mindezeket megcsináltuk, akkor a legkitett' ponton, ahol arról van szó, hogy a helyhatósági orvos és a nép állategészségügyi érdekből érintkezhessek, olyan helyzetet állitunk elő, hogy ez az érintkezés egyáltalában nem lehetséges. Mert azt már mindenki nagyon jól tudja, felesleges mondanom, hogy az állat, a marha nem fogja tudni megmondani mi baja, mégis csak annak a szegény földmives embernek kell megmondania. Most pedig Szabó Géza képviselőtársam meg akarja azt a szegény földmives embert büntetni azzal hogy beállit egy olyan rendelkezést, amelynek folytán nem értetheti meg^ magát a helyhatósági állatorvossal. Az a félesztendő, vagy esztendő, amely alatt ezt a nyelvet elsajátít ja, — egyáltalán nem hiszem, hogy ennyi elég egy nyelv elsajátítására — elég arra, hogy több községben roszszabbá tegye az állategészségügyet. (Igaz! Ugy van!) Ennélfogva én tisztelettel kérem, méltóztassanak ezt a módosítást elutasítani s méltóztassék meghagyni az eredeti rendelkezéseket, amelyek á bizottság javaslatában vannak. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ebben a vitában egészen röviden részt vegyek és különösen célszerűségi szempontból szóljak hozzá. Az a vé. leményem, hogy ez a kérdés nem egyéb mint egyszerű gyakoriatiassáffi kérdés. Sem nemzetiségi, sem magyar kérdés ez, hanem e paragrafusnak tisztán azt a célt keU szolgálnia, amelyet a törvény maga kivan. Én magam, aki egyszerű sváb fiu létemre ott nőttem fel egy sváb faluban, látom, hogy ennek a kérdésnek ' '• ' 50*
