Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-137
Az országgyűlés Mpviselöházának 137. Mélyen t. Ház! Mi a bizottságban iparkodtunk ennek a törvényjavaslatnak minden olyan kinövését, ahol ez a vörös fonál már kinövésszerüleg jelentkezett, lefaragni. Hiszen ha meg méltóztatnak nézni a bizottsági jelentést, azt méltóztatnak látni, hogy alig maradt ennek a törvényjavaslatnak egyetlen egy olyan szakasza, amelyet mi ne módosítottunk volna és a módosítások iránya és szelleme legtöbb esetben— noha egypár szakkérdésben is van módosítás — az volt, hogy ezt a bizonyos tendenciát, az állami omnipotenciának korlátlan kiterjesztését olyan terekre, ahol annak semmi helye nincs, a javaslatból lehetőleg kiküszöböljük. Nem sikerült végleg a mi ideánk szerint rendezni ezt a kérdést, bár kétségtelenül elismerem, hogy a minister ur végtelen nagy megértést tanusitott (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közeven.) és én a magam részéről csak kedves kötelességet teljesítek, midőn különösen annak a szegény magyar kisgazdatársadalom nevében, amely védelmezőt legtöbb esetben alig talál, amely önmagát megvédelmezni a legkevésbé tudja, én a minister urnák itt a Ház nyílt szine előtt legmesszebbmenő köszönetemet kifejezésre juttatom (Éljenzés a jobboldalon.) azért a konciliáns, okos és bölcs magatartásért, amelyet ennek a javaslatnak bizottsági tárgyalásánál tanusitott. (Éljenzés a jobboldalon.) Sajnos, maradtak a javaslatban olyan dolgok, amelyek nekem abszolúte nem tetszenek, amelyeknek apaságát — őszintén megvallom — még abban a mértékben sem vállalom, amely mint a bizottság tagjára esik rám s amelyek ellen minden egyes alkalommal felemelem a magam gyenge szavát. Épen azért szólaltam fel ma is, nehogy az a látszatja legyen a dolognak, mintha én az állami omnipotencia eme kiterjesztésének kísérletét még ilyen lecsökkentett alakjában is magamévá tenném és elfogadnám. Mélyen t. Ház! Én igazán távol állok attóL hogy személyeskedni akarjak. Azt hiszem, minden egyes felszólalásomra — pedig mindig nagyon kényes kérdéseket szoktam szóvátenni — hivatkozhatom abban a tekintetben, hogy iparkodtam lehetőleg nem (személyeskedni, iparkodtam mindig a legobjektiv tárgyilagosságra, iparkodtam a krasz tényeknek férfias nyíltsággal való előtárására, de amikor, t. Ház, azt mondották, hogy: neveket kérünk, — többnyire azzal tértem ki, hogy én intézmények ellen küzdök és nem személyek ellen. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Ház! Ennél az állategészségügyi kérdésnél sajnálattal kell konstatálnom megint azt a tendenciát, hogy mindent elkövetett az állategészségügy törvényjavaslat szerkesztő bizottsága arra nézve, hogy bizonyos olyan befolyásokat biztosítson magának, amelyek esetleg gazdásági szempontból is a leghatározottabban kifogásolhatók. Mert mit látunk,- mélyen t. Képviselőháza Vannak jól bevezetett, jól megalapozott és — hogyan fejezzem ki magamat — barátaikat jól megválogató gyógyszerkészitő részvénytársaságok. Ezek a részvénytársaságok mindent elkövetnek, hogy ujabb gyógyszereknek, amelyek esetleg már meglévő szabadalmak kelendőségét, stb. tángálhatnák, hatósági engedéllyel való áruba bocsátása és ezzel a gazdaközönségnek, illetőleg magának az ügynek előbbírevitele megnehezittessék. (Várnai Dániel: Megesik ez mással is!) Hivatkozom továbbá arra, hogy ebben a törvényjavaslatban — illetőleg az eredetiben — ki volt kötve az állatorvosi kényszer. Méltóziilése 1928 március 1-ên, csütörtökön. 283 : tassának meggondolni, mit jelent ez. Az embereknél is fennáll az orvosi kényszer, de csak három éves korig. (Felkiáltások a jobboldalon: Hét éves korig!) À képviselő urak tévedésben vannak. Az a bizonyos orvosi kényszer, amelynél fogva, ha egy családtagom orvosi vizsgálat nélkül hál meg, az apának vagy szülőnek büntetését vonja maga után, csak három éves korig áll fenn. (Jánossy Gábor: Hét éves korig! 1876 : XIV. te!) A képviselő nr mint volt árvaszéki elnök ezt nálam kétségkívül jobban tudhatja és ha tévedtem, azt készséggel reparálom. Ez azonban a lényeget nem érinti, mert hiszen én az ember-gyógykezeltetés terén, amely pedig kétségkívül csak fontosabb valami, mint az állat-gyógykezeltetés, (Ugy vdtn! Úgy van!) egy embertársamtól nem szabadulhatok meg ugy, hogy levágjam a nyakát, ellenben a borjúmat, birkámat, ökrömet bármely pillanatban leölhetem anélkül, hogy a büntetőtörvénykönyvvel ' összeütköznék. Annak ellenére tehát, hogy az embergyógykezeltetés kétségtelenül százszor fontosabb, mint az állatgyógyászat, állatgyógykezelés, bár annak fontosságát is elismerem, az emberekre nézve Magyarországon ma még törvényes gyógykezeltetési kényszer nincs, ellenben itt az állatokra vonatkozólag ki akarták ezt mondani ebben a javaslatban. (Meskó Zoltán: Ki akarták próbálni az állatokon!) Hogy csak egy példát említsek, benne van a törvényjavaslatban, hogyha bármely állat megbetegszik, — miután nem tudhatom, hogy az a megbetegedés micsoda betegség szimptomája, kezdete ..— mondjuk, mégbetegszik egy kakasom az udvarban, kénytelen vagyok a hatóságnak bejelenteni: beteg a kakasom. (Derültség. — Kozma Jenő: És ha az összes kakasok betegek 1 ? — Meskó Zoltán: Az már nagyobb baj!) Élvezzük végig ezt a processzust, mert minden törvényt végrehajtásában kell megvizsgálni. (Ugy van! Ugy van!) Szóval beteg a kakasom. Ez az adott tény. -, (Meskó Zoltán: Le kell vágni paprikásnak!) Én véletlenül dunántúli ember vagyok, de ha kint laknék a karcagi tanyákon, kedves kis harminc kilométerre volnék a jegyzői hivataltól. A jegyzői hivatal az első állategészségügyi hatóság s nekem 30 kilométert kellene szépen gyalogolnom a karcagi községházára és ott bejelenteni a jegyzőnek, bírónak vagy az illetékes tanácsnoknak, hogy beteg a kakasom. Erre a tanácsnok erről jegyzőkönyvet vesz fel és bejelenti a hatósági, tudniillik a m. kir, állatorvosnak, mert a többi állatorvos nem számit, egy diploma nem irányadó, az á »m. kir.« az irányadó. A községi állatorvos vagy körállatorvos, sokkal alantasabb rendű teremtés, mint az az ál1 aforvos, aki állatot esetleg soh.a nem látott, de a m. kir. betűvel jeleskedik. Ezek után az m. kir. állatorvos pedig, — mivel most már hivatalos tudomása van az esetről — kocsit fogad és kiszáll a helyszínre, (Meskó Zoltán: Megeszi a kakast!) megvizsgálja a kakasomat, és ha azt találja, hogy a kakasom tényleg olyan beteg, hogy kúrálni kell, akkor beleestem a kakaskuráltatási kényszerbe (Élénk derültség.) és attól a pillanattól fogva, ha tetszik nekem, ha nem, ha megéri ezt nekem a kakasom, ha nem, kénytelen vagyok állatorvost járatni hozzá mindaddig, amig a kakas vagy meg nem gyógyul, vagy jobb létre szenderül. (Meskó Zoltán: A legjobb volna megenni! — Derültség.) Bocsánatot kérek, még itt nem áll meg a bürokratikus apparátus, mert ha véletlenül a kakas vészgyanus, baromfikolera gyanús, itt van a
