Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-136
r Az országgyűlés JcépviselöházánaJc 136. ülése 1928 február 29-én, szerdán. 259 luban, vándorelőadások tartásával, legalább néhány gazdát kitanitani. De tovább megyek. A földmivelésügyi minister ur egyik kiváló elődje bevezette a különböző irányú népszerű nyomtatványok megírását és terjesztését. Ajánlóim az igen t. minister ur figyelmébe, hogy ezt az ezen a téren a múltban nagyon jól bevált módszert ismét meg kellen© valósítani, népszerűn megirt nyomtatványokat, röpiratokat kell szétszórni népünk között, hogy legalább a legelemibb ismereteket sajátitsa el. A gazdák nagyon sokszor nem olvasnak szaklapokat. Nemcsak az egyszerű földmíveseknél látom ezt, hanem előkelő és nagy gazdaságokat vezető embereknél is tapasztaltam, hogy a szaklapok olvasásával nem tartanak lépést a mezőgazdasági tudomány fejlődésével. Azért kellene törekedni arra, hogy olcsó nyomtatvány és olvasnivaló alakjában adjuk meg népünknek a legszükségesebb állategészségügyi tudnivalót. Meg kell említenem továbbá, hogy a múltkoriban a mételykór leküzdéséről láttam egy filmet. Ez a film a legplasztikusabban mutatta meg, hogy a gazdának miképen kell a mételykóros állatot kezelnie. Aki ezt a filmet látta, az soha nem fogja ezt elfelejteni. Én magam, aki a mételykórnaik az, okozóit nem ismertem, ebből a filmből annyi tudást mentettem, hogy teljesen elképzelem, hogy milyen óriási pusztítást végez ez állatainkon. Ezért a földmivelésügyi minister urnák fel kellene használnia a filmezést arra, hogy az országban e réven az állategészségügyet megismertesse. De arra is kellene törekednünk, hogy a gazdatársadalmat ráneveljük az állatbiztosítási szövetkezetek terjesztésére. Ez egyik gyakorlati módja lenne az állatveszteség kiparirozásának. Sok mindenféle oka van annak, hogy nálunk ezek az állatbiztosítási szövetkezetek még nem eléggé életképesek. Ezek a szövetkezetek Németországban is bizonytalan utakon haladtak, de a német biztosítási rendszer mégis olyan formát talált, hogyha a magyar gazdák ezt a Németországban bevált rendszert átveszik, bizom benne, hogy ezek a szövetkezetek nálunk is életképesek lesznek és elérik a maguk célját. Méltóztassanak megengedni, hogy a kulturális terjesztés szempontjából a szükséges intézkedések megtételére a következő határozati javaslatot terjesszem be (olvassa): »Utasítsa a Ház a földmivelésügyi minister urat, hogy földmivesnépünk felvilágosítása céljából az állategészségügyi törvény rendelkezéseit, a fertőző betegségek elleni védekezés eszközeit, az állatgyógyitás és az első segélynyújtás módjait, vándorelőadások, filmelőadásqk, tanfolyamok^ rendezésével, népszerű nyomtatványokkal terjessze a mezőgazdasági lakosság között«. Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek legutolsó témámra és ezzel be is fejezem beszédemet. Rá akarok térni arra az indítványomra, amelyet az igen t. bizottság egyhangúlag magáévá tett. Ez az inditványom az állatorvosi kar államosítására vonatkozott s a bizottság' egyhangúlag kimondotta, hogy felkéri a minister urat hogy készitse elő az állatorvosi kar államosítását. Tudom, azt, hogy ennek sok mindenféle anyagi akadálya van, úgyhogy ezt nem lehet máról holnapra megvalósítani, de állatorvosi karunk fejlettsége a legjobb ut arra, hogy az államosítást is keresztül íehessen vinni. Kérem tehát, hogy ezt az indítványomat a t. Ház magáévá tenni szíveskedjék. Egy másik inditványom a kábítással való állatvágásra vonatkozott. Aki látott vágóhidat az tudja, hogy ott az állati kínzásoknak milyen különböző nemei fordulnak eljfc Akiben csak egy kis kulturális és humánus érzés van, az visszaretten ezektői és keresi a módját annak, hogy a felesleges állatkinzások a vágóhidakon megszűnjenek. Különösen áll ez a sertésekre, amelyeknek leölésénél valóságos sertésháboru van, ami elitélendő. Ha van törvény, amely az állatokat védi az utcán, amelynek értelmében azt a kocsist, aki a lovát bántja, joga van a hatóságnak büntetni, akkor a vágóhídon sem szabad megengednünk azt, amit az utcán nem engedünk meg. T. Ház! A kábítással való állatölésnek igen egyszerű eszközei vannak. Ezeket már a legtöbb helyen bevezették. Nem akarom fárasztani a Házat ezek ismertetésével, csak egyféle módszert említek fel, amely Münchenben jól bevált. Ez a módszer egy egyszerű pisztoly, amit puskaporral sütnek el. Ebben nem golyó van, hanem egy szög. Ezt a revolverszerü esz közt odaszegezik az állat fejéhez, elsütik, az állat egy pillanat alatt összerogy és a hivatalos megállapítás szerint az elvérzés előtt érzéktelenné válik. Ez az egyik módja az elkábitásnák, amelyét már igen előkelő államok bevezettek. Ez ellen a mód ellen több kifogás hangzott el, különösen a zsidóság- részéről. A zsidó felekezetnek tudniillik rituális szokásai vannak, A zsidóság sakterolás által kapja meg a maga szükséges husmennyiségét. Nekem, aki hithű katholikus vagyok s aki ép ugy őrzöm a hitemet, mint bárki más, okvetlenül arra az álláspontra kell helyezkednem, hogyha a zsidóságnak, illetve a zsidó felekezetnek rituális szempontból szüksége van erre, akkor ezt nekünk okvetlenül tiszteletben kell tartanunk és hozzá nem szabad nyúlnunk, mert annak az embernek, aki féltve őrzi a maga vallási meggyőződését, nev< akarok imparlamentáris kifejezést használni, de kutya kötelessége másnak a vallási meggyőződését is tiszteletben tartani. Erre nézve egyes nemzeteknél próbáltak megoldást találni. így Münchenben, ahol ezt most vezetik be, a következő megoldást találták: Százalékokban állapították meg, hogy mennyit használ fel a zsidó lakosság a husigényéuek kielégítésére; a százalék megállapítását tisztán a zsidóságra bizták. Ezt meg lehet csinálni itt Magyarországon is, egyszerűen a zsidó felekezet maga állapítja meg, hogy neki mennyire van szüksége és ebbe aztán másnak beleszólása nincs; amennyire szüksége van, azt engedélyeznünk kell, a többit azonban okvetlenül kábítással kell levágni. Megkérdeztem a müncheni vágóhíd direktorát, mert nem voltam bizonyos a dologi ban és az épen ma reggel beérkezett távirat szerint tényleg ugy van, hogy a szükségletet százalékolták, hogy tudniillik hány százalék az, amennyit a zsidóság sakterolás céljaira felhasználhat. Ha ezt a lehetőséget megadjuk, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy ezt a módszert itt Magyarországon is keresztül vigyük. Legyen szabad, t. Képviselőház, a következő dologról is megemlítést tennem. A minister ur még 1926-ban kiadott egy rendelkezést a következő szöveggel (olvassa): »A husvizsgálat országos rendezése tárgyában kiadott 1908. évi 54.300/F. M. sz, rendelet 47. §-a előírja, hogy az emberi fogyasztásra szánt nagy állatokat elvéreztetésük előtt célszerű módon el kell kábítani. — Ezt a rendelkezést a köz- és magánvágóhidakon levágásra kerülő kis álla-
