Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

14 Az országgyűlés képviselőházának 126. ütése 1928 február 10-én, pénteken. lóban, ha gyengén is, de mégi®' aiz analfabetizmus bizonyos csökkentésére vezetett. Félreértések elkerülése végett mégis ki kell jelentenem azt, hogy az a rezerváció, amelyet kifejezésre juttatott az interjubian, egy pillanatra sem menti fel az általa közbeszólásában ismét vállalt politikai, sőt egyéni felelősség atlól. Hive vagyok annak, hogy a javaslatot nem önmagában, hanem mint az első Nemzetgyűlés álial benyújtott numerus clausus javaslatnak függelékeit tárgyaljuk és épen ezért szemügyre kell venni az akkori és a mostani időknek politikai atmoszféráját. Ha a csillagász nyelvén akarnék szólani, alkkor azt mondanám, hogy az akkori idők csak ugy, mint most, az akkori javaslat csak ugy, mint a mostani, a »H« betűnek jegyében áll: az akkori idők uralkodó csillagzatai a Héjjasok voltak, a jelenlegié a Hozmetzek. A különbség igazán csak árnyalatokban érezhetőéi Akkortájt a kecskeméti és lajosmizsei vonaton kommunista aranyórák után kutattak, — 20—30 fegyveres egy-egy riadt embernél, — most 30—40 ifjú vizsgáiké-, rülő ront rá arra, aki ezer akadályon keresztül, a törvényben is biztosított jogánál fogva ott van, biekönyörögte magát az egyetemre, arra az egyetemre, amelyet az ő szüleinek adófilléreiből épen ugy fentartanak, mint azokéból, alkilk »vox diabolica huj! huj!« kiáltásokat rikoltozzak, sváb származással, de karakán lélekkel, ugyancsak negyvenen egy felé. A különbségek egészen másodlagosaik és azok is inkább 1920 javára sorakozhatok fel. Ajkkor a másik »H« betű kormányalkotó és kormánybuktató tényező volt^ ma az. uj »H«-betüsök csak a törvényalkotásig tudnak eljutni és ezzel kényszerítenek egy bár erősem vitathatóan alkotmányos tényezőt, a Képviselőházat arra, hogy a »H«-betűsök jogalkotásához a szankciót megadják és ezzel az ellenforradalomnak egy elsőrangúan jellemző alkotását legalizálják. , Hogy ez a javaslat ma idekerült t. Ház, annak van egy bevallott áloka és egy be nem vallott igazi oka. A mi megítélésünk szerint a bevallott ok az, hogy kifelé, a nyugtalanitásra, az ifju vizsgaikerülők szilajságának ébrentartására hangoztatott ok; a Népszövetség kívánsága. E kivánságnak fölös módon valló hangoztatása körülbelül a következő gondolatfolyamatot van hivatva meginditani a kevésbé világos fejekben: A békeszerződés egyértelmű Trianonnal ós mivel à békeszerződés szülte a Népszövetséget, tehát a Népszövetség is egyértelmű Trianonnal. Ha azután most az okot és az okozatokat, tovább keverjük, akkor ez a képlet jön ki: a Népszövetség parancsolta ránik a numerus clausus revízióját, ennélfogva ez is abból a gyűlöletes trianoni szellemből fakad, amely ellen hazafias kötelesség,, hogy fellépjünk. íme, a numerus clausus módositása ellen fellépő hangulat így válik koirimániykezdeményezéssé és mi sem könnyebb, mi sem egyszerűbb, mint serdült, vagy serdületlen kiskorúakat rávenni arra, hogy megvédjék maguk számára a tanszabadsággal szemben a nemtanulás privilégiumát és csak a némely képviselő urban rejlői neptuni erők képesek arra, hogy le csendesítsék, vagy felkorbácsolják a viharzó hullámokat. A másik, az igazi okot én abban látom, hogy az a nagy, egységes kormányzópárt, amely oly testvéri .egyetértéstam rejti magában a hatalom mindenrendü és minden fajsúlyú pillékét, őszinte hiányt érzett abban, hogy a kedvelt kormányfőtanácsosok csak a hátsó lépcsőn és a saját hittestviéreik előtt szégyenkezjve jelenhettek meg a Kállay-vácsorákon; fájt, hogy a zsidóságnak az a kis része a maga vezérigazgatóival, érdekképviseleti vezetőivel nem egyenrangú velük ebben a nagy pártban és eizzel a módosítással igyekezett az egyenjogúságot — legalább formailag — megcsinálni. Valaki tegnap közbeszólásban azt mondotta: kidobják a kanapét. Valóban kidobják, hogy a családi béke helyreálljon, igy azután betelj es üllhet az idők parancsa: a kormánynak, @L

f büriökráeiának és a gazdag zsidóságinak egységes láncba való összefogása. Szerintünk ezek azok a belső) ilniditóokok, amelyek a javaslatot ide segítették. Most meg? kell néznünk, ihogy melyeik azok az indokok, amelyeikkel ezt az elhatározásukat tovább akarják kisérni: azt az elhatározást, amelyet minden hivatalos nyilatkozat ellenére is a zártszám további fentartásának kell tekintenünk. Az első és leggyakrabban hangoztatott indok, amelyre már az előttem szólók is többször rámutattak: a szellemi proletariátus elleni védekezés. Ha ezt az inddkot elfogadj ulk, ha megértjük és ha következményeiben konzekvensein keresztül akarjuk vinni, akkor ez annyit jelentene, mint az államszocalizmus alapjára helyezkedni, mert a proletárizálódás szempontjából tulaj donképen teljesen közömbös, hogy a,tömegek nyomora van-e doktori diplomákkal keverve, vagy tnincs. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak akkor nem közömbös, ha az állam az ő védő és oltalmazó kezét a születés pillanatától kezdve ráteszi mindenkire, igy természetesen a diplomálandókra is, ami magyarul annyit jelentene, hogy az állam garanciát vállal arra vonatkozóan, hogy minden polgárának a megfelelő és a megélhetésre elegendő munkaalkalmat fog teremteni egész élete folyamán. Ha azonban — amint mondottam — ezt az allitást megértjük és ezt konzekvensen keresztülvisszük, akkor eljutunk Madách falanszteréig, bár ennek egyik torz formája az utóbbi idlőíben már nálunk is kifejlődött, tudniillik az állam felelősséget vállalt, ha nem is kifejezetten, de hallgatólagosan aziránt, hogy azokat akik az egyetemről kikerülmek, miután a középosztály megmentésének az elmélete alapján oda bekerülhetnek, az állam valamilyen állami alkalmazásban fogja részesíteni. Hogy azután azok. akiknek az állam ezt a hallgatólagos, morális elkötelezettséget mint beneficiumot nyújtja, akik ilyenformáin az állam védőszárnyai alatt tehetik meg egész életútjukat, a jelenlegi irányzatnak —

< mint annak idején már a bizottságban is kifejtettem — élethossziglan támogatói lesznek, több, mint természetes. Hiszen erre enged következtetni az előadó ur indokolása is, amely szerint az állás után való kilincselés forradalmi kovász és a nemzeti érzésnek elhalványulását hozza magával. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, _ hiszen a forradalommal szemben a konszolidációt, a destrukcióval szemben a nemzeti érzést nálunk a kormányzat jelenti — hogy a kenyérosztogatás mellé fognak állani és a jelenlegi rendszer háborítatlanul fogja folytatni a maga pretoriánus gárdájának kitermelését. Igy tehát nem arról van szó, hogy nem kivannak szellemi proletárokat, s hogy a középosztály elproletárosodása ellen védekeznek, hanem inkább arról, hogy egy szellemi pretoriánus gárda van alakulóban és erősödésben, amelynek homogenitását semmi elv, vagy