Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. kellett őket, és ezek az áthidalások voltak azok a formulák, amelyekkel törvénytárunk és kormányzásunk története 1867 óta annyira tele s tele van. Ezek a közeledést az ellentétes felek között lehetővé tették s amellett mindegyik félnek meg volt az öröme abban, hogy a formuláknak azt az értelmezést adta, amely neki tetszett. De ezek a formulák azokban az időkben, ha nem is voltaik őszinték, de szükségeseik és hasznosak voltak, kendezniök kellett a nemzet jogát, hogy átsegítsék az idők válságán és fentartsák a jövő számára. De mai! Ma még mindig ezekkel a régi kormáinyzai metódusokkal méltóztatnak dolgozni, miikor pedig az okoik, amelyek azokat 'teremtették, már régen megszűntek. Hiszen ma már nem vagyunk közösségben Ausztriával, 'ma már nemzeti öncéluságunk érvényesülését a fejedelmi prevogativák sem gátolják, — legalább ezidőszerint nem — és bár ma külső vonatkozásban súlyosabban érezzük, mint bármikor a Grotius-mendás súlyát, hoigy mindenkinek annyi joga van, amennyi a hatalma — 'unusquisque tantum juris habet, quantum potentio sua valets — belső ügyeiben a nemzet mégis szabadon érvényesítheti a maga akaratát, törekvéseit, a maga célzatait és nines semmi becsületes ok arra, hogy a kormányzásinak s törvényhozásnak ezek a célzatai és ezek az akarásai ne az őszinteség zászlója, hainem a megtéveszteni akarásnak csempészloboigója alatt kerüljenek bele az állami életbe. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Bravó!) Ezek a mai formulák eltérnek a régi formuláktól még erkölcsi vonatkozásban is, mert miig, amint említett em a^ régi formulák arra szolgáltak, jhogy kendőzzék ugyan a nemzeti akaratot, de esaík azért, hoiffv a jogot átmentsék, jobb időkre Ícntiartsá'k addig, ezek a mostani formulák árra szolgálnak, hogy a jogtalanságot takarják el, hogy ez alatt a takaró alatt a jogfcalan'sátgot fent art ami, állandósitani, megerősíteni lehessen. És ilyen formula az, amellyel ez a törvényjavaslat és a kultuszminister ur előáll! (HalVuk! a baloldalon.) Kérdem, kiket 'akar és kiket kell a kultuszminister tirnak, a kormánynak, ennek a törvényjavaslatnak, ennek a törvényhozásnak megtévesztenie, és ki az, aki akkor, amikor a kultuszminister ur és a kormányelnök ur nyiltan hirdeti, hogy min!

den marad a régiben, elhiszi azt, hogy mikor 'minden a régi marad, ez mégsem a régi. A törvényjavaslat indokolásából, a kultuszminister urnák és a kormányelnöik urnák nyilatkozatából megállapítható, hogy három elem az, amelyet az ellenkező állásoontról ennek a törvényjavaslatnak álláspontjára akar tériteni a kormány. Vegyük őket sorra! Az egyik 'a trianoni szerződés felett őrködő népszövetiségi tanács, a másik az érzékenységben megbántott hazai zsidóság, a harmadik az úgynevezett idealisták tábora, akik sopánkodnak a tanszabadság pusztulása felett. Ami az elsőt illeti, egyes emberre, önérzetes férfira is restelni való dolog az, hogvha cselekvésében másoknak kényszer akarásához kell alkalmazkodnia. Ami pedig az egyes, becsületes férfira restelni való, az a büszke nemzetre megalázó. Kérdem most, kellett-e ennek a megalázó helyzetnek elkövetkeznie? Kérdem, kellő gondossággal kezeli-e a kormány ezt a kérdést. Nem okozta-e a kormány mulasztása is, hogy ez a helyzet felidéződött? Nem kellett volna-e az előrelátó kormánynak észlelnie azt. aminek jönnie kell? Nem kellett volna-e a kormánynak olyan időben tennie előterjesztést a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. ülése 1928 február 10-én, pénteken. 9 régi törvény módosítására vagy eltörlésére, amikor ez még a nemzet szabad akaratmegnyilvánulásaként szerepelhetett, holott igy még nekünk is pirulnunk kell, akik régtől foigva^ elejétől fogva követeljük a régi törvény eltörlését. Ebből az elgondolásból azután kipattannak meg egyéb elgondolások. így -például szinte tenyéren fekszik az a gondo'at: Ha már nekem kényszer szerint kell cselekednem, akkor csak annyit cselekszem, amennyire kényszerítve vagyok. Ugy cselekszem, hogy meg is tegyem azt, amit rám parancsoltak, ne is tegyem meg. Alakoskodom. Forma szerint megteszem, érdemben nem. És ez igen tetszetős gondolat és elismerem, hogy lehetnek valakik és lehetnek sokan, akik ezt a törvényjavaslatot azért szavazzák meg, mert benne ezen intenciónak megvalósítását látják. Csakhogy kérdem viszont, vájjon az ilyen alakoskodás méltó-e önmagunkhoz. Kérdem, meri-e és tudja-e a kormány garantálni, hogy ennek az alakoskodásnak felismerése révén nem fognak-e a nemzetre még súlyosabb megpróbáltatások, még súlyosabb megtámadtatások felidéződni, mint eddig. E tekintetben tehát nem látom még annak távoli lehetőségét sem, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedésének megnyugtató hatása lesz-e. De itt van a másik elem, a zsidóság. Amint tudjuk, a helyzet ennek javára nem fog változni, sőt ellenkezőleg, a helyzet terhesebb lesz, mert ami eddig jogtalan volt, az most már a törvényesnek nagyobb látszatával főg felruháztatni. Higyje el a kormány, én mégis azt hiszem, hogy akadni fog egy egész sereg zsidó, — talán zsidó hivatalos testület is — aki a kormánynak hinni fog, mint ahogy mindig akad o^yan gentleman, aki elhiszi azt, hogy a hálószobája szekrényében rejtőző előkelő idegen a villamosra vár. (Derültség.) Hinni fog mindenki, aki ég a vágytól, hogy higyjen hinni fog önöknek mindenki, aki már elernyedt a hitért folytatott küzdésben és akinek minden ürügy jó arra, hogy ezt a küzdést abbahagyja és

; még erősebben fognak hinni azok, akik előre nyújtott tenyérrel várják belenyugvásuk ellenértékét. (Egy hang balfelől: Kik ezek?) Ilyen elemek akadnak minden hiten és felekezeten és minden hit és felekezet joggal tiltakozik az ellen, hogy az ő megbecsülését az ezeknek az elemeknek kijáró megbecsülés mértéke szerint Ítéljék meg. Ezen a téren sem fog tehát a kormány megnyugvást kapni. Lássuk a harmadik elemet, a kulturideálistákat. Ezek számára a kormány, a kultuszminister ur, a törvényjavaslat indokolása egész különleges formulát talált. Ez a formula pedig a következő. (Pakots József: A minister ur azóta nem alszik nyugodtan!) Csonka Magyaröcrszíág összezsugorodott népviszonyai már azt sem teszik lehetővé, hogy a ma diplomával birókat eltartsák. Mindent el kell tehát követnünk arra, hogy ennek az cinés közveszélyes szellemi proletariátusnak további kitenyésztését megakadályozzuk. (Felkiáltások a baloldalon: Ez helyes!) Ha ez helyes, akkor kérem, méltóztassanak követni gondolatmenetemet és majd meg méltóztatnak látni hogy mennyiben őszinte a kormány részéről az, amikor ezzel a gondolattal próbálja törvényjavaslatát a'átámasztani. Mert szerintem már az első látszatra is súlyos aggályok merülnek fel ezen indokolás őszintesége ellen. Az első aggály az, hogy a t. kormánynak egyes tagjai, a kormány elnök ur is régebben 2