Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1928 február 10-én, pénteken. 7 folyamán (Fábián Béla: Halljnk!) rájuk idézett erkölcsi megalázást, a részükre az 1867. évi XVII. tc-ben és az 1895: XLII. tc.-ben biztositott jogoknak, az 1848: XX. tc.-ben a bevett vallásfelekezetek között intézményezett teljes és tökéletes viszonosságnak és egyenlőiségnek megszegését, tebát az ő erkölcsi, jogi és kulturális sérelmüket abban látták és látják, hogy a hitükhöz tartozás akadálya lett annak, hoigy a hozzájuk tartozó ifjak ugyanolyan, bánásmódban részesüljenek a főiskolai felvétel tekintetében, mint a többi bevett vallásfelekezetekhez tartozó ifjak. De azok a kulturidea listák, és azok, akik a jogegyenlőség eszméjétől megválni nem tudnak, nem merőben elvi alapon emelik panaszaikat. Ellenkezőleg, a sérelmet a nemzetpolitikának legaktuálisabb követeléseiből merítik, mert a nemzetpolitika legaktuálisabb követelése az, hogy továbbra is egyenértékű tagja maradjon nemzetünk a nyugateurópai nemzetek kulturközpsségének, sőt nemcsak egyenértékű tényezője legyen, hanem továbbra is maradjon kelet felé annak előőrse és hogy megőrizze azt a kultúrfölényt, amely a mi trianoni panaszainknak és a magyar reviziós gondo^tnak erkölcsi tengelye. Azok, akik a jogegyenlőség megsértését panaszolják, nem merőben elvi rechthabereiből teszik, nem merőben sirámból azért, mert az 1848-as törvényhozás nemes hagyományait megtagadják, hanem mert Deák Ferencnek vagyunk tanítvány ai. aki a' gyakorlati politika szemszögéből tanította azt, hogy a szabadságjogok sokakkal megosztva nem veszítenek értékükből, sőt nyernek értékükben, mert biztonságban gyakorolhatók. Mi a jogok kifejlesztésében, a jogegyenlőség területének minél szélesebb kiterjesztésében az állam belső rendjének és biztonságának fundamentumát látjuk (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és abban, hogy a jogok szűkítettnek, a jogegyenlőség egyoldalúan megszorittatik, féltjük az állam belső rendjét és biztonságát. Első pillanatban talán meglepően, bizarrul hangzik az az állítás, hogy a régi törvény és az annak végrehajtása folyamán teremtett tényleges állapot beleütközik a magyar jogba a magyar törvénybe, elsősorban magába az illető törvénybe, az 1920: XXV. te. 3. §-ába. Hihetetlenül, meglepően hangzik, mert hiszen köztudomású, hogy a törvényhozó ezt a törvényt azzal a célzattal hozta, hogy a zsidókat a főiskolákról lehetőleg kiszorítsa és a törvény végrehajtása mindenben követte és megvalósította az akkori törvényhozónak intencióit. A törvényhozónak célzata és a törvény végrehajtása között tehát a lehető legteljesebb és legtökéletesebb összhang állott fenn. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy ez az összhang épen a leglényegesebb ponton hiányzott. Nem volt meg az összhang a törvényhozó szándéka és a törvényhozó által létesített mű, a törvényhozó által meghozott törvénynek valóságos, a maga szövege által körülhatárolt jogi tartalma között és épen ezért nem volt meg az összhang a törvénynek a célzathoz alkalmazkodó végrehajtása és a törvénynek valóságos jogi tartalma között. A törvény szövege világosan beszél. A törvény a főiskolákra való beiratkozás kellékeit akként állapitja meg, hogy a magától értetődő nemzethűségen, az erkölcs megbízhatóságán és a tudáson kívül megállapítja még a fajoknak és nemzetiségeknek arányszámát. A "Felekezeteknek arányszámáról a törvény említést nem tesz, a törvény a felekezetek arányszámát nem ismeri. Hozzáteszem, hogy tudatosan mellőzte a felekezeti arányszámnak a törvénybe való felvételét a törvényhozó, mert ha ezt megtette volna, akkor a felekezeti arányszámnak az öszszes felekezetek között kellett volna érvényesülnie, ezt pedig a törvényhozó el akarta kerülni, mert az ő intenciója az volt, hogy a zsidóságnak országos száma állittassék szembe az összes más felekezetűek országos globális számával. A törvényhozó egyszerűen mellőzte a felekezeti arányszámnak intézményesítését, mert megbízott abban, hogy célját eléri a faji és nemzetiségi arányszám behozatalával. Feltételezte azt, hogy a zsidók mint faj és felekezet kezeltetvén, épen uigy ki fognak záratni a főiskolákba leendő felvételtől, mint ha közvetlenül a felekezeti arányszámot intézményezte Volna a törvény. De a törvényhozó elmulasztotta azt, hogy elrendelje a törvényben, hogy á zsidók ebből a szempontból nem mint felekezet, hanem mint faj és nemzetiség lesznek kezelendők. Elmulasztotta pedig vagy azért, •mert bízott ama feltételezés közjogi helyességében, hogy a zsidók nem csupán mint felekezet, hanem mint faj és nemzetiség is tago'zódnak a magyar állam szervezetében, vagy 'bízott egyszerűen abban, hogy a törvény végrehajtása amugyis biztosítani fogj a a törvényhozó által intendált eredményt. T. Ház! Ott, ahol a törvény szövege nem teljesen világos, ott, ahol a törvény szövege nem "maga határolja körül szabatosan a törvény jogi tartalmát, ott a törvény valódi értelmének, a törvény helyes értelmezésének, a törvény igazi benső jogi tartalmának megállapitásánál igen jelentős szerep jut annak, hogy megismerjük a feltételezéseket, amelyet a törvényhozót a törvény meghozatalánál indították és megismerjük egyúttal azt a gyakorlatot is, amelyben a törvény a végrehajtás során érvényesül; ott azonban, ahol a törvény szövege világos, ahol a törvény szövege maga szabatosan körülhatárolja, a törvényben lefektetett jogparancsot, ahol, hogy jogi közmondással éljek, lex lu cet ipsa per se, ott a törvényhozóit vezető feltételezések merőben csak jogtörténelmi érdekkel bírnak, mert aa egyszer meghozott törvény önálló életet él, amely független attól, viajjon a törvényhozót vezető feltételezések helyesek voltak-e ^vagy tévesek és az egyszer meghozott, a törvényszöveg által világosan és szabatosan körülhatárolt törvényparancsot a törvényhozó intencióinaik helyes vagy téves 'volta nem befolyásolhatják, nem inódositbat'ják, visszájára nem fordíthat jak, épen ugy, ahogy a törvényparanos valódi tartalmát nem befolyásolhatja, nem módosíthatja, és visszájára nem^ fordíthatja a végrehajtás során a 'végrehajtó hatalom által esetleg évek során át követett gyakorlatnak téves volta. Voltaképen egyedül döntő kérdés tehát immár az, vájjon a honi zsidóság merően felekezetet jelent-e a mi közjogunk saerint, vagy egyúttal, — amint emlitém, — mint faj ós nemzetiség is tagozódik-e a magyar állam szervezetében. Mert ha egyúttal népfaj és nemzetiség is, akkor a törvény parancsa — akár tetszik valakinek, akár nem — rájuk is kihatott, és a törvény parancsa eddig is helyesen alkalmaztatott (reájuk. Viszont azonban, ha megállapitjulk, hogy közjogunk szerint csak felekezetet jelentene, de népfajt és nemzetiséget nem, ugy — akár tetszik valakinek, akár nem — meg kell állapitanom, bogy t a törvény parancsa reájuk ki nem hat és reájuk eddig is helytelenül, jogellenesen, törvényellenesen alkalmaztatott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T, Ház! Erre a kérdésre pedig a választ —