Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-132

152 Az országgyűlés képviselőházának ki arra, hogy a népharagot valahova levezessék. Ezt is akceptálom, t. Képviselőház, rendben van. De most, nyolc év után, ha belátják, hogy ez igy volt, akkor méltóztassék nekem megmondani, miért akarják ezt a helyzetet fent ártani? Okos-e. célszerü-e és emberies-e az hogyha Önök belátták, hogy a zsidók voltaképen eddig nem tettek semmit, ami őket arra a megvetésre Ítélné, hogy másodosztályú honpolgárok legyenek, mégis benne hagyják őket ebben a szituációban? Nem lett volna-e sokkal eélszerübb — amint azelőtt mondottam, — hogy egyszerűen megsemmisítik ezt a törvényt, amelynek hasznát a nemzet semmikép nem tudja venni, sőt állitom, hogy ez a törvény volt az amely ellenünk a külföldön gyűlöletet és megvetést idézett fel — meg nem érdemelt gyűlöletet és megvetést? Még ezt is hozzáteszem, mert meg vagyok róla győződve hogyha ma tartanánk 1920-ban, ma sem tudnók feltartóztatni az akkori hangulatot, amelyet sikerült akkor egyeseknek felkelteni, hogy a zsidók az okozói mindennek ezen a világon. Egyik t. képviselőtársam azt mondta, hogy mi idegenek vagyunk. Én nem tudom, miért? Az én apám 1848-ban a tiszti iskolának tanitványa volt sohasem dicsekedtem vele. Nagybátyám — dr. Schlesinger Simon, Szabadkán — volt első honvédorvosa 1848-ban az ármádiának, és később, amikor a kiegyezés jött, őt nevezték ki a honvédség első törzsorvosának. Én tehát, akinek az apja és anyja Magyarországon született, akinek ősei is itt laktak, idegen vagyok? De történelmileg is be lehet bizonyitani, hogy a zsidók ott voltak már, mielőtt a magyarok elfoglalták Pannoniát. Aki akarja látni, olvassa el 1920-ban mondott beszédemet. De továbbmegyek. Miért tagadjuk hát nem mindenki tudja azt, hogy Álmos felesége ki_ volt, hogy a, kazár király leánya volt, és hogy Árpád anyja hithű zsidóasszony volt? (Mozgás a jobboldalon. — Zaj.) Bocsánatot kérek, ez történelmileg be van bizonyitva. De tovább megyek. Valószínűleg nem tudják önök, hogy a Habsburgoknak egyik nagyanyja, mielőtt a koronát megkapták, szintén zsidóasszony volt. Hogyan tudják önök konstatálni, hogy kiben van általában zsidó vér és kiben van keresztény vér? Honnan tudja Kontra t. barátom, hogy a népvándorlás és tatárjárás zivatarai után nem ópen ő volna-e erősebb a zsidó vérben, min én? (Derültség.) Hogyan tudja ezt bizonyitani, ki tudja azt általában bizonyitani, hogy milyen vér van benne? Ö tudományos alapon akarja ezt kifejteni. Az egy Méhely tanár on kivül nincs az egész világon még egy ember, aki azt mondaná, hogy konstatálni lehet általában, hogy milyen fajhoz tartozik az egyik vagy a másik ember. Azért legyen gyűlölet kettőnk között, mert ő véletlenül kereszténynek, én meg véletlenül zsidónak születtem? Honnan tudja a t. képviselő ur azt, hogy valamelyik unokája nem épen egy zsidóhoz fog-e feleségül menni, vagy legalább egy kitért zsidóhoz, ha a szerelem összehozza őket? Mirevaló ez a gyűlölet? Hogyan lehet azt mondani, hogy mi idegen faj vagyunk? Ibanez, a most meghalt Nobel-díjas spanyol költő, aki egyik .legnagyobb költője volt Spanyolországnak, irt egy cikket, amelyben előfordul egy anekdota is. ö azt állítja agyanis, hogy a spanyol vér 90%-a zsidó eredetű, Megjegyzem, hogy az ő szavai szerint Spanyolországban nem is tudják, hogy mi az antiszemitizmus, Elmondja, hogy egyszer a 132; ülése 1928 február 22-én, szerdán. kancellár elment a királyihoz és kente a zsidók megbüntetését, mert a zsidók nem viselik a zsidó sisakot, letették a zsidó sisakot. Erre a király azt mondta: »Miért büntessem én őket meg? ön hordja a zsidó sisakot, vagy a feleségem, vagy én hordjuk a zsidó sisakot? Miért büntessem őket meg?» Ö ugyanis abból indult ki, hogy ők is zsidó vérből valók. Hogyan lehet konstatálni azt, hogy kinek az őse, mi volt és az utódja mi lesz? Mirevalók ezek a vallási torzsalkodások, amelyek — amint erre egyszer már alludáltam, — annyi vérrel jártak? A további kifogás a bolsevizmus. T. uraim, a bolsevizmussal én nagyon hamar végezhetek. A bolsevizmusról Vary Albert t. képviselőtársunktóil megjelent egy könyv, amelyben felsorolja az Összes áldozatokat. Ez a könyv 509 nevet tartalmaz. Az 509 ember közül, akiket mint ellenforirádálmárokat felakasztottak, kivégeztek, megkinoztak, akiket az életüktől megfosztottak, 46 volt a zsidó. Itt tehát a zsidók a numerus clausus feletti számban szerepelnek. És itt a asidókat a kitértek nélkül, veszem számításba, hogy ne legyen tévedés, mert a kitérteket nem veszem zsidóknak. Tehát a numerus. clausus fölötti számban otthagyták az életüket ezek mint ellenforradalmárok. Bocsánatot kérek, szabad minket idegeneknek tekinteni? Vagy nem vettük mi ki a részünket mindenből? De legyen szabad egy '. proklamáeiót felolvasnom — ami talán az én szociáldemokrata képviselőtársaimnak ném fog nagyon tetszeni, — amely igy van aláirva: »A Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának Országos Szervező Bizottsága.« Méltóztassék ezt meghallgatni és ebből látni fogják, hogy a bolsevisták épen annyira gyűlölték a zsidókat, vagy legalább is a gazdag zsidókat, mint ahogy önöket gyűlölték. (Ellenmondások a jobboldalon.) Azt mondja a proklamüció (olvassa): »Munkásnők! Elvtársnők! Most abban nyilvánul meg az ellenforradalom, hogy becsületes, dolgos, de tudatlan és a szocializmus eszméjétől eddig még távol álló munkásasszonyokat pogromra — zsidóüldözésre — izgatnak. Proletárasszony Q^! Tudjátok-e, hogy azok, akik ezt az izgatást előkészitik, akik ezt csinálják, azok maguk is zsidók? Bármennyire furcsán hangzik ez, de igy van. A Magyar Tanácsköztársaság azzal a bátor és határozott lépéssel, amellyel megszüntet mindeii magántulajdont,— kivéve a kisbirtokot 100 holdig és a kisipart — mindent elvett a gazdag zsidóktól. A bankárok, a börze hiénái és spekulánsai, a háziurak, a kis- és nagykereskedők, a különféle kereskedelmi ügynökök, a gazdag gyárosok, stb., stb. mind, mind zsidók. Senki sem vesztett el a három hónapja hatalmon levő proletáruralom alatt annyi munkásverejtékből szerzett vagyont, mint a gazdag zsidók. Nem akarnak ők végleg lemondani eddigi jólétükről, ezért szervezik most a pogromot, hogy ne lássák meg, hogy honnan fuj a szél, hogy kik csinálják. Jó segítőtársaik nekik ebben a papok, akiktől szintén elvettük a munka nélkül szerzett és bitorolt hatalmas vagyonukat.« Méltóztassék még ezt a néhány szót meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Proletárasszonyok! Ti is tudjátok most már, hogy épen az eddig jólétben élő gazdag zsidók a mozgatói, annak az aljas, szemtelen agitáció; nak«. Azt mondhatnám tehát, hogy velünk majdnem jobban bántak a fehérek, mint a vörösök. Mi akkor épen olyan üldözöttek voltunk, mint