Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1928 február 10-én, pénteken. 5 aki a felvételnél alkalmazni tudjon olyan rendszabályokat, hogy egyes tanulót megvizsgáljon a tanulási eredmény — ami helyes, ezt nem kifogásolom — megvizsgáljon a nemzethűség, az erkölcsi magaviselet, a foglalkozási ág, a válrimegyei r illetőleg- a városi illetőség szerint, hogy miképen tud egy egyetemi tanár ennek a zavarnak megfelelni, erre már választ adott épen a közoktatásügyi bizottságban Kosisalka t. képviselő ur, aki egyetemi tanár, tehát otthonos a felvétel, mechanikájában. Ö ugyanis félreérthetetlenül kijelentette a minister ur előtt hogy a taxációs rendszer a felvételeknél végrehajthatatlan. Most már legyen szabad kitérnem arra, hogy minidezekkei szemben a jóhiszemű, figyelmeztető argumentációkkal szemben a kormány kitart a mellett, hogy a javaslat jó és a javaslat megfelel azoknak a követelményeknek, amilyeket a külföld és a belföld is hangoztat. A szociálpolitikai, a gazdasági ürügyek tekintetében ujabb argumentumokat felhozni nem - kivámok. Én azt mondom, hogy a kormánynak kötelessége szociálpolitikai tekintetben is, gazdasági tekintetben is az egyetemekről kikerült ifjúság rendelkezésére állani. A kormányinak, mint olyan hatalomnak, amelynek egyedül van a kézéiben az iniciativa eszköze, szociálpolitikai és gazdasági téren is kötelessége gondoskodni arról, hogy az elhelyezkedés tekintetében nagyobb* zavarok ne legyenek, vagyis kötelessége, hogy igyekezzék Ta szellemi proletariátus kitenyésztésének tempóját csökkenteni. Mert engedelmet kérek, én azt tarrtom és azt látom, hoiiiy a szellemi proletariátus kitenyésztődésiétiiek folyamata megindult és azt nem lehet semmiféle rendszabállyal megszüntetni. Ennek az állapotnak keserveit csak enyhiteni lehet, enyhíteni lehet ugy, hogy a kormány szociálpolitikai és gazdasági téren teszi meg azokat a rendiszabályokat. amelyeket már az egyetemen kivan megtenni. T. Képviselőház! Lehet küzdeni a szellemi elproletárosodás gyorsítása ellen, de csak gazdasági és szociálpolitikai téren. Nézzük csak meg, hogy állunk például a közegészségügy tekintetében és hogy állunk ezen a soron kórház-ügyünkkel. Azt látjulk, hogy Magyarországon 10.000 lakosra 6 orvos esik és azt látjuk, hogy a szanatóriumokat, a magán- és börtönkórházakat leszámítva, amelyek természetszerűleg nem állhatnak a közönség rendelkezésére, 101 kórház van Magyarországon 21.1^9 felszerelt kórházi ággyal. 100000 lakosra 257 kórházi ágy jut, ami azt hiszem, lehangolóan és ijesztően sivár képét mutatja Magyarország kórházügyének és közegészségügyének egyformán. Borzasztóan el van hagyatva Magyarországon csak ez az egy területünk is a közegészségügy terén. (Dabasi Halász Móric: Épen ezért csináltuk meg a törvényt! — Bródy Ernő: Ezt?) Az orvosnevelés tekintetében nemhogy az orvostarmellés 'elllen 'kellene cselekedni, mint ahogyan ez a törvény cselekszik, hiszen láttuk, hogy az orvostanhallgatók számaránya alaposan lecsökkent a joghallgatókkal szemben, hanem mindent el kellene követni, hogy mennél több orvos, legyen és ennek a mennél több orvosnak mennél tűrhetőbb legyen az elhelyezkedési lehetősége, mennél gyorsabb, mennél kedvezőbb legyen az orvos ellátása is. ' Egy kimutatás, amely az orvosok számáról és elhelyezkedéséről szól, azt demonstrálja, l

hogy a Magyarországon élő orvosoknak több mint fele Budapesten lakik, Budapesten talált elhelyezkedést, mig a megmaradó rész... (Petrovácz Gyula: Budapesten koplal!) Igaz, Budapesten koplal és nyomorog nagyrészt, (Petrovácz Gyula: Vidékre nem mennek!) mig a másik rész, az 50%-nál kevesebb rész, Vidékre kerül, de még igy sincs ellátva, igy sincs kielégítve a közegészségügy decentralizációjának igen fontos ügye. A kormánynak tehát gazdasági téren, szociálpolitikai téren, a közegészségügy terén Volna- még rengeteg tennivalója, hogy segítsen. Itt kellene segíteni, itt kellene megfogni a dolgot, nem pedig az egyetemen, hogy benne hagyja ezt a sérelmi tövist egy felekezet leltében és benn hagyja ezt a tövist, ezt a sérelmet az általános kultúrpolitika érdekeibeni. Továbbra is támadja, továbbra is korlátozza a tanulás szabadságát ahelyett, hogy alulról felfelé igyekeznék ezt a legnagyobb mértékben tiszteletben tartani és kibővíteni. Az igen t. minister ur nemcsak a legutóbb egy banketten, hanem minden alkalommal beszél, szónokol arról a fontos érdekről, amelyet ő a kultúrfölény fejlesztésében és megtartásában lát. Azt mondom és ajámloni a minister ur figyelmébe, hogy ne csak szónokoljon és ne csak kis lépéseket tegyen a kultúrfölény kiterjesztése és fentartása érdekében, hanem jöjjön ide cseleik eletekkel is. (Rothen stein Mór: De ne csak a látszat kedvéért!) Ezeknek a cselekedeteknek elseje az volna, ho^y aluliról a műveltségnek a leghatalmasabb bázisát, a népiskoláztatást igyekezzék mennél nagyobb tempóban kiépiteni. A tanulás szabadságának kiterjesztését a népiskoláztatás mennél teljesebb kiépítésében kezdje és folytassa, fel egészen a főiskolai tanulmányokig azzal, hogy lebont minden gátat, minden korlátot a tanulniakarás, a tanuliiiivágyás, a tehetség előtt, mely még ma fennáll és fennáll különösen a numerus clausust fentartó törvénnyel. Ha ezt megtenné a kormány, illetőleg az igen t. kultuszminister ur, akkor beszélhetne teljes morális jogosultsággal kultúrfölény ünkről, kulturcélJainkról és ennek a fontos érdeknek, a kultur fölénynek fentartásáról. Én módot ado'k, mint ahogy módot adott erre előttem szólott igen t. Hegymegi-Kiss barátom a demokrata párt nevében, a t. konmáínynak és a t. többségnek arra, hogy tegye jóvá azt a mind mostanig megbocsáthatatlan hibát, amelyet a numerus clausus rendszerének fejtartásával kulturérdekeink, társadalmi és felekezeti nyugalmunk ellen elkövetett. Ezt a hibát csak azzal lehet jóvátenni, ha a zártszám intézményét eltörlik, ha eltörlik azt a törvényt'» amely ezt az intézményt megalkotta és fenn kívánja tartani. Nem fogadom el a javaslatot, a kormánynak úgynevezett módosító, de semmit sem módosító javaslatát, ellenben pártom nevében a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra (olvassa): »A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy az 1920. évi' XXV. te. megszüntetéséről haladéktalanul javaslatot terjesszen elő«. Ismételten kijelentem, hogy az ország kulturérdekei, társadalmi és felekezeti nyugalma érdekében ezt az úgynevezett módosító javaslatot sem általánosságban, sem részleteiben elfogadni nem tudom. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Sándor Pál: A házszabályokhoz kérek szót! Elnök: Tessék. Sándor Pál: Kérem a tanácskozó képesség megállapítását. (Zaj.) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék