Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-131

Az országgyűlés képviselőházának 1 tussal! — Zajos ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Helyre kell igazítanom... (Peidl Gyula: A magyar néppel ugyanazt^ teszik! — Viharos ellenmondások a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltások: Ilyet nem lehet mondani!) ... a keresztény gazdasági párt egyik szónokának, Wolff Károly képviselőtársamnak azt a felfogását is, amelynek alapján állva disztinkciót von és megkülönböztetést tessz a budapesti zsidó és az ország más területién lakó zsidó között. (Simon András: Nem igy volt ez!) Hogy ezt a megkülönböztetést Wolff Károly t. képviselőtársam megtette, engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy azt mondjam, abból folyik, hogy a t. képviselőtársam társadalmi kérdésekben teljesen járatlan és nem ismeri azt az elemi tételt, amelyet ma már mindenki ismer, hogy amikor valamely nép vagy felekezet emberei között kell párhuzamot vonni, akkor nem lehet meghúzni egy hosszú vonalat ós egy kalap alá venni mindenkit, hanem a helyes mértéket akkor tudjuk megtalálni, ha osztályszempontból és a társadalmi tagozódás szempontjából vonjuk meg ezt a vonalat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ebből a szempontból Ítélte volna meg, vagy vizsgálta volna meg Wolff t. képviselőtársam a zsidóság kérdését, akkor láthatta volna azt, amire részben már Esztergályos János t. képviselőtársam rámutatott, hogy a gazdag zsidók között, azok között, akik talán teljesen egy nivón állanak azokkal, akiket Wolff Károly t. képviselőtársam fajmagyaroknak ismer el vagy hajlandó elismerni, igenis lehet találni olyanokat, akik a numerus clausus ,hivei. Ezek között találni olyanokat, akik a legvadabb és legkérlelhetetlenebb kizsákmányolás és reakció oszlopos tagjai, csak ugy, mint ahogyan megtaláljuk ugyanezeket az egyedeket, ugyanezeket a felfogású embereket bármely faj, vagy bármely más felekezet emberei között. Tehát teljesen téves az a kiinduló pont, amelyet Wolff t. képviselőtársam a magáévá tett, mint a hogyan teljesen téves és elfogult az az álláspont, amelynek Gaal Gaston t. képviselőtársam adott kifejezést, amikor azt mondotta: kétségtelen, hogy a zsidók a testi munka ellen bizonyos averzióval viselkedtek. (Forster Elek: Ugy is van!) Ez sem áll, t. képviselőtársam. (Krisztián Imre: Gaal Gastonnak száz percentben igazsága van!) Ez sem igaz, mert felsorolok nyomban egy egész sereg olyan ipari munkát, foglalkozási ágat, amelyben nemcsak percentuális számarányban vannak zsidók, hanem azt kell mondani, majdnem túlnyomó részben. Ilyen például a nyomdász, a kárpitosüzem, a kárpitosmunkás, a butorszállitó, az aranyműves, a bádogos, szerelő, a vasmunkás, a mészárosmunkás, ezeknek tekintélyes része (Farkas István: A zsákolok többsége zsidó itt a Dunán!) testi munkás és mégis annak ellenére, hogy testi munkások, meglehetős nagy számban vannak köztük zsidók. (Forster Elek: Nagy különbség van a zsákmunkás és az ő munkájuk között!) Ezek után engedje meg a t. Képviselőház, hogy a szűkre szabott idő keretén belül egészen röviden foglalkozzam ezzel a törvényjavaslattal és pedig három szempontból. Először foglalkozom közjogi, illetőleg alkotmányjogi szempontból, azután foglalkozom szociálpolitikai szempontból, mint a hogyan a törvényjavaslat maga is annak kivánja ezt a javaslatot betudni, végül pedagógiai szempontból ~kiKEPVISELÖHÁZT NAPLÓ. IX. :, ülése 1928 február 21-én, kedden. 133 vánom a javaslatot érinteni. Közjogi és alkotmányjogi szempontból magam is arra az álláspontra helyezkedem, hogy ezt a törvényjavaslatot elhibázottnak tartom és pedig két okból. Két okból azért, mert bár tételes törvényeink vannak arra vonatkozólag, hogy Magyarországon a zsidók nem, mint faj, hanem, mint vallásfelekezet szerepelnek, mégis ebben a törvényben, illetőleg az ezt megelőző törvényjavaslatban és a végrehajtási utasitásban ugy vannak feltüntetve a zsidók, mintha külön önálló fajuak lennének. (Simon András: Azért haladás ez a javaslat az 1920: XXV. tcikkel szemben!) Erre vonatkozólag már részletes választ adott Baracs Marcell t. képviselőtársam. Válaszában kimutatta, melyek azok a tételes törvények, amelyek arról rendelkeznek, hogy ebben az országban a zsidóságról, mint fajról nem, ellenben tisztán, mint felekezetről lehet beszélni. És itt nincs igaza az igen t. kultuszminister urnák, aki azt mondotta, hogy a Baracs képviselőtársunk által felemiitett tételes törvények rendelkezéseivel szemben az 1920. évi XXV. te. ujabb törvényalkotás és bár a korábbi rendelkezésekben a zsidóság talán felekezetnek van feltüntetve, az ujabb rendelkezés az irányadó és az ujabb rendelkezés lévén irányadó, ezt kell a törvényhozásnak tekintetbe vennie. Nem állhat meg ez az érvelése a kultuszminister urnák azért, mert az 1920. évi XXV. te. sem emlékezik meg arról, hogy külön faj lenne, csak a kiadott végrehajtási utasítás tartalmaz ilyen rendelkezést, amelyet pedig helyesnek és okszerűnek elfogadni nem lehet. Van azonkivül e törvényjavaslat idehozásának még egy másik súlyos sérelme is. E súlyos sérelmet abban látom, hogy a kormánynak az a tendenciája, hogy ennek az országnak alkotmányát fokról-fokra viszi le a lejtőn, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) még inkább megnyilvánul e törvényjavaslat tárgyalásánál. Emlékeztetem a t. Házat, hogy a nemzet szuve-, rénitása elleni merényletnek tekintettük, amikor a szanálási törvényt a kormány idehozta és a nemzet szuverenitása elleni merényletnek láttuk azt, amikor az ország belügyeibe egy külföldről idejött állami főbiztos avatkozott bele és állapította meg az állam költségvetését. De a Bethlen-féle kormányzat még tovább ment állami szuverenitásunk meggyalázása tekintetében. Láttuk és emlékeztetem a t. képviselőtársaimat, hogy akkor, amikor nekünk a magyar képviselőháznak, a magyar törvényhozásnak döntenünk kellett, hogy az állami alkalmazottaknak lehet-e és milyen percentben fizetésemelést adni, ezt a kérdést nem itt döntötték el az országban és a törvényhozásban, hanem a magyar ministerelnök Genfbe vitte ezt a kérdést és ott döntötték el. (Krisztián Imre: Önök hivatkoznak mindig a külföldre, hogy a demokratikus átalakulást kell követni! — Farkas István: Ha demokrácia volna, nem avatkoznék be a külföld! — Krisztián Imre: Most is a külföldre hivatkozik. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. (Morvay Zsigmond: A maguk demokráciáját ismerjük! — Krisztián Imre: Szívesen lemondunk az urak demokráciájáról! — Farkas István: Maga itt sem volna, ha demokrácia nem volna! Úgysem idevaló! — Barthos Andor: Tehát akkor van demokrácia! — Farkas István: Itt nincs! Csak idehozzák kirakatba!) Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: Ugyanezt látom és ugyanezt a hiányt észlelem akkor, amikor a most tár21