Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. 129 ten keresztül becsületes adófizető polgára volt e hazának, becsületes polgároka S nevelt -az országnak; elvették ezeket az engedélyeket olyanoktól, akiknek gyermekei éveken keresztül kint különböző frontokon, harctereken vért és életet áldoztak ezért a hazáért* Az anyától, az özvegytől elvették a mozit azért, mert zsidó; elvették a trafikot, elvették, illetőleg revízió alá vették az italmérési engedélyt. (Simon András: Az 1920 : XXV. te. alapján?) 1920 óta. (Simon András: Az 1920 : XXV. te. alapján? Most erről van szó!) Az 1920 : XXV. te. erejénél fogva. Most erről beszélünk és nem az 1920évi XXV. tc.-ről, mint ahogy a t. képviselő nr állit ja, aki — ugy látszik — félreértett engem. (Simon András: Dehogy értettem félre!) Pedig én elég világosan beszélek, és annyi idő alatt mégis csak meg lehet érteni, amit mondok. (Derültség a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ebben igaza van! Meg is értjük! — Felkiáltások jobb felől: Ráérünk! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Amikor tehát 1920 óta kulturális téren, politikai és gazdasági téren mindent agyonsilányitottak, a legégbekiáltóbb igazságtalanságokat követték el becsületes magyar polgárok ellen, akiknek egyéb bűnük nem volt, mint az, hogy a zsidó valláshoz tartoznak (Jánossy Gábor: Az nem bűn!) akkor méltóztassanak megengedni, hogy tisztelettel érdeklődjem az iránt, vájjon e törvényjavaslat kilombosodott fájának hol van a gyümölcse? (Kéthly Anna: Hol lesz?) Hol van és hol lesz a gyümölcsei Méltóztassanak megmondani, hogy a kiszorított zsidó iparosok, zsidó kiskereskedők helyett hol van az uj termés, hol van a megelégedett keresztény magyar kisiparosság és kiskereskedő társadalom? Hiába keresem. Zaj.) Ne méltóztassanak tréfát csinálni! (Jánossy Gábor: Ki csinál? Hallgatunk!) Amikor én a tönkretett kisiparosról és kiskereskedőről beszélek, ne méltóztassék tőlem azt kérdezni, hogy ezek az 1920: XXV. te. alapján lesznek-e tönkretéve? Kijelentem önöknek, hogy: igen. Mind ebből a szellemből indul ki s kérdezem önöket: nem látják-e akkor, amikor az egész vonalon ki akarják szorítani a zsidó kisiparost és kiskereskedőt (Jánossy Gábor: Senki sem akarja!) a közszállitásokból, a becsületes munkavállalásból, hogy annak a szellemnek, amelyet a numerus clausus magában hord, gyümölcseként ott van a pusztuló magyar kisiparosság és kiskereskedő társadalom, (Simon András: Segíteni akarunk rajta!) amely haláltáncot jár a mindennapi élet szörnyű küzdelmében. (Jánossy Gábor: Minden társadalmi osztály!) De kérdezem: mi nőhetett ki a gyűlölet földjéből ez alatt a nyolc esztendő alatt? Mit termeszthetett ez a szellem, amely a numerus claususban van megörökítve és amely teliti a numerus clausus egész lényegét? Mi nőhetett ki e gyülöletföldből? (Simon András: Na?) Tessék csak türelemmel lenni. (Derültség jobb/elől.) Mi a helyzet? Éveken keresztül épen a numerus Clausus törvénybe iktatása következtében a magyar keresztény tanulóifjúság egy részét saját céljaikra használták fel olyanok, akiknek az egyetem aulájához, az egyetem falaihoz már semmi közük sincs. Ezt a derék tanulóifjúságot felhasználta egynéhány lelkiismeretlen ember, aki a saját pecsenyéjét akarta megsütni és meg" is sütötte abban a káoszban, amelyet a numerus clausus törvénye teremtett. Ennek súlyos következménye azután az, hogy a becsületes magyar tanulóifjúságot rávitték arra a politikai parketre, ahol az ifjúság lábai még gyakorlatlanok és odaállították, hogy azt a táncot járja, amelyet e diáksapkás férfiak, akiknek azonban az egyetemekhez semmi közük sincs, fütyülnek neki. (Györki Imre: A bajtársi dominuszok!) Én családapa vagyok (Hosszas éljenzés a jobboldalon.) nekem is vannak tanuló fiaim (Jánossy Gábor: Éljenek!) és mint családapa adok aggodalmamnak kifejezést, amikor kétségbe vonom, amit önök hirdetnek, hogy megvalósítható az, hogy a jövő Magyarország érdekében olyan intelligens gárdát kell kinevelni, amely eleget fog tudni tenni annak a kulturfölényre való törekvésnek, amelyet a kulíuszminister ur hirdet. En ezt tagadásba veszem. Lehet, hogy kicsinyes vagyok, lehetséges, hogy aggályaim túlzottak, azonban a napi életet figyelemmel kísérve olyan jelenségeket látok a numerus clausus törvénybeiktatása óta a szabad életbe kikerült uj intellektuel osztálynál, amelyek aggasztanak és joggal támasztanak bennem kétséget. Csak egyetlenegy eset. A főváros közvetlen környékén letelepedett egy fiatal oirvos, hogv hol és ki, nem fontos. A letelepedett fiatal orvos mostanában került ki az egyetemről. Ezzel a jámbor emberrel történt meg az a tragikus, de szörnyű eset, amely talán egész egszisztenciájára kihat. Egy serdülő leánygyermek jelentkezett nála, panaszkodott neki és kérte, hogy vizsgálja meg. Ez a fiatal orvos a becsületes, polgári családból való leánykának azt a tanácsot adta, hogy menjen gyorsan haza vagy pedig menjen a szülészeti klinikára, mert sürgős eset állott be nála, anyaság előtt áll. A szerencsétlen leány kézzel lábbal tiltakozott ez ellen, sirt, jajgatott, uram mit mond, —mondotta — miről beszél, hiszen ez képtelenség! Az orvos ur nem tagit, kitart emellett, A gyermek természetesen hazaszalad, elmondja sirva anyjának az esetet, mire a megrémült anya kocsin behozza leány&t az egyik tanárhoz, aki megállapítja, hogy előrehaladott vakbélgyulladásban szenved a leány és távolról sem áll meg az, amit az a t. fiatal orvos ur megállapított. (Jánossy Gábor: Hála Istennek! — Derültség.) Nem nevetni való, szomorú példa ez azokra a viszonyokra, amelyekben ma élünk. Szomorú, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha az általam nem ismert, de tisztelt fiatal orvos ur becsülettel, férfias szorgalommal és lendülettel — ahogy a zsidó tanulók nagy tömegei csinálják — politizálás helyett, kz ólmos bot forgatása helyett a könyvek lapjait forgatta volna és tanult volna, akkor ez az egész életére kiható szörnyű eset nem következett volna be és nem következhetett volna be az, hogy a magyar orvosi karra azt mondhassa bárki, hogy az anyaságot összetéveszti a vakbélgyulladással. (Derültség.) Elnök: Figyelmeztetnem kell az igen t. képviselőtársunkat, hogy ez az ügy mégis kevés kapcsolatban van a numerus clausussal. Méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Petrovácz Gyula: Halljuk a pécsi egyetem ügyeit! — Jánossy Gábor: Úgyis eleget beszél, ne biztassátok! — Derültség.) Esztergályos János: T. Képviselőház! Most már befejezésül, miután annyi megrovásban részesültem, méltóztassék megengedni... (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: ...hogy ezzel a törvényjavaslattal fkiapcsolatban felemlítsem még, amikánt számtalanszor elmondottam mostani felszólalásomban, hogy a numerus clausus törvényének fentartását helytelennek tartom.