Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. lemnek es azorszag- állami erejének hanyatlását. Azt latjuk tehát, hogy a gyűlölködés az ege32 világon folyt évezredeken keresztül és ennek a hullámai eljöttek Magyarországra. Annak, hogy mi ma itt kénytelenek' vagyunk kemény, de tárgyilagos és igazságos birálatot mondani a numerus clausus előttünk levő törvényjavasjartáról, Magyarországon történelmi előzményei vannak. Ahogyan felszólalásom első részében emiitettem, nem uj dlolog, hogy Magyarországon numerus clausussal összekapcsolt események játszódtak le; ez nem uj eset. Hiszen méltóztassanak Magyarország történelmének középkori idejét -megnézni. A magyarság harcias nép volt, amióta csak Árpád ezer évvel ezelőtt ide bejött, a lovagias és mindenkor harcrakész magyarságnak az volt a történelmi elélj a, hogv Magyarország határait minél szélsebbékiké tegye ós egyedül ez a törekvés volt szent előttük, a többi: Magyarorsizág fejlődése, Magyarország belekaposolódása a nyugati kulturállar mokba, Magyarország népének gazdasági és kulturális felemelése mind csalk harmadrendű kérdés volt a régi magyar uralkodó rendszerben. Elnök: A képviselő urat a nemzeti kegyelet megsértéséért rendreutaisitom! Esztergályos János: Kijelentem, hogy nem volt szfándiékomba.n és nincs szándíéíkombain megsérteni. (Kuna P. András: Szokásból tette! — Derültség.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat is rendreutasítom ! Esztergályos János: Na, kellett ez önnek? (Derültség.) Hiszen méltóztatnak emlékezni, s amikor itt a numerus clausus kérdéslénél tartunk, kell hogy emlékezzenek rá, hogy a régi időben a magyarságról, a magyarság kultúrájáról a világ nagyon keveset tudott. Lehetséges, hogy ennek okozói az akkori hiányos technikaii eszközök voltak, a valóság azonban az hogy a viLág népei nem ismerték Magyarország kulturájlát, de ismerték a magyar dzsentrit, ismerték &

r magyar mágnást aki itthon szerzett jövedelméből a külföldön tette nevezetessé cselekedeivel és magatartásával a magyarság hírnevét. Azt, hogy azután ez a magyarság részéire előnyös vioJt-e, vagy nem volt előnyös, nem tudom csak azt tudom abból a történelemből, hogy a magyar földesuraknak, épen azok külföldi magatartása miatt, sokszor szüksége volt arra, hogv az úgynevezett házi zsidóhoz forduljon, (Sándor Pál: Ez igaz!) szüksége volt a magyar dzsentrinek arra, hogy elmenjen a zsidóhoz, hogy házi zsidót tartson magának és a házi zsidónak adja bérbe birtokának, földjének egy részét. S ne méltóztassanak' csoclíálkozni azc!n. ha azután idebenn az országban végre kialakult az. a helyzet, hogy a nagybirtokoknak egv része

1 a magyar zsidók ker zébe került. Továbbá nagyon érdekes volna most, ennek a törvényjavaslatnak, a tanulás szabadságát .(korlátozó törvényjavaslatnak tárgyalásánál egy kis összehasonlitást tenni az akkori gazdag és szegény zsidók között. A természet örökös törvényénél fogva már az emberi természethez tartozik, hogy a gazdag, a gondtalan életet, élő ember mindig az uralkodó osztályhoz tartozik, mig az elnyomott, a vagyontalan, a szegény zsidó, a fütyülő zsidó, aki falurólfalura jár, osontot-rongyot szed össze, akinek nem szabad letelepednie egy helyen, akinek nem szabad birtokot venni, nem szabad üzletet kötni, mindenkor azok mögé áll, akik Magyarországon a szabadságért harcoltak és küzdöttek. A magyar történelemnek ezeket a lapjait is ismernünk kell a numerus claususra vonatkozó javaslat tárgyalásánál, mert a magyar történelem pszichéjéből, lelkiállapotából következik az az eredmény, amelyből a mai javaslatot kapjuk. Beszédem elején azt mondottam, hogy nem uj jelenséggel állunk szemben. Megemlitettem, hogy Magyarország történelmének egyes szomorú lapjain hasonló esetekkel találkozunk. Voltak már Magyarországon is olyan idők különböző években, amikor faji — miként a tör

L vényjavaslat mondja, faji és nemzetiségi — üldözés volt, ami azonban nem abban nyilvánult meg, hogy ütöttük a svábot, nem abban, hogy bántottuk volna a tótot, vagy a Magyarországon élő töbi nemzetiségeket, nem azokat bántottuk, hanem egyszer az ország egyik részén, máskor az ország másik részén, harmadszor az ország harmadik részén bántottuk a zsidót, A zsidók akkor mindig jók voltak, amikor el akartunk valamit takarni, vagy a nép figyelmét el akartuk terelni valamiről. Méltóztassanak megengedni, hogy ilyen eseteket felemlítsek. Ilyen volt 1494-ben a nagyszombati eset. Ezt meg méltóztatik találni Bonfinius Antal történetirónak Lipcsében megjelent könyvében a 738. oldaltól kezdve. Ugyanilyen volt 1529-ben a bazini eset, amelyet Bél Mátyás történetíró irt meg 1736-ban. Ilyen volt 1764-ben az ókuti eset. Ezeknek az időknek szelleme hasonlít ahhoz a szellemhez, amely a most előttünk fekvő javaslat lényegét képezi. De folytatódnak az esetek. Itt van 1791-ben a péri eset Szilágy megyében. Szilágymegyei t. képviselőtársaim talán ismerik ezt az esetet, amely ott játszódott le a Kutyakaparó csárdánál. Vagy itt van a legutóbbi, az 1882-iki tlszaeszlári eset, amelyben ugyancsak ennek a numerus claususnak a jelenségei és ismertetőjelei lelhetők fel. Ha mármost igazolni akarom azt, amit mondottam, hogy mindig valamely eseménynek, valamely nagyobb eseménynek kellett történnie az országban, amely előidézte az akkori törvénykönyvbe való iktatás nélkül is a numerus clausus szomorú következményeit, akkor a legvilágosabb feleletet és példát ád erre a miértre, hogy tudniillik miért történtek ezek az esetek, Acsádi »Régi Magyarország« című nagy és értékes könyvében. 1494-ben a jobbágyság elégedetlen volt, szabadságot követelt, a szabadság felé törekedett. Az akkori földesurak a rendelkezésükre álló eszközzel iparkodtak az akkori jobbágyságot ebbeli törekvésében visszaszorítani. Mikor ez már nem volt lehetséges, egyszerűen mint Prügelknabe-t állították oda a zsidóságot, hogy a közfigyelmet a jobbágyság sorsáról eltereljék, odaállították a nagyszombati esetet, vérvádat emeltek a zsidók ellen. Az ország természetesen felhördült: szörnyű, keresztény vért vesznek a zsidók! Bosszúért lihegtek és közben elfelejtették a ve- lük történt jogtalanságot, közben elterelődött a figyelmük rabszolgasorsukról, szörnyű helyzetükről és az egész országban nekimentek a zsidóknak. (Jánossy Gábor: Mikor volt ez?!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztasték a tárgyhoz visszatérni! Esztergályos János: 1494-ben! (Jánossy Gábor: Igen régen volt! — Derültség. — Györki Imre: De igaz volt!) Az előttünk fekvő törvény a numerus clausus, amelynek következménye ugyanaz, mint amit én már itt felemiitettem és igazolásul fel akartam említeni. (Gömbös Gyula: Halljuk!) Nem lehet t. képviselőtáv-