Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-131
122 Az országgyűlés képviselőházának kinyiomatását. szétosztását és a sürgősség kimondásával napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A bizottság jelentését kinyomatjuk, szétosztatjuk. Kérdem, méltóztatik-e az országgyülés^ igazgatási költségeire vonatkozó költségvetés tárgyalására vonatkozólag a sürgősségeit kimondaná, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Napirendünk szerint szólásra következik 0 ? Petrovics Görgy jegyző: Csilléry András. Elnök: Nincs itt. Töröltetik. Szólásra következik'? Petrovics György jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Amidőn az utolsó 50 esztendő egyik legszomorúbb és legkártékonyabb törvényjavaslatának, az ellenforradalmi reakció által okozott törvény egyik ittmaradt csökevényének tárgyalásánál tartunk, kénytelen vagyok jóleső érzéssel elismerni, hogy az eddigi vitába, az eddigi tárgyalási anyagba végre más hang csendült bele az egységespárt részéről is. Jól esik konstatálnom, hogy az egységespárton is akadnak, aljik meg merészelik mondani a véleményüket, akik meg merik mondani, hogy ez a törvényjavaslat, illetve a törvényjavaslat előzője az országra nézve mennyire ártalmas, mennyire Káros és csak végtelenül sajnálom, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalását egész terjedelmében nem tehetem magamévá. Nem tehetem a magamévá különösen azt_ a részét, ahol a felszólalásának törekvése, célja odairányul, hogy a magyar bérviszonyok állapotát a numerus clausus-szal szemben a nagy közvélemény előtt elfedje. Azt mondotta ugyanis mélyen t. előttem szólott képviselőtársam, hogy a külföld, a trianoni szerződés és más egyéb hatóerők azok, amelyek Magyarországon^ zsidóságot mesterséges eszközökkel nemzetiséggé, nemzetiségi kisebbséggé iparkodnak degradálni» hogy ezáltal Magyarország lakosságának, illetve a magyarságnak ittlevő számát apasszák, ^csökkentsék. Nem fogadhatom el mélyen t. képviselőtársamnak ezt a beállitását, mert ha igaz az, hogy a külföld, a kjülföldi hivatalos erő és az a nyomás, amely Trianonon keresztül Magyarországra nehezeV dik, a zsidóságot nemzeti kisebbséggé degradálja, akkor igaz az is, hogy idehaza ugyanezt csinálják. Van a magyarságnak egy kis töredéke, egy törpe kisebbsége, amelynek minden célja és törekvése éveken keresztül odairányult, hogy a zsidóságot mint nemzetiségi kisebbséget kezeljék. És ez az oka, ez a magyarázata azután, hogy valamennyien, akik ezekről a padokról felszólalunk, látjuk a tendenciát és látjuk azt, hogy ez a tendencia, cél a nemzetiségi kisebbséggé való degradálást célozza. Ez valójában semmi egyéb, mint ostobák és gazok szocializmusa, világosabban antiszemitizmus. Antiszemitizmussal állunk itt szemben, (Ellenniándások a jobboldalon.) amely antiszemitizmus ebben az országban, sajnos, — és ezt a közelmúlt esztendők történelme és szomorú eseményei is bizonyítják, -— nagyon kíméletlenül és kegyetlenül, durva kezekkel vitte a világ nagy sáros országútjára ezt a szerencsétlen országot, ennek a szerencsétlen, letiport és lenyomoritott országnak presztízsét és tekintélyét. Én tehát nem követem azokat, akik takarni szándékoznak a valóságot, nem követem azokat, akik mindenáron el szeretnék a világgal hitetni, hogy itt nincs zsidóüldözés.^ (Ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások a jobb- és a baloldalon:" Hát hol van?! — Huszár Dezső: Ha az volna, maga nem volna itt! 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. — Bródy Ernő: Hát a numerus clausus?! Ez a törvényjavaslat is az! A jogegyenlőség üldözése, a tanszabadság üldözése, a tehetséges emberek üldözése! — Felkiáltások jobb felől: Egészen más!) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Huszár Dezső: Csak azok közt vannak tehetséges emberek?) Esztergályos János: Nem vagyok hajlandó követni azokat, akik ezt a kérdést tagadják és akik ennek a kérdésnek szebbik, elfogadhatóbb részét a nemzeti érdek köpenyegébe csavarva akarják elintézni. Mondom, nem vagyok hajlandó követni ezeket az urakat az ország dolgozó népének érdekében. (Gr. Hunyady Ferenc közbeszól.) Ha majd szükségem lesz egyszer köpenyegre, mint önnek van szüksége rá, képviselőtársam, majd jelentkezni fogok! Addig méltóztassék türelemmel várni. (Gr. Huny ad v Ferenc: A kommünben és a szociáldemokráciában ki forgatott többet?) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János: Én a kommün alatt is az voltam, aki ma vagyok; ma is az vagyok, aki a kommün alatt voltam. Ön azonban és elvtársai közül nagyon sokan a kommün óta nagyon megváltoztatták felfogásukat. Ne méltóztassék tehát köpenyegforgatással engem és bennünket vádolni. (Ernszt Sándor: Ez egyszerű tagadása a tényeknek! — Já. nossy Gábor: Inkább halljuk az antiszemitizmust! — Ernszt Sándor: Együtt voltak!) Elnök: Csendet kérekr (Fekete Lajos: A zsidók mindenesetre művészei a köpenyegforgatásnak!) Csendet kérek, különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben közvetlenül eljárni. Esztergályos János: Mondom tehát, nem vagyok hajlandó ezeket az urakat követni^ ebbeli törekvésükben az ország dolgozó népének érdekében. Mert én meg* vagyok arról győződve, hogy ez az ország nem azoknak az országa, nem azoknak a hazája, akik nyolc esztendőn keresztül, de egy évszázadon keresztül is az ország dolgozó népének törekvéseit, céljait vérbe fojtották és szabadságát elnyomták. Ez az ország azoknak a hazája, akik ebben az országban jogokért, szabadságért, kultúráért harcolnak, azoknak az országa, akik ebben az országban ember és ember között nem tesznek különbséget. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van! Nem is szabad!) Azoknak hazája ez az ország, akik egyetlen embertársuknál sem keresik azt, hogy melyik templomban imádja Istent. Azoknak az országa,, a dolgozó népnek országa és hazája ez! Én tehát nem vagyok hajlandó az ország és az országon keresztül ennek dolgozó népe ellen elkövetett bűnöket takarni és palástolni. (Jánossy Gábor: Senki sem takarja!) Ha nem takarják, ha nem szándékoznak takarni, akkor méltóztassanak megengedni, hogy tisztelettel arra kérjek mindenkit ebben az országban ennél a kérdésnél, hogy nevezzük nevén a gyermeket, és valljuk be: igenis nyolc esztendő óta uralkodik itt a gyűlölet ember és ember között, az a gyűlölet, , amelyet mesterségesen hintettek el az ország népe között. (Jánossy Gábor: Alom!) Hogy milyen nagyfokú a gyűlölet, az megnyilvánult ennek a törvényjavaslatnak a vitájánál — talán nem is az, de el kell fogadnom, hogy törvényjavaslat, mert ez a neve, — amikor az egyik t. képviselőtársam az egyik párt részéről felszólalt és nagy lendülettel, hangosan hirdetve az emberi szeretet nemes szólamait, ezeket a nemzeti érzésbe csavarva, a
