Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 113 pályamunkát, amellyel az első díjat nyerte el. Ez az ifjúság útja, a pályadíjak elnyerése, a munka alapján való boldogulás, a dolgozás, nem pedig a privilégiumokkal való kizárás és a gyűlölet hirdetése más osztályokkal szemben. Ez nem a boldogulás útja. úgyhogy a magyar ifjúságnak az ad igazán jóravaló tanácsot, aki azt tanácsolja neki, hogy versenyezzen, dolgozzék többi kollégáival egyetemben. Nagyon furcsának találom azokat a különféle statisztikákat, amelyeket folyton idedobálnak felénk, hogy ennyi zsidó van itt, annyi zsidó van ott, ennyi a zsidó orvos, ennyi a zsidó ügyvéd stb. Engedelmet kérek, bűn az, ha valaki tanulni akar? Bűn az. ha valaki szabad pályára lép és szabad pályán a maga emberségével, a maga munkájával, a maga tudásával kenyeret akar keresni? Ne tessék folyton szemrehányásként odavágni a tanulást, a tudást, a diplomát, mert azt nem lehet odavágni, mint szemrehányást. És itt nagyon érdekes adatra fogom az igen t. képviselőházat figyelmeztetni. Folyton beszélnek itt a budapesti ügyvédekről, folyton arról van szó, hogy nem szabad olyan generációt nevelni, amelyben forradalmi szellem van. Elővettem a Budapesti Ügyvédi Kamarának az 1924. évről szóló jelentését, amely a végleges adatokat tartalmazza a proletárdiktatúra idejében tanúsított magaviseletből. A következő adatok derülnek ki: ügyvéd volt 1919-ben Budapesten 2578. Ezek közül fegyelmi eljárás nélkül igazoltak 1477-et. Volt ugyanis egy kérdőív, amelyen mindenkitől megkérdezték, milyen szerepe volt a proletárdiktatúrában, milyen hivatást töltött be akkor s a 2578 ügyvéd közül 1777 rögtön kiállította a bizonyitványt, hogy neki semmi szerepe abban nem volt. i Fegyelmi eljárás nélkül igazoltak tehát "1777-et, a fegyelmi eljárást megelőzőleg igazoló-bizottság küldetett ki 363 esetben, a fegyelmi eljárás meg szün tettetett 180 esetben, meghalt 92, hadifogoly volt 20, elköltözött 57, megintetett és rendreutasittatott 7, Írásbeli feddésre Ítéltetett 16, pénzbüntetésre 7, felfüggesztésre 4, elmozdításra 18, büntetőitélet alapján töröltetett 4, főtárgyaláson felmentő Ítélet hozatott 33 ügyvéd ügyében. A 2578 ügyvédből tehát 2% volt olyan, aki valamilyen nexusban állott ezzel a járvánnyal. Bocsánatot kérek tehát; szabad itt általánosítani, szabad általánosságban Ítéleteit mondani egy ilyen karról, amely ellen csak 2%-ában találtatott kifogás » amelyből ezrek és ezrek becsületesen és hűen viselkedtek, mint állampolgárok, mint emberek, mint magyarok 1 ? Szabad egy ilyen karban tehát hibát találni? Hát micsoda baj származott abból, hogy annyi tagja volt az ügyvédi kamarának? Abból legfeljebb az ügyvédeknek maguknak származik hajuk, mert nehezebb az élet, nehezebb a verseny, de mégis az ügyvédek zöme sohasem kapható arra, hogy egy zárt szám intézményébe belemenjenek. Az ügyvédek Magyarországon tradíciók alapján nőttek fel; inkább lemondanak saját érdekükről, de az ország érdekét nézik, a közérdeket nézik és azt az egyetemes nagy érdeket nézik, kmely (abban áll, hogy azok, akik szabadságjogoknak köszönhetik a maguk születését, nem lehetnek hűtlenek származásukhoz!, néni felejtkezhetnek el a maguk származásáról és amikor ők egy liberális korszak munkájának emelhetik fel kezüket és fegyverüket ezen libeés törvénykezéseinek köszönhetik létüket, nem ralis korszak áldásos munkájával szemben. Hogy magához a javaslathoz is hozzászóljak, ehhez a módosított bővített uj kiadáshoz, ehhez az uj kasztrendszer-alapításhoz, amelyet az igen t. minister ur itt megkisérel az ő javaslatával, méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam, hogy a minister ur a maga szándékait kifejti abban a beszédben, amelyet ismerünk s amelyben a kultuszminister ur kijelenti, hogy (olvassa): »Nem érheti gáncs a numerus clausus törvényét, hogy a zsidóknak a lakosság összességéhez viszonyított arányban biztosítja az egyetemi tanulmányokra való bocsátásukat. Ellenkezőleg, ez érdeme ennek a törvénynek. Ez nem jogfosztó, vagy jogkorlátozó, hanem jogerősitő törvény. E törvény hiányában megtörténhetett volna, hogy tekintve azt, hogy a főiskolák autonómiát élveznek és tekintettel egyéb körülményekre, a zsidók előtt vagy egyáltalában nem nyilnának meg a főiskolák kapui, vagy pedig még jóval szűkebb korlátok közé szorult volna felvételük. Ez ellen megvédi őket ez a kritika tárgyává tett törvény, viszont, ha a zsidókat az összlakosságban elfoglalt arányszámuknál nagyobb mérvben engednék a főiskolákra, ez számukra olyan privilégiumot jelentene, amely a lakosság többi elemeire, tehát a többségre sérelmes volna«. Ez ugyanaz a hang, mint amelyet Túri Bélától és ma Wolff Károly igen t. képviselő úrtól hallottunk. Privilégium-rendszer, amely felborit ja a 48-as és 68-as törvény előtti és jogegyenlőségi jogrendszert. Nem privilégium kell! Ne beszéljünk kisebbségről, ne beszéljünk többségről. Magyarországon nincs kisebbség és nincs többség, hanem van nemzeti egység, oszthatatlan egység. Az 1868. évi XLIV. te. megmondja, hogy »Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, amelynek a hon minden polgára bármely nemzetiséghez tartozik, egyenjogú tagja«. Ez a törvény van felboritva. (Halász Móric: Ez a nemzetiségi törvény. Erre nagyon rossz hivatkozni a numerus claususnál!) Ez a törvényelőtti egyenlőség és jogegyenlőség. (Bárdos Ferenc: Papiroson!) Ebből a szempontból hivatkozhatom erre a törvényre és a törvényelőtti egyenlőségre. Én az állampolgári életet nem ugy képzelem, hogy az embereket elválasztjuk egymástól, felekezet, rang és származás szerint. Ez nagyon elavult, divatját múlt formula. Annakidején, 7 évvel ezelőtt, amikor a törvényihozás ezt a numerus clausus-törvényt megalkotta, azt voltam bátor mondani beszédemben, 'hogy nagyzási hóbort az, amikor meg akarjuk ! előzni az egész világot a szabadságjogok lefaragása tekintetében. Ezt nem tették meg sehoil, ípedig más ország is vesztett háborút; ott van Ausztria, ott van Németország, amely szintén •elveszítette a háborút, más országok is vesztesek lettek, de egyik sem nyúlt a szabadságjogok lefaragásának rendszeréhez, a tanszabadság lefaragásának rendszeréhez. (Halász Móric: Franciaországban is megvan a numerus clausus !) Erre vártam, hogy ilgen t. képviselőtársam, mint a francia viszonyok alapos ismerője, velem szemben ezt a közbeszólást fogja, •megkockáztatni s én rögtön meg is adom reá a választ. Franciaországban van egy fajta numerus clausus, Napoleon hozta be a középiskolai tanárokra és mérnökökre, ez egy zárt iszám. Napoleon hozta be azt a rendszert, hogy •minden középiskolai tanuló pályázhatik arra, 'hogy felvegyék az egyetemre egy vizsga alapiján, amelyen öt vizsgakérdést adnak; minden 17*
