Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 109 •munkás, mennyi idegen tisztviselő van, sőt 'tudom a at is, hogy vámnak gyárak, amelyek magyar műegyetemi oklevéllel nem vesznek Ifiel mérnököket. Meddig fogjuk tűrni ezt a liberalizmust? 1 Megváltozott ma a magyar ifjúság? Igen, megváltozott. Ai magyar ifjúság ma is áhitat­tal hallgatja Petőfi Sándort, áhitattal hallgatja Kossuth Lajost, áhitattal hallgatja Eötvös Jó­zsefet és Deák Ferencet, áhitattal hallgatja a nemzet múltjának nagyjait, de ne feledjük el, hogy a korszellemet nem lehet odakötni a múlt­beli nagyságok szarkofágjához. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) A korszellem továbbhalad és azt mondja a magyar ifjúság ajkán: elég volt ebből a bőkezűségből, és első­sorban azokról gondolkodjunk, akik századok óta — legalább is hosszú idő óta — itt laknak ezen a földön és becsületesen dolgoznak ezért 'a hazáért. (Heljji&sMs a\ johb^dalú<n és> a köéé­] pen.) Itt jövök ahhoz a zártszámhoz, ahol elisme­rem azt a jogot, amelyet Baracs Marczeil kép­viselőtársam nagyatyjára hivatkozva emiitett. Elismerem az ő jogát, de nem ismerem él azok jogát, akik ma vagy holnap rejtett utakon sza­kadatlanul bejönnek. Mi teszi leginkább a kér­dést oly nehézzé? Az, hogy önök, mélyen t. uraim, a faji összetartás jegyében nem engedik bántani ezeket a jövevényeket és nincs annyi erejük, hogy magúik mutassanak nekik ajtót és maguk küldjék ki ezeket ebből az ország­ból. (Ugy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Itt van a legnagyobb baj. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én keresem a megértést, a megértés utján járok, de az a baj, hogy nem mindig Baracs Marcellek vannak itt. Tessék csak Tokaj utcáin végigmenni! Tokajban, ha végigmegyek a város utcáin, gyűlölettel néz felém a bevándorolt fiatal zsidó orvos. Ez a gyűlölködő orvos keresztény etika nélkül ho­gyan dolgozhasson a magyar társadalomban? Nem fogadom el az ő jogát, mert az orvosnál is kivánom az etikát, de kivánom a kereske­'dőnél, az iparosnál is. Igenis, a mi középosztály unlk kialakulásá­nak kérdése nemzeti ügy, belügy, és joga van ennek az államnak őrködnie azon, hogy ez a kialakulás a keresztény magyar kultúra jegyé­ben történjék meg. (Élénk helyeslés és taps a balközépen. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez kötelsség!) A kultusz kérdésről van itt szó! Ha van egyéni jog, van állami jog is. Ha van egyéni jog a túlzásban» van állami jog a belá­tásban is. A szükségjog diktálja ezeket a ren­delkezéseket. Nem a mindenáron való ellentmondás je­gyében, hanem hazafias aggodalmaim miatt szólaltam fel. Megmutattam az utat is: ha a magyar zsidóság maga ki fogja pusztítani azt a rákfenét, amelyet senki sem tart elf ogadható­nak.A psziché hibáiról Gaal Gaston képviselő­társam is beszélt, az ő igazságérzete is látja ezeket, de nem gondolja csak, kedves képviselő­társam, hogy az ő egyszerű kijelentésére ezek az idegen jövevények holnap letesznek arról az évezredes atavisztikus gyűlöletről, amellyel kezelnek bennünket. (Nekünk azt mondják, hogy a keresztény­ség szeretet. Lehet-e azonban ugy értelmezni, hogy a kereszténység gúzs legyen a kezemen, gúzs legyen a lábamon, gúzs legyen az^ ajka­mon, lehet-e az a kereszténység a kultúrát ala­kitó kereszténység, amely engemet teljesen ártalmatlanná tegyen? Krisztus Urunk nem a halált, hanem az életet hirdette. Azt mon­dotta: ego sum via, Veritas et vita! Ha pedig ő az élet, a kereszténységnek megvan a joga, hogy éljen; joga van az élethez, joga van a szaporodáshoz^ a fennmaradáshoz és joga van az önvédelemhez is. Ez is emberi jog, a keresz­ténység emberi joga az Önvédelem. Ilyen ön­védelmet a nemzet nem gyakorolhat? Mikor gyakorolna, ha nem ma. amikor itt van összetörve, mnidenkitől elhagyatva és csak akkor fosr feltámadni, ha lesz elég ereje, hogy megtisztítsa önmagát, ha megőrzi erkölcsi tőkéjét, ha megtartja a kultúráját és törté­nelmi (hivatását? Éhből az erőforrásból tud­íjuk meriteni a feltámadásra szükséges erőt, de nem a lemondásból, nem az önvédelem jo­gáról való. lemondásból, mert nem lehet, hogy a külföldről ma és holnap jövő paraziták az emberi szabadság jegyében elvegyék a kenye­ret a mi fiaink elől. Nincs joga a magyar ifjú­ságnak a kenyérhez? Joga van Baracs Mar­cell fiának is, joga van azoknak a hazafias zsi­dóknak, akik velünk együttéreznek és lelkük­ben nem hordoznak más ideát. Am a legna­gyobb töhbség a lelkében évezredes gyűlölettel más ideálokat rejteget. Itt felekezetnek, oda­kint fajnak mondja magát. Nem akarok eb­ben a kérdésben vitatkozni, de ez a folytonos szaporodás a magyar ifjúságot elkeseríti és ez az ifjúság azt mondja: elég volt a jelsza­vakból; a nagyok tisztelete nem lehet ok arra, hogy kenyerünktől elüssenek. Mert Kossuth Lajos nem azt akarta, hogy elpusztuljon a ma­gyar ifjúság, ő azt akarta, hogy a szabadság és a fejlődés jegyében ez a nemzet éljen. Éle­tet akart. Nem lehet az, hogy kisajátítsák tő­lünk Kossuth Lajost és Deák Ferencet. Ma­holnap már nem is merjük kiejteni Kossuth és Deák nevét, mert az ultraradikális körök szabadalmat vettek arra, hogy Kossuth az Ő tulajdonuk. Ha Kossuth Lajos felkelne, azt mondaná, hogy * mindenekfölött magyar va­gyok, izzó magyar szeretettel én semmi olyant nem támogathatok, ami az én imádott nemze­tem kimúlását, elpusztítását és erejének fo­gyasztását jelenti. Kossuth Lajos kultusza nem lehet ellenargumentum, Kossuth Lajos kultusza csak arra lehet argumentum, hogy még magyarabbak legyünk, még előrelátób­bak legyünk, keressük a béke útját. De ez a béke nem lehet a lemondás békéje és én a bé­két akarom szolgálni. Mélyen t. uraim! Ha a magyarság lemond tradicionális jogairól, csak a harcot szolgálja és a harc magvait hinti el. Gondolják, hogy az a magyar ifjúság, amely most dörömböl az élet kapuján és most lesi, várja ennek a par­lamentnek a tárgyalásait is, amely élni akar ebben az országban, meg fog elégedni a nagy­hangú frázisokkal? Ezek sokkal türelmetle­nebbül fogják kivánni jogukat az élethez, mert ez a joguk megvan. En a békét akarom szolgálni, amikor azt mondom, hogy keressük a megoldás útját. De nem lehet az béke, hogy a 94% jogos érdekeit feláldozom a 6% érde­kéért. Nem lehet az béke. hogy csak a 6%­nak udvaroljak, mint politikus és mint állam­férfiú és a 94%-ot mindig mellőzzem az egyéni szabadság jegyében. Mi békét akarunk, a jogos kiegyenlitődés (békéjét s a jogos kielégités békéjét és csak az élet igényeinek kielégíté­sével fognák önök, uraim, békét teremteni eb­ben az országban. Hogy mégis miért ellenzem ezt a javasla­tot, ezt is megmagyarázom. Nem a mai kormánnyal való viszonyla­tomban. Elhiszem, hogy a magyar kormány az újonnan alakult 1. %-t megfelelő intenciók szerint a nemzet érdekében fogja végrehaj-

Next

/
Thumbnails
Contents