Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 103 Wolff Károly: T, Képviselőház! Az előttem .'szóló t. képviselő ur kitűnő védőbeszédet mondott és én koneedálom, hogy ennek a védőbeszédnek alaphangulata a valódi érzés volt. Ö ugyan taktikájában felhasználta a róka és a bolló hagyományos meséjét is és én feltétlenül kockáztatom, hogy a »nagyszerű magyar elme« epitetonjáról le kell mondanom vele szemben, miután más szempontból fogom a kérdést megvilágitani. Nem hiszem, hogy a képviselő urnák felfogása általánosabb visszhangot kelthetne és tartok tőle, hogy ugy lesz, mint a karcagi csoda-kuttal, hogy megfúrták ugyan, de elapadt belőle a gáz. (Gál Jenő: Még nem bizonyos! — Pakots József: Reméljük, hogy nem!) Én azonban ezt a kérdést magasabb szemszögből kivánom tárgyalni, (Györki Imre: Lipicai lóhátról!) és amint koneedálom, hogy a t. képviselő ur az őszinifce érzés jegyéiben és a meggyőződés erejével argumentált a maga álláspontja mellett, mes: vasyok győződve, hogy azt is méltóztatnak elfogadni, hogy én is a saját meggyőződésem szempontjából fogok ehhez a kérdéshez hozzászólni. Sohasem vezetett közéleti szereplésiemben más, mint a meggyőződésem. Éhben a pillanatban. kötelességet is teljesítek. Kötelesséiget teljesítek magammal szemben a meggyőződés jegyéiben és kötelességet tellljesiteik választóim szempontjából is, meirt az én választóim — és ezt le kell elöljáróban szösezinem — kivétel nélkül a legegyhangub'b lelkesedéssel kívánták, követelték velem szemben a numerus clausus változatlan fentartásának megvédését. Az általános titkos szavazati joj* alapján élvezett szabad mandátum birtokában kényszer nélkül teszek eleget ennek a felszólitásnaik. Tehát tömések állnaik a hátam: megett, amikor most beszéllek, és nem elszigetelt jelensés az, amit most mondani fogok. Tömegeim nevében is beszélek és saját meggyőződésem névéiben is. Miután az előbb emiitettem, hogy általános titkos szavazati jog alapián nyert tiszta mandátum birtokában beszélek, méltóztatnák csak koncedálni, hogy a tömegek valóban a hátam megett ^álliniak. Én nem akarom ezt a k'éidést zsidókérdésként kezelni, mert végeredményben logikai tévedésnek tartom, hogy az egész vita folyamán ez a kérdés elsősorban mint zsidókérdlés lett beállitva. A zsidókérdés nem jogosult ennél a javaslatinál, mert ez a javaslat véö'eredménvébein nem zsidókérdést akar szabályozni. (Uay van!. Ugy van! jobb felől.) A zsidókérdésről nagyon sokat vitatkoztak m áh" és tényleg a vitának ilyen előrehaladott stádiumaiban az ismétlések hibájába esik minden feliszólaló érvelésének keretében, mert hiszen bőségesen kifejtették pro. és kontra az argumentumokat. Azok közül, akik a numerus clausus ellen felszólaltak, egyedül és kizárólas zsidó vallású képviselőtársaim argumentációját fogadom el őszinte argumentációnak. Már ezt nem mondom a szociáldemokrata pártról, — megint csak elvi alapon. Ott is elfogadom a zsidóvallásu képviselőtársaim részéről, de a nem zsidók részéről nem, mert nem koneedálom, hogy a numerus clausus és a zsidókérdés munkásügy volna. (Pakots József: Ez jogegyenlőség kérdése!) De másrészt nem fogadhatom el ész jogilag sem, mert az észjog is meg lett ütve és én is rá fogok térni az észjogra és rá fogok térni az egyéni jogra, az emberi és szabadságjogokra. Méltóztassanak megengedni, ezen az alapon hozzászólhassak a kérdéshez. (Halljuk! Halljuk!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. Nem fogadom el őszintének a szociáldemokrata párt részéről elhangzott argumentációkat, mert az ő egész állami életberendezkedési elmélete végeredményében sohasem [kedvező az egyéni jogoknak, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ez csak vitán felül álló tény, ez csak nem tagadható. A kollektivizmus annyira ki van domborodva egész elméleti rendszerükben, anynyira áLtalános az államszocializmus a közület érdeke, hogy aggály nélkül; eltiporja az egyéhi jogokat. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Az egyéni szabadságjogok sehol sem anynyira korlátoztattak, mint egy szocialista állam élete elképzelt ideális megvalósitásában. Én itt nagyon lojálisán, ideális megvalósításról beszélek. Ez az elméletnek alaptétele. Hogyan kiabálhat, hogyan beszélhet az, aki a marxi államelmélet alapján áll, a numerus clausus ellen, amikor adott körülmények között a szociáldemokrácia az ő állami életszervezetében ott, ahol a gyakorlati megvalósulás lehetősége rája nézve megnyilik, sokkal komolyabban bántak el az egyéni jogokkal? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a balközéven.) Az egyéni jogok nem számítanak előtte, mert fő a köz, a közület érdeke. Gazdasági vonatkozásban is igy áll a dolog, igy áll az állami élet egész berendezkedésében. Ha megvalósulna marói-holnapra az állami szocializmus és a szocialista állam, akkor tanulnék csak meg mi, akik itt ülünk, hogy mi volt ez a javaslat; micsoda szerény kisérlet, micsoda gyenge virágszál! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Én nem, hozhatok fel iskolapéldákat, ez kétségtelen, és azt hiszem a szociáldemokrácia nem ijed meg a kritikától. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ugy van!) Hiszen a harc az eleme, és egy társadalmi rendet akar felforgatni, illetőleg átalakítani; csak természetes tehát, hogy számit ellenharcra, és ellenargumentációra is. Mi egymással, ellentétben állunk világnézletileg, de az emberi igazság jegyében sokszor együtt is állunk bizonyos kérdésekben. Én mindig az igazságot keresem, sohasem mást, nem Is vezet más, nem is engedem, hogy lelkemet más befolyásolja. Tartom magamat etikailag és vagyonilag annyira függetlennek, hogy ne befolyásolhassanak. Most is csak az a vágy késztetett felszólalásra, hogy nemzetem érdekében aggályaimnak hangot adjak a jövő szempontjából, nem a jelen szempontjából; ki fogom ezt fejteni. A numerus clausus ellenzése és a szociáldemokrácia tehát végeredményben elvi elentétben állanak egymással, mert a numerus clausus ellenzése végeredményben ész-okkal sincs ott alátámasztva. Ha én a gyakorlati megvalósulást nézem, csak azokat a kísérleteket veszem, amelyek Magyarországon voltak és amelyek Ausztriáiban vannak, vagy amelyek különösen Oroszországban láthatók. Én koneedálom (Bárdos Ferenc: Oroszországban nincs szocializmus!) és ne méltóztassanak azzal fáradni, hogy mindig azt hangoztatják, hogy a bolsevizmussal nem azoncsitják magukat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez természetes valami is. el is fogadom. De az elvi alap vég* eredményben a kommunizmus és a szocializmus között nem változik, csak a kivitel metódusában van kölönbség. (Ugy van! a középen) Már láttam azt, hogyan értelmezik a sajtószabadságot máról-holnapra; amikor a gyakorlati megvalósításról volt szó, a sajtószabadság terén egyszerre csak az egyéni szabadság el lett tiporva, mert engem rákény szeritettek arra, hogy a Vörös Újságot olvassam. Kérdezte-e valaki az én egyéni jogomat a sajtószabadság 16