Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

98 Az országgyűlés hépvíselöházánah 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. gyár tehetséget, nézzék meg, hogy külföldön mennyi hirdetője, mennyi nagyszerű egyéniesitése van a magyar tehetségnek. Ne féltse ettől a minister ur a magyar kultúrát, ne féltse ettől Magyarországnak gazdasági berendezkedését, ne féltse a megélhetést sem. Az még sohasem ártott egy állásnak sem, hogy templom ajtaja mindenki szamára nyitva van. Nem árthat egy nemzet kultúrájának sem. ha minden tanulnivágyó számára nyitva van az iskola kapuja. Aztán mit hoznak fel ellenérvül'? Itt hallottam olyan megnyilatkozásokat, hogy a zsidóság egy külön sziget, a zsidóságban valami külön szolidaritás van, hogy a zsidókérdés maga valami nagy kérdés, amelyet mi meg sem tudunk oldani. Még Gaal Gaston t. képviselő urnák mélyrelátó fejtegetései is eljutottak odáig, hogy ezt a problémáit, mint problémát emlegette. (Gaal Gaston: Ez tény, ez megvan, ezt nem lehet letagadni!) Ugy van meg, mint Kálmán király idejében megvoltak a boszorkányok. Addig voltak meg, amig egy erős ész ki nem mondta, hogy ilyesmivel pedig nem foglalkozunk. Csak a Zauberlehrlingek foglalkoznak vele, akik hivjáik a szellemeket és nem bírnak velük, nem tudják megoldani ezt a kérdést. És ha már ezt a példát hozom fel, ha Goethének ezt a nagyszerű paraboláját említem, akkor épen Goethéről jut valami eszembe. S itt felelnék Gaal Gaston képviselőtársamnak is, akii nagyszerű fejtegetései közepette meigiengedte magának azt a tételt is, hogy a zsidóság azért van ebben a helyzetben, mert nem foglalkozik testi munkával. (Gaal Gaston: Nem ezt înondottamîï Ez voilit az értelme. Nem kenési... (Petrovácz Gyula: Nem szereti a testi munkát!) Neon szereti, valahogy igy mondta a képviselő ur. (Gaal Gaston: Számarányának megfelelően nem vesz részt a nemzeti munka összes fokozatában! Ezt mondtam!) Kérem, t. kénviselő ur, én feljegyeztem; azt tetszett mondani, hogy nem foglalkozik testi munkával. (Györki Imre: Például az államtitkárok, a ministereik és minister elnökök között számarányának megfelelően hány van? Ez is fontos volna! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Hát igazán, erre a területre ne tévedjünk, mert nekem olcsó dicsőség volna elővenni a statisztikát és ráolvasni a t. képviselőtársamra, (Felkiáltások jobb felől: Vegye elő.) hogy nézze meg, hogy az ipari munkásság között, a testi munkával foglalkozó ipari munkásság között mennyi olyan egyén van, aki zsidó felekezethez tartozik. (Zaj.) Nézze^ meg, hogy a zsákhordók között mennyi a zsidók létszáma. És a legnehezebb testi munkákkal foglalkozók között.-. (Petrovácz Gyula: Ezrelékkel lehet azt csak kifejezni, hogy mennyi a zsidó arányszáma a zsákhordók között!) Bocsánatot kérek, lássa t. képviselőtársam, ön még soha sem vette azt a fáradságot, hogy lemenjen az elevátorhoz, vagy lemenjen a Dunapartra, mert akkor látta volna, hogy milyen ott a zsidók arányszáma. Én láttam, ^ hogy mennyien vannak, nézze meg a képviselő ur is, azután a részletes vitánál feleljen nekem arra, amit én állítok, tudniillik, hogy a zsidóság arányszámánál kétszeresen, háromszorosan többen vannak ott. (Petrovácz Gyula: A zsákkereskedőknél! — Bárdos Ferenc: Nem! A zsákhordóknál!) Lássa t. képviselőtársam, ilyen az ön felfogása, amikor itt a testalkatokról tartott nekünk előadást. Ezek azok a megrögzöttségek, amelyekből ki kell vetkőznie ennek a nemzetnek. Hála Istennek, a nemzet zöme nincs is ezen a nézeten és soha sem volt ezen a nézeten. Hogy milyenek a zsidók, a zsidó felekezetűek? Én erre könnyen tudnék most sok-sok példával felelni, de én azt tartom, hogy a numerus clausus nem zsidókérdés, a numerus clausus a magyar nemzetnek egyik berendezkedési kérdése. (Igaz! Ugy van! a középen-) Azért tiltakozom az ellen, hogy ezt mindig zsidó szempontból hánytorgassák, mert én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a kulturmunkában kifejtett tevékenység sohasem érdem, az kötelesség a nemzettel szemben. És ha zsidó kiválóságok vannak, azok nem érdemelnek külön kitüntető jelzőt, mert az, hogy a hazát a maga tehetségével és tudásával szolgálja, nem külön érdem, hanem tartozó kötelessége neki azért, mert magyar állampolgár, mert ennek a magyar földnek gyermeke, mert itt született és itt vannak eltemetve az ő elődei, akik itt véreztek és itt küzdöttek a magyar nemzet minden fiával együtt. De ha ez igy van, és én nem hánytorgatok külön érdemeket, akkor egyúttal a kötelességek és jogok terén is joggal követelem az egyenlő elbánást, mert azt a középkori maTadiságot, amely felekezeti osztályozást csinál az emberek között, amely politikai osztályozássá süllyeszti a hitélet nagyszerűségét, sohasem fogadhatom el. A nagy katholikus és református papok, a legnagyobbak, hirdetik a politikai megkülönböztetés káros voltát és én joggal hivatkozom arra, hogy a Kontra Aladár-féle megnyilatkozásokkal szemben itt van (Petrovácz Gyula: Balthazar!) Antal Géza, (Berki Gyula: Az ország egyik legkiválóbb fia, azt lehet mondani! Antal Géza, igenis, európai mértékkel mérve is az!) aki megyéje nevében, mint püspök tiltakozik az ellen, és akkor én mégis csak többre tartom ezt, mint Kontra Aladár itt tartott előadását. (Györki Imre: Fáj az összehasonliás! — Zaj a középen.) Vagy itt van előttem nyomtatásban Haypál Benőnek, az elhunyt nagy református papnak nyilatkozata, aki azt mondja, hogy a numerus clausus embertelenség. Mégis csak arra billen talán a mérleg, ahol a tekintély és a tudományos erők, a keresztényi alázatosság nagyrabecsült képviselői állanak, akik egy életen át hirdetik, hogy nem szabad lerántani a keresztény gondolatot a napi politika fertőjébe. Amikor a forradalmak után itt keresztény jelzővel diszitették fel árpolitikai pártok magukat, szerény meggyőződésem szerint többet ártottak a hitnek, mint amit a saját pártos őrzésüknek használtak. (Peidl Gyula: Ez igaz, ugy van!) Ha már itt tartunk, (Peidl Gyula: A kereszt nem fejbeverésre való!) méltóztassanak megengedni, hogy ide idézzem az egységes párt kiváló egyéniségeit, akik ugyancsak, nem is kortesbeszédekben. nem is. a választások alkalmával, hanem olyankor hirdették meg a numerus clausus ellen elfoglalt álláspontjukat, és adták ki nyomtatásban megállapításaikat, amikor azok kötelezők is voltak, mert hiszen Magyarországon sokszor mondják azt, hogy a választási politikai Ígéretek nem olyan nagyon kötelezők. Jól van, tegyünk koncessziókat, változnak az idők és bennük az emberek, de az alaptételeket, az Írásban és nyomtatásban kiadott szavakat indokolatlanul visszavonni talán még sem lehet. Azt olvasom, hogy az egységespárt elnöke, Almásy László t. képviselő ur àzt mondja, hogy a nyugodt kormányzásnak a teljes tanszabadságot kell magával hoznia, és itt mégis azt tapasztalom, hogy ő is hallga-