Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

Àz országgyűlés képviselőházának 129. proli gyermekek nem igen léphetnek be, nem is beszélve arról, hogy csak árja faj úakat vettek oda fel. Tessék elhinni, hogy ez a meglehetősen feudális német diákság szociális kérdésekben, munkáskérdésekben toronymagasságban áll a magyar ifjúság felett, gondolkozás módját tekintve és szociális tekintetben a magyar ifjúságot toronymagasságban felülmúló emberiességgel és fenkölt érzéssel rendelkezik. Nem gondolják az urak, hogy micsoda katasztrófa származhatik abból, ha felnevelnek egy ifjúságot az ilyen reakeionárius szellemben. Gyűlölik a zsidót, mert eleszi előlük a kenyeret, gyűlölik és nem engedik be az egyetemre a zsidót, mert féltik tőlük a kenyerüket. Egy kasztrendszert akarnak megteremteni ezzel kapcsolatban, mely kasztrendszer ma már egyedül csak Indiában van meg és ott is India romlását eredményezi, mert lehetőséget ad egy marék angolnak India elnyomására. Tisztára a kasztrendszernek lehet ezt tulajdonítani. De meg akarják teremteni itt is a kasztrendszert csak azért, hogy legyen, aki eltartsa ezeket az ifjakat. Gyűlölik a zsidót, de ugyanakkor ránevelik őket tanáraik, nevelőik arra, hogy gyűlöljék a munkások törekvését és a munkásokat is. (Farkas Elemér előadó: Ez nem áll! — Felkiáltások jobbfelől : Nem áll!) Végtelenül sajnálom, hogy nincs itt Kossalka tanár úr, mert 1918-ban az összeomlás idején volt alkalmam Kossalka t. képviselőtársammal, akkor mint tanárral, együtt lenni egy gyűlésen, amelyen rámutattam arra, hogy micsoda veszedelem származik abból, hogy az egyetemi if juság mindig egészen antiszociális szellemben nevelődött és most, amikor szabadiára van hagyva, most, amikor teheti amit akar, most nem találja meg a helyes mértéket azért, mert hiszen nem nevelték erre. Nem érti meg a munkásságot és igy szélsőséges lett és az egyik szélsőségből a másik szélsőségbe fog bedőlni. Akkor Kossalka t. képviselőtársam azt mondotta : kérem, mi igyekeztünk az ifjúságot szociális szellemben nevelni, de hát a háború és egyéb dolgok jöttek közbe. A lényeg azonban az, hogy maguk a tanárok sem értettek hozzá és azok, akik ma nevelik az ifjúságot, ma sem értenek hozzá. Sajnálattal kell látnunk, hogy ez a magyar ifjúság át fogja venni a mi örökünket, igazán szomorú és siralmas örökséget vesz át, de mégis csak át fogja venni ezt az örökséget, ezt a megcsonkított országot, a maga nyomorúsága val, a maga bajaival, munkanélküliséggel, hanyatló népesedésével, romló közéletével, romló közgazdaságával. Ez az ifjúság teljesen idegenül áll a munkásság törekvéseivel szemben, sőt ellenszegül a munkásság törekvéseinek. (Farkas Elemér előadó : Ez nem áll !) Ismerem én őket és tudom nagyon jól, hogy így van. (Farkas Eh mér előadó : Iuen nagy tévedés ! — Kabók Lajos: Majd bizonyítjuk, hogy nem tévedés!— Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Nagy tévedés !) Nem tévedés. Én csak egy pár dolgot, egy pár gazdasági dolgot említek fel. (Kabók Lajos : Egyetemi hallgatók mennek pincérnek, meg szakácsnak !) Néhány évvel ezelőtt a német és tót származású kocsmárosok sztrájkba kergették pincéreiket, mert a pincérek valamivel nagyobb munkabéreket kértek. Magyar keresztény pincéreket kergettek sztrájkba és ugyanakkor a magyar ifjúság sapkával a fején elment sztrájktörőnek és lehetetlenné tette ezáltal a pincéreknek azt, hogy a maguk számára valamivel nagyobb kenyeret tudjanak biztosítani. Néhány évvel ezelőtt sztrájk volt a Phöbus villamostársaságnál. De nem is sztrájkoltak, egyszerűen valami viszály támadt a munkaadó és a munkások között. Ennek következménye az volt, hogy a munkáltató szimplán kikergette munkakiese 1928 február 16-án, csütörtökön. 93 sait. Ugyanakkor, miután neki egy csomó községnek világítást kell adnia, mindjárt fjelentést tett a belügyministeriumban, hogy az ő munkásai sztrájkba léptek, valószínűleg kommunista bujtogatás folytán, rendszerint ezt a frázist szokták ilyenkor használni. S mi történt? A magyar főiskolai ifjúság ment oda és dolgozott ott. A munkásukkal szemben azután az ú. n. erélyes eljárást alkalmazták, mire azok kényszerhelyzetükben felvették a munkát. Ez gazdasági kérdés. Ma a munkásságnak rettegnie Kell, ha valahol nagyobbszabásu bérmozgalom támad, hogy nem fogja-e hátbatámadni az egyetemi ifjúság az ő bérmozgalmukat, így van gazdasági téren, De politikai téren is ugyanezt látjuk. Azok a lapok, amelyeket az ifjúság olvas, és azok az urak. akik az ifjúság szellemi irányitói, kivétel nélkül mind a legszélsőbb jobboldali gondolkozású urak, akik bátran elmehetnének Hitlerhez nem tanítványul, hanem még ők taníthatnák Hitlert, akinél pedig szélsőségesebb u. n. nemzeti szocialista nem kell ; ellenségei az általános titkos választójognak, ellenségei a polgári közszabadságok kiterjesztésének, ellenségei a sajtószabadságnak és álmuk valahogy egy olyan állam, amely államban egy valaki parancsol, a többi pedig kivétel nélkül engedelmeskedni tartozik. Természetesen a parancsolást ugy értve, hogy ők minél többnek parancsoljanak. (Kabók Lajos : És azért március 15-ét elmennek ünnepelni.) Ebből a felfogásbeli ellentétből, amely a tanulóifjúság és a munkásság között van, még súlyos szerencsétlen>égek fognak étre az orj-zágra háramlani. Mert a munkásság megy a maga utján minden elnyomatás ellenére s követi a maga ideáljait, ha lehet, a föld felett - mindenesetre és elsősorban a •. föld felett,— de ha megfosztják ennek lehetőségétől, akkor a föld alatt is tovább fog dolgozni egy olyan állapotért, amely állapot az ő világszemléletének, érdekeinek a legjobban megfelel, egy olyan állapotért, amelyet épen elégszer magyaráztunk : egy olyan államformáért, amelyben mindenkinek egyformán osztogatják a jogokat és amely minden polgárnak lehetővé teszi, hogy szorgalmas munkával megtalálja a megélhetését. Nos, ezzel szemben — mint mondottam, — az ifjúságnak és az ifjúság nevelőinek homlokegvenest ellenkező a nézetük. Az ő ideáljuk valahogy a német Hiüer-féle elgondolás, összekeverve a mussolinizmussal : ez az ő elgondolásuk, amelynek nem kell sem választójog, sem sajtószabadság, sem semmi egyéb, csak pár ember, aki parancsol, és sok százezer, aki engedelmeskedik. Hogyan képzelik ezt a jövőben, ha már a munkásifjuság, amely hozzánk tartozik és fokozottabb mértékben jön hozzánk, — örömmel mondom, hogy a 21 éven túliak nagyon erősen szaporodnak pártunkban,— a főiskolákról az életbe kikerülő urakkal szemben homlokegyenest ellenkező politikai és gazdasági nézeteket vallanak % Tessék elképzelni a jövő mérnökét, a jövő vegyészmérnökét, a jövő orvosát, a jövő közigazgatási tisztviselőjét, akit az egyetemen ilyen reakcionárius szellemben neveltek, és akinek belecsempészték lelkébe a szocialisták és a munkások elleni gyűlöletet, aki minden munkásban a haza ellenségét látja, aki minden munkásban titkos bolsevikit lát. Tessék elképzelni ezt az együttélést, és tessék elképzelni azt az erőt, amelyet ez a tömeg igy ki tud majd fejteni. Nekünk össze kellene tartarunk, mindenkinek össze kellene forrnia egy nagy szent gondolatban : megszabadítani az országot a Trianonban rárakott súlyos béklyótól. (Felkiáltások jobbfelől : Ez helyes !) Soha annyira nem volt szükség a nemzeti egységre, mint ma, soha annyira nem volt szűk-