Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

90 Az országgyűlés képviselőházának 129, legkülönbözőbb befolyásoknak, olyan lehetetlen szituációkat fog teremtem, hogy én már előre látom, hogy mint képviselőhöz hányan fognak hozzám fordulni, hogy protezsáljam őket az egyetem tanácsánál. És az a szegény egyetemi tanács mit fog csinálni, amikor az utolsó támaszpontot, azt a bizonyos arányszámot is elvették tőle ? Ez lesz e javaslat egyik következménye. A másik dolog, amire még ki akarok térni, mielőtt befelezném felszólalásomat, az, hogy teljesen elhibázottnak tartom ezt a javaslatot, mert amikor egy nemzet kulturfölényre törekszik, — és mai eleset'ségünkben — ebben tökéletesen igazat adok a kultuszmin ister urnák, — még áldozatok árán is mindent el kell követnünk arra, hogy jellemben, szel emben, tudásba a, becsületes felfog sb n különbek legyünk, mint szomszédaink (Élénk helyeslés.) — kérdezem, hogy a kulturföiényt szolgálja-e, ha én bármi néven nevezendő rendszabállyal, az úgynevezett tanulási szabadságot korlátozom 1 Nem a legemberibb, legelemibb joga az mindenkinek, aki művelődni kivan, hogy művelődéire neki az alkalmat az állam megadja vagy legalább is hatalmi tiltó szóval attól senkit el ne zárjon? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy ennek van egy konzekvenciája, amelyet én a legmesszebbmenőén vonok le és a legnyomatékosabban hangsúlyozok, és ez az, hogy én mindenkit tanulni engedek, aki tanulni és művelődni akar, de ez nem jelenti azután azt — és ezt a leghatározottabban kivánom hangsúlyozni — hogy a diploma, amelyet megszerzek, egy váltóblanketta az állammal szemben, amelyet akkor akkor váltok be, amikor akarok. (Ugy van ! Uyy van !) Tanulni joga van mindenkinek, és ebben megakadályozni kulturált államban senkit sem szabad. De a leghatározottabban le kell szögeznem azt a tényt, hogy a diploma megszerzése semmi néven nevezendő jogot és követelményt abból a szempontból, hogy az állam most már el is tartsa az illetőt, nem jelenthet (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezeket kívántam a magam részéről ennél a kérdésnél szerény véleményként leszögezni. Most rátérve magára a javaslatra, én a javaslatban nem találom meg annak a kérdésnek a megoldását, amelynek megoldását a javaslat célozza; ellenben azt látom, hogy ennek a javaslatnak a fenntartása kétségtelenül jogos ellenérzést válthat ki a jóravaló, tisztességes zsidóvallású állampolgárok lelkéből is. Amikor én ezt látom, az az érzésem támad, hogy itt kétségtelenül olyan igazságtalanság történik, mint amilyen igazságtalanságnak tartanám én magamra nézve azt, ha teszem, a katoikus vallásuakkal szemben járna el igy egy másik erőviszony, vagy erőhatalom ; épúgy érzem az igazságtalanságot akkor is, amikor zsiuóvallású polgártársaimról és magyar honfitársaimról van szó. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mielőtt befejezném beszédemet, egy dologra még ki kell térnem, ami most jutott utólag az eszembe. Ez az, hogy a tanszabadság és általában a szellemi művelődés még nem jelentheti azt, — és ez ismét csak a zsidóság kétségtele u hibája — hogy itt azoknak, akik ebben az országban vendégjogon polgárjogot nyertek, s akiket a magyar nemzet testvéreként magához ölelt és többi polgáraival egyenlően minden állami és emberi jogban részesitett, azoknak egy bizonyos eleme vagy hányada az állam alapjainak bontogatására is szabadalmat vindikálhasson. Kisérleti nyulai semmiféle ostoba fantazmagóriáknak lenni nem fogunk. Ezt az államot nem fogjuk arra felhasználni engedni, hogy mindenféle nyugatról importált ostoba teóriáknak és ideológiáknak mi legyünk a kisérleti nyulai. Én a magam részéről igea melegen üdvözölnék minden. ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. olyan törvényhozási rendszabályt, amely ezeknek a bontogatásoknak és izgatásoknak véget vetne. Hiszen csak Hatvány Lajos báró esetére utalok, akinek az Isten megadott mindent ebben az országban, megadott nevet, vagyont, befolyást, összeköttetést, mindent a világon, de a maga nyughatatlan zsidó vére nem hagyta békében. Mert vannak a zsidóság közt nagyon sokan, akik azt hiszik, hogy minden zsebükben egy világmegváltó ideát hordoznak, amelyekkel mások kárára szabadon kísérletezhetnek. Ezekről a.hibákról le kell szokni, mert nagyrészt ezeknek a hibáknak volt azután következménye az a visszaütés is, amely olyan igazságtalan jelenségekben nyert kifejezést mint amilyen volt a numerus clausus törvénye. Ezeknek az előrebocsátása után én úgy érzem, hogy ez a javaslat kétségtelen igazságtalanságot jelent a magyar nemzet egy bizon\os rétegére nézve : miután pedig az én erős meggyőződésem szerint erős államokat igazságtalan alapon sem létrehozni, sem fenntartani nem lehet, levonom azt a konzekvenciát, hogy ezt a méreganyagot a magyar nemzet törvényhozásából és általában a magyar nemzet konszolidációjánakutjából el kell távolítani. Azért nem fogadom el a javaslatot, haoem Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam indítványához csatlakozom. (Helyeslés a balközéven.) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arturjegyző : Szilágyi Lajos! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Utána ki következik ? Fitz Arturjegyző: Borbély Maczky Emil! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik. — Az utána következő ? Fitz Arturjegyző: Bródy Ernő! Elnök : A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Utána ki következik ? Fitz Arturjtgyző : Malasits Géza! Malastts Géza: T képviselőház! Kissé váratlanul ért az a szerencse, hogy felszólaljak, azonkívül a rendelkezésemre álló idő is elég rövid (Jánossy Gábor : Annál nagyobb a dicsőség! — Derültség), úgy hogy mondanivalóimat rövidre kell fognom. (Jánossy Gábor: Annál jobb. — Derültség. — Zaj,) Várok, amig csönd lesz. (Zaj.— Elnök csenget.) T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársammal minden tekintetben egyetértek, csak utolsó mondatainak egyikével nem, amikor azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat, amely az alaptörvényt, az 1920. évi XXV. törcikket van hivatva valahogyan elburkolni, elmaszkirozni, a zsidók által elkövetett hibák visszaütése volna, libben a tekintetben nem vagyok abban a helyzetben, hogy vele egyétértsek. Nevezetesen, az az antiszemita áramlat, amely itt Magyarországon a világháborúban megindult és amelynek eredője az 1920. évi XXV. t-c, nem 1919-ben kezdődött, a kommunizmus visszahatásaképen, hanem már jóval előbb, 1917-ben, de 1918-ban még inkább érezhető volt már a frontokon egy meglehetősen erős antiszemita áramlat. Ez egyelőre abban nyilvánult meg. .. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Haltjuk! Halljuk!) Malasits Géza : ... hogy a keresztény vallású tisztek kezdték magukat elkülöníteni a zsidó vallású tisztektől. Az országon belül az antisze; mita áramlat abban nyilvánult meg. hogy az uj gazdagok, a hadigazdagok ellen meglehetősen élesen állást foglalt az egész magyar leszegényedett közvélemény. (Jánossy Gábor: Teljes joggal!) Azok az esetek voltak ezek, amelyek közé tartozik pl. Kiehmer Gyulának, a nagy katholikus hősnek esete, aki azóta katholizalt, sőt megkapta a szent