Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-109
Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1928 január 12-én, csütörtökön. 63 Az egyik az, hogyha kölcsömből fogjuk megvalósítani azt, amire a minister ur ma a közterhek minden emelése nélkül, sőt esetleg csökkentése mellett a rendes bevételekből, az evi budgetből évi 50 millió pengőt tud fordítani, ha, — mondom — a kölcsönből fogjuk mindezt megvalósítani, akkor fel foai szabadulni 50 millió pengő, vagy legalább részben ±og felszabadulni, nevezetesen felszabaditható lesz abban a részében, amelyben a hadikölcsönök valorizációjának, ismétlem, mérsékelt, de tisztes, a nemzetihez méltó felértékelését lehetővé teszi. Lehet-e akkor azt mondani, hogy az államháztartás egyensúlyát felborítja és minden időkre lehetetlenné teszi a valorizálás, amikor ime, a dolgok okszerű fejlődésénél iogva, a történések előrelátható rendjénél lógva az elkövetkező esetben máris megtaláljuk nemcsak a hadikölcsönök, hanem az összes állami tartozások igen busás felértékelésének bőséges fedezetét? __, A másik magától elénk toluló megfontolás, m ? + & ff *• képviselőtársunk tegnap rámutatott, az, hogy honnét akarja a pénzügyminister ur a kölcsönt felvenni. Nem szorul-e f^M -^ n kölosö n felvételénél elsősorban a belloia aldozatosságára? (Bud János pénzügyminister: Nem erre akarok kölcsönt felvenni! — »zilagyi Lajos: Belföldön nem is lehetne, amíg a hadikölcsö,nt nem valorizáljákP MélLf -I na i látni » annyira magától értetődő az okíejtes következése, hogy Szilágyi mélyen t. képviselőtársam azt már előlegezte is. Addig belföldi kölcsönre gondolni nem lehet, amig a valorizálás kérdését el nem intéztük. De akkor nem lehet arra sem gondolni, nem lehet velünk elöntetni, hogy komolyan megvalósítható, állandó, a nemzet jövőjét igazán fellendítő munkaprogrammal állunk szemben és hogy a hadikölcsönök valorizálása ennek a munkaprograinmnak megvalósítását akadályozza meg. S akkor egyenesen ugyanaz a szempont, amelyre hivatkozással a pénzüi?yminister ur ellenezte a hadikölcsönök valorizációját: a nemzet kulturális és gazdasági fellendülésére irányzott tekintet parancsolja meg, hogy rendezzük a hadikölcsönök kérdését, rendezzük az állampolgároknak, a nemzeti társadalomnak az államba vetett erkölcsi hitének kérdését, mert e nélkül semmiféle gazdasági boldogulás, semmiféle gazdasági fellendülés, szebb, jobb jövő el nem képzelhetői. (Upy van! Upy van! a szélsőbaloldalon.) De erre azt mondhatnák, hiszen ezek mind szép elméleti fejtegetések, de nem adják meg a gyakorlati, a reális alapot, a számszerű bizonyosságot, a valorizációra. Erre elsősorban az a válaszom, hogy most lényegében nem arról van szó. hogy valorizáljunk, s hogyan és mennyivel valorizáljunk. A pénzügyminister ur, a kormány az, amely annak az elhatározására hivta fel a törvényhozást, hogy ne valorizáljon. Nem a hitelezőnek kell bizonyitania azt, hogy az ő adósa fizetőképes-e és hogy minő mértékben. A pénzügyminister ur tartozott volna előttünk sztringens adatokkal és számításokkal kifejteni azt, hogy miért nem tudunk fizetni. Számításokat tartozott volna adni, adatokat, amelyek előttünk világossá tették volna a helyzetet, mert ilyen számítások, ilyen adatok nélküli előterjesztés lehet flskusos túlbuzgóság, de ezt a törvényt meghozni a törvényhozó részéről lelikiisuiereitlenség és a nemzet szégyene volna. (Upy van! balfelől.) A pénzügyminister ur valamelyes adatokat mégis adott az ő december 14-iki beszédében. Két lényeges adata volt a pénzügyminister ur beszédének, az egyik az, hogy az összkoronatartozás 14 milliárd. Azt mondotta: Ebben benne van minden koronatartozás, tessék elképzelni, mit jelent ez minimális valorizáció mellett is mondjuk 5%-os valorizációval; ez azt jelentené, hogy nem kevesebb mint 35 milliót kellene a költségvetésben erre a célra felhasználnunk. Szórói-szóra ezt méltóztatott mondani, (liud János pénzügyminister: Ez igaz, amit állítok 1 Tessék kiszámítani!) A számítás igen egyszerű. 14 milliárdnyi tőkének öt százaléka 700 millió; ennek évi öt százalék kamata 35 millió. Ez világos. A másik pozitív adata a minister urnák az, hogy a 14 milliárdból körülbelül 8 milliárd hadikölcsön, belevonva ebbe a külföldön levő tartozásokat. Azt mondja: Tessék ezt is átültetni egyszerű formába és ismét nagy összeggel fogunk szemben állani! Ültessük át egyszerű formába: nyolcmiiliárdnaK öt szaza.eka 400 millió; ennek évi öt százalékos kamata 20 millió. A minister ur tehát ugy állítja be a dolgot, hogy az állami teher 35 millió volna, amiből vissza lehet következtetni arra, hogy ha tehát állami teher a kamatozás, akkor nyilván állami teher a tartozás is és a hadikölcsön-valorizációra szükséges^ 5%-os összeg pedig évi 20, mondd húszmillió. De még mást is mondott a pénzügyminister ur s erre is felhívom a t. Ház ügyeimét. A pénzügyminister ur december 14-iki beszédében még a következő jelentős kijelentést tette, a napló 317. oldala szerint, (olvassa): »A forgalmiadó színvonalát alább kell számítani. Ha forgalmiadót csak egy félszázalékkal leszállítom, húszmillió pengőt vesztek, ha egy százalékkal szállítom le, 40 millió pengőt«. (Bud János pénzügyminister: Ez is tény!) A minister ur ugyanebben a beszédében kijelentette még azt is, hogy uj adómegterhelést, uj adónemet lehet behozni. Mit jelent mindez, egybe vetve? Azt jelenti, hogy államháztartásunk a forgalmiadó jelzett lefaragásával járó 40, esetleg 20 milliónyi bevételcsökkenést elbírja anélkül, hogy ez komoly következményekkel járna. (Bud János pénzügyminister: Nem azt mondtam! Nem lehet az egyik oldalon 20 milliót követelni és a másik oldalon 20 milliót törölni!) Rögtön rájutunk erre. De ugyebár ez legalább is azt jelenti, hogy teMt rendelkezhetem egyik vagy másik irányban évi 20, illetőleg 40 millió pengővel. Nekem tehát csak azt kell mondanom: én nem rendelkezem ugy, hogy lefaragom a forgalmiadót, hanem a forgalmiadónak ezt a 20, illetőleg 40 milliónyi hozadékát, amelyet a pénzügyminister ur az adózóknak vissza akar szolgáltatni, fordítom a hadikölcsönöknek és az összes állami koronatartozásoknak busás, bőséges, igen magas kamatellátására. (Kassa y Károly: Ki beszél itt leszállításról?!) Az azután más kérdés, hogy a pénzügyminister ur komolyan gondolja-e ezt vagy nem és komolyan fogja-e végrehajtani. Ha azt nézem, hogy a fényűzési adót hogyan kezeli, akkor azt látom, hogy a fényűzési adónak a legutóbbi időszakában történt kezelése nem vall arra, mintha a kormány az azonos természetű forgalmaidé lefaragásának gondolatavai komolyan foglalkoznék. (Sándor Pál: Esze ágában sincs!) Le nem faragni a forgalmiadót. annak hozadékát 20, illetőleg 40 millió többlettel fentartani és amellett nem valorizálni: ez mindenesetre kevésbé kedves megoldás, mint fentartani az adót és valorizálni. Ha igaz az, hogy ezt az összeget nélkülözni tudjuk, hogy le tudjuk faragni, hogy le tudunk mondani 20, illetőleg 40 millió pengőről anélkül, hogy más közadóforrások után kellene latnunk, akkor
