Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-108

32 Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1928 január 11-én, szerdán. lentősége és hasznossága minél szélesebb körben ismertté váljék. A hadikölcsönjegyzéseket az állam legfontosabb érdeke teszi kívánatossá, másfelől azok a nép javát szolgálják. Magyarázzák meg a jegyzők az aggályoskodó népnek, hogy a hadikölcsönbe fektetett pénzükért maga az állam, tehát a legtöbb biztosítékot nyújtó tényező szavatol.« A 3837/1905. számú ministerelnöki rendelet a következőket mondja (olvassa): »A hitbizományi birtokos a hitbizományi jószágot a becsérték feléig megterhelheti, ha igazolja, hogy a felveendő kölcsönt egész összegében magyar hadikölcsönjegyzésre forditja. Egy további belügyministeri rendelet, a 15.799/1915. számú rendelet szerint (olvassa): »A kibocsátásra kerülő hadikölcsönök eredményeinek sikeréhez fűződő érdekek igen kivánatossá teszik, hogy a hadikölesönjegyzésbe a törvényhatóságok, városok és községek és különféle alapok is minél tömegesebben és nagyobb arányban vegyenek részt.« És igy terjedt tovább a felhívás a hatóságokhoz, pénzintézetekhez, nyugdíjegyesületektekhez, árvaszékekhez, stb. Minden rendeletben ott áll, hogy az állam hitele és becsülete szavatol ennek a kölcsönnek a visszafizetéséért. Sőt még jó ós hasznos befektetés gyanánt is kell propagálni ezt a kölcsönt, tehát ösztönözni kell azokat, akik aggályoskodnak. Most pedig arról beszél a t. pénzügyi kormány és a javaslata, hogy üzérkedést céloztak vele. a hadikölcsönjegyzéssel. További rendelet a 86801914. számú ministerelnöki. a 10.500/1915. számú belügyministeri és a 7205/1914. számú ministerelnöki rendelet (olrassa): »Gyámpénztárak pénzintézeti betétjei a hadikölcsönjegyzésre fordithatók.« Most tovább megy egy ujabb körrendelet amelyet a belügyminister adott ki 50.771/1916 szám alatt, a IV. hadikölcsöniegyzés sikerének előmozdít ága érdekében (olvassa^: »Győzelmek között fo'vtatott nagy mérkőzésünk rendkivüli kiadásokkal jár. Ezeknek a fedezése nálunk is uiabb kö'csön felvételét teszi szükségessé. A IV. hadikölcsönre történő nyilvános aláírás minden valószínűség szerint már folyó hó 19-én fogia kezdetét venni. A kibocsátásra kerülő kölcsön sikerének előmozdítása érdekében ez alkalommal is bizalommal felhívást intézek alispán (polgármester) úrhoz, hogy hasonlóan az első három hadikölcsön kibocsátása alkalmával tett eredményes intézkedésekhez, a megfelelő lépéseket már most megtenni és a siker érdekében különösen társadalmi téren való hathatós közremunkálkodásra a törvényhatósági és községi irányító tényezőket a saját részéről is felhívni és buzdítani szíveskedjék. A fősúlyt a IV-ik hadikölcsönnél is a közönség otthon tartogatott készpénzének a jegyzésbe való bevonására kell helyeznünk.« Tehát a harisnyába, a ládafiába elbujtatott és megtakarított pénzt valósággal kiszuggerálja, kikényszeríti a kormány erkölcstelen módon, mert erkölcstelenség lia egy hosszú, keserves élet verejtékes filléreit a nagy. nemzeti áldozatkészség gondolota alatt kikényszeríti a szegény emberektől és akkor elkövetkezik egy szerencsétlen, áldatlan korszak Magyarországon, amikor arra hivatkozással, hogy az államháztartás egyensúlya megrendül, ezeket a szerencsétlen filléreket legalább hányadában, vagy kninatszo'gáltatás formájában nem hajlandó visszaadni. Azt mondja továbbá, hogy (olvassa): »S hiszem, hogy ez a jelen alkalommal annál is inkább sikerülni fog. mert a közönségnek ama rétegei is, amelyek azelőtt a megtakarított pénzeik elhelyezésének állampapírok vásárlásából álló módját nem ismerték, ma már meggyőződvén arról, hogy a korábbi hadikölcsönök szelvényei pontosan és könnyen beválthatók, az értékpapírokkal szemben fennállott indokolatlan bizalmatlanságukat jórészt elvesztették. Épen ezeknek az összegekben a hadikölcsön céljára való megszerezhetése tekintetéből igen fontos azonban, hogy a propagandának már a III. hadikölcsön kibocsátása alkalmával jól bevált szervezete ezentúl a lehetőség szerint még tökéletesbittessék. s különösen sok függ a törvényhatósági és a községi irányadó tényezők által a siker érdekében kifejtett tevékenység mértékéről. E tényezők feladata a közönséget a felvilágosítás, meggyőződés és agitáció fegyvereivel a helyes irányban befolyásolni, megértetni az egyesekkel hogy akkor, amikor otthon rejtegetett készpénzüket és a közeljövőben várható megtakarításait a hadikölcsön jegyzésére forc'itják. ezzel nemcsak a haza iránt tartozó kötelességüknek tesznek eleget, hanem ugyanakkor saját érdekükben is helyesen cselekszenek.« (Gál jenő: Ez a szelíd nyomás!) T. Képviselőház! Az akkori lapok is egyremásra közölték a hadikölcsön jegyzésére vonatkozó felhívásokat. Itt egy igen érdekes közleményt vagyok bátor az egyik lapból, az Az Újság 1914 nov. 13-iki számából idézni. Ez a közlemény igy hangzik (olvassa): »Köztudomású dolog, hogy a közönség nagyrésze a takarékpénztári intézmény jelenlegi nagy elterjedtsége és fejlettsége mellett is kelleténél sokkal nagyobb készpénzkészleteket szokott odahaza tartani amelvek igy a közgazdasági forgalomhói kivonatván, gazdasági viszonyaink alakulására termékenyítő hatást nem gyakorolhatnak Ez a korántsem gazdaságos állapot és a velejáró oktalan félelem ennek a gazdaságilag káros szokásnak valóságos melegágya lett. amely nagyra növelte az otthon őrzött pénzkészletek mennyiségét. Ezen a káros állapoton lényegesen segíthet a most kibocsátott hadikölcsön. Ennek feltételeit és módozatait a pénzügyi kormány céltudatosan ugy állította össze, hogy ezzel a közönségnek kedvező alkalom nyíljék a háborús állapot okozta félelem és bizalmatlanság miatt gyümölcsözetlenül visszatartott pénzkészleteit feltétlenül biztosan, jövedelmezően és célszerűen elhelyezni. önmagától értetődik, hogy a magyar állami kötvény semmivel sem nvujt kisebb biztonságot, mint maga a pénz. Különbség csak az. hogv az otthon tartogatott pénz kamatot nem hoz. míg a hadikölosönkötvénv busásan gyümölcsözik.« Gróf Tisza István a hadikölcsönnél kapcsolatban a következő felhívást intézte a nemzethez 1915 május 28-án (olvassa): »A kormány érzi, hogy mindenre képes és mindenre kész nemzetre támaszkodhatik, amelynek egyesíteni, szervezni, és küzdelembe vinni kel minden erejét. Ezt várja a nemzet a kormánytól; ezt parancsolja saját kötelességérzete; ezt az egy célt szabad csak ismernie, hogy méltónak bizonyuljon a nemzethez, mely sorsának gondozójává tette őt. Ettől a tudattól áthatva fordul a kormány a nemzethez azzal a felhívással, hogy bocsássa rendelkezésre minden téren, az egész vonalon összes erejét, s a véráldozat mellett, amelyet olyan pazar hősiességgel tett a haza oltárába a nemzet, gazdasági téren is adja szolgálatába erőforrásait.