Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-122
354 'Az országgyűlés képviselőházának tehesse. Ha ugyanis a többi szakaszokban a különböző megállapításokat a tisztelt Képviselőház eszközli, és csak a törvényhozó testület többsége dönt ezek felett a megállapítások felett. Nem tudom megérteni, hogyha ez lelni akkor, amikor magánosokról és részvénytársaságokról van szó, miért nem lehel azokban az esetekben is, ahol az állani maga az, amely ezeket a kártérítésüket nyújtja. Épen ennélfogva ajánlom a tisztelt Képviselőháznak módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki Elnök: Kivan még valaki szólni. Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Mielőtt a minister urnák a szót megadnám, kérdést kell intéznem Rothenstein Mór tisztelt képviselőtársamhoz, aki azt mondotta a beszédében — a szövegezésben is — hogy a 16. § utolsóelőtti sorában kivan beiktatást. (Pesthy Pál igazságügy minist er: Az első bekezdés utolsóelőtti sorába!) Az utolsóelőtti sorban nem ugy végződik a szöveg, mint ahogy a. képviselő nr idézi, tehát a beszúrás nem egészen kvadrál. (Pesthy Pál igazságügyininister: Az első bekezdés.) Az a szüvegvégződés, amibezi igen tisztelt képviselőtársunk kivánja a beszúrást, ugyanezen szakasz első bekezdésének utolsó mondatában fordul elő. (Rothenstein Mór: Az első bekezdés utolsó mondatára értettem!) A minister urat illeti a szó. Pesthy Pál igazságügyininister: T. Képviselöbáz! Mint Rotbenstein t. képviselőtársam előadásából megállapítható, neki a szakasz ellen valójában és lényegében kifogása nincsen, azt óhajtja azonban indítványának elfogadásával, bogy a ministerinni részéről kibocsátandó rendelet előzetesen mutattassék be a Háznak.-Ebhez az indítványhoz ilyen módon nem tudok hozzájárulni, hozzájárulok azonban később kifejezendő indokok alapján ahhoz, bogy ez a rendelet kibocsátása után mutattassák be a Háznak, vagyis nem akarom a lehetőségét elzárni annak, hogy ez a rendelet a Ház által tárgyaltassék, maguknak a baleseti járulékban részesülőknek érdekei épségben tartása szempontjából szükségem van azonban arra, hogy ez a kérdés rájuk nézve már ezt a képviselőházi vitát megelőzőleg elintéztessék. Ha én az előzetes bemutatáshoz hozzájárulok, ugy fest a dolog, hogy a parlamenti tárgyalás rendje, azután a parlamentben e kérdés tárgyalásának tartama mind kitolja ezeknek a kérdéseknek megvalósítását arra az Időpontra, amely Időpontban a parlament e kérdések tárgyalásával végez. Az én álláspontom szerint meg lesz a módja a parlamentnek arra, hogy ezeket a kérdéseket tárgyalja és meg lesz arra is a mód. hogy a Képviselőház állásfoglalásának megfelelően módosítsa a kormány ezt a rendeletet. Tehát igy biztosítva lesz. hogy az igényjogosultak érdekei mihamarább kielégítést nyernek, másrészt biztosítva lesz az is, hogy ez a kérdés a Képviselőház által megtárgyaltatván. a Ház határozatának megfelelően intéztessék el. Mindezeknek figyelembevételével tisztelettel kérem, méltóztassanak a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, mégis ugy. hogy e szakasz mostani szövege után az előadó ur által majd beterjesztendő szöveg iktattassék be. amely szövegnek tartalma az. hogy a kormány utasittatik. hogy a rendeletet kibocsátása után a Ház elé terjessze. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilván it DID. Következik a határozathozatal. 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. A 17. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem, méltóztatik-e elfogadni Rothenstein képviselőtársunknak az 1. bekezdés utolsó sorához javasolt pótlását, igen vagy nem! (IgenJ Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a pótlást elvetette. Az előadó ur u.i szakaszt kivan előterjeszteni. Az előadó urat illeti a szó. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! A törvényjavaslatnak most letárgyalt szakasza után uj szakasz beiktatását kérem, amelynek szövege az igazságügyminister ur előterjesztése és indítványa alapján a következő lenne (olvassa): »18. §. A m. kir. ministeriumnak az előbbi § értelmében kibocsátandó rendeletét kibocsátása után a képviselőháznak be kell mutatni.« Elnök: Kivan valaki hozzászólni? (Nem!) Ha senki hozzászólni nem kivan, a vitát bezárom « a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az előadó ur által indítványozott uj szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a régi 17., most már 19. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a régi 17., uj 19. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. — Olvassa a régi 18., uj 20. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Idestova kormányzati elvvé válik nálunk az, hogy ha valami senkinek sem jó, akkor az bizonyosan megfelel céljának. Már több kormányzati intézkedésnél hallottuk azt a hivatalos vagy ministeri indokolást, hogy mivel a jobboldalról és baloldalról egyaránt támadják, ez bizonyíték a mellett, hogy ez az a helyes középút, amelyen a kormánynak járnia kell. Ugy látszik, hogy az egyébként széttört valorizációs egység ennél a pontnál az élet- és járadékbiztesitásí szerződéseknél is ennek az elvnek alapján született meg, hiszen a nyugdíjvalorizációs törvényt idejekorán kimentették belőle: A törvényjavaslatnak ez a része sem jó, nem jó az intézeteknek, nem jó a feleknek, nem jó a tisztviselőknek, nem jó az államnak, ennélfogva ugy állitják elénk a dolgot, mintha épen azért nagyszerű és elfogadható volna. A biztositóintézeteknek nem jó, mert nem valorizálja azokat a papírokat, amelyekben a díjtartalék fekszik; az összdíjak 2%-át bekényszeríti tőlük, tehát drágább kalkulációra szorítja őket s a viszontbiztosítási díjaknak 1%-át kell befizetniük, ami azt jelenti, hogy ha a társaságok a viszontbiztosítási díjrészletből a 100%-os díjösszeg arányában levonásokat eszközölnek, akkor esetleg előállhat az a helyzet, hogy a külföldi viszontbiztosító egyszerűen visszavonul az üzlettől. A törvényjavaslatnak ez a vésze nem jó a feleknek, mert 1935-ig elodázza a valorizálást, addig az adminisztráció megemészti a felosztásra kerülő vagyont; ami marad, az pedig csak oly alacsony valori/álási kulcsot tesz lehetővé, hogy ez különösen az apró biztosítottaknál egészen jelentéktelen összeget tesz ki. Az a szegény özvegy vagy árva. vagy nyugdíj biztosított, aki már nyolc vagy tiz éve várakozik erre a biztosított összegre, nié«' ujabb hét-nyolc esztendei várakozásra van ítélve, aminek következménye az, hogy egy részük el is fog pusztulni ez alatt az idő alatt. Talán épen az is a cél, hogy az
