Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Az országgyűlés Jcépvisélőházáfíak 121. Következik Györki Imre képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni ! Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi minister úrhoz : 1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogv a kész bőráruk ára az utolsó hónapokban közel 100%-kal emelkedett ? 2. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a kész bőráruk emelkedése a drágaság ujabb emelkedését növeli és még nehezebbé teszi a fogyasztó közönség megélhetését í ?. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a bőráruk drágitása és a bőrkartel üzleti politikája tönkreteszi a virágzó magyar csizmadiaés cipész-kisipart és a közönséget kiszolgáltatja teljesen a nagy bőrgyárak kartelljének I 4. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a nagy bőrgyárak kartelje a kisiparosok hitelét is megszorította, illetve elvonta, hogy ezáltal is elősegítse a kisiparosok tönkretételét ! Hajlandó-e a minister ur gátat vetni a további bőrár-emelkedésnek ? Hajlandó-e oly kereskedelmi és ipari politikát folytatni, amely nem teszi lehetővé a fogyasztóközönség teljes kiuzsorázását és a csizmadia- és cipészipar teljes tönkretételét ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Hetek óta olvashatjuk már ugy a napilapokban, mint pedig a szaksajtóban az érdekeltek panaszát ugy a nyersbőrök, mint a készbőrök árának hihetetlen emelkedéséről és ennek természetes folyományaképen a cipő- és csizmaárak nagymérvű dráeitásáról. Bár ezek a panaszok, ismétlem már, hetek óta hangzanak el a lapokban, mégis azt látjuk, hogy a kereskedelemügyi kormányzat egyáltalán nem reagál ezekre a panaszokra, teljesen érzékotlen ezekkel a panaszokkal szemben, ugy tesz, mint aki befogja a fülét és nem akarja tudomásul venni, hogy az egész ország visszhangzik ezektől a panaszoktól. Mem értjük, legalább nem lehet megérteni ezt a közönbösséget, ezt a nemtörődömséget másként, ha csak abból nem indulunk ki, hogy a kormány ebben a kérdésben is azt a következetes politikát folytatja, amelyet más kérdésekben, hogy .támogatja az erősebbet a gyengébbel szemben, hogy kiszolgáltatja a csizmadiaés cipészipart, kiszolgáltatja a kistimárokat, kiszolgáltatja az egész fogyasztóközönséget megint ;i nagy kartelek és trösztök kezében lévő bőrgyáraknak. (Farkas István: Három emberé a magyar bőripar egész Magyarországon!) Ha a bőripar kérdését tekintetbe vesszük, akkor tényleg az a helyzet, hogy három ember kezében összpontosul az egész bőripar; ennek a három embernek van kiszolgáltatva az egész magyar fogyasztóközönség és ezek teljesen azt teszik, amit akarnak és ugy uralják az egész piacot, ahogy akarják. Ebbe semmiféle beleszólás nincs, ennek megakadályozására magának a kereskedelemügyi minister urnák semmiféle intézkedése nincs. Nem tudom megérteni ezt a közönbösséget, nem pedig azért, mert amikor ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene, akkor magának a kereskedelemügyi minister urnák látni kellene azt, hogy itt a kisiparos érdekeknek a megvédéséről van szó, megvédéséről a kiscipészeknek, csiszmadiamestereknek és timármestereknek, akik minta kisipar művelői) nagyon számottevő tényezők ebben az országban. Ezenkívül sújtja ez a mai kartelpolitika a bőr-kiskert skt'dők érdekeit is, de leginkább sújtja a fogyasztóközönséget és azokat a munkásokat, akik a kartel-politika manővirozása folytán ma munkanélküliekké válnak. Ez a helyzet és láthatja az igen t. kereskede- • ülése Í928 február 1-én, szerdán. 343 lem ügyi minister ur is, hogy a bőrgyárosok cél tudatosan haladnak ama politika felé, hogy egyrészt teljesen tönkretegyék ezeket a kis timármestereket, másrészt a kis csizmadia- és cipésziparosokat azért, hogy a fogyasztóközönség rá legyen utalva a cipőgyárak termelésére, és igy a gyári tömörülés által azután a cipő- és csizmaáraknak olyan hihetelen drágulása következzék be, amely már elviselhetetlen. (Esztergályos János: Ma már nem lehet megfizetni a cipőt, a csizmát ! Mezitláb járnak az emberek !) Hiszen ha figyelembe vesszük az ország mai szükségletét és a mai drágaságot, akkor megállapíthatja mindenki... (Esztergályos János: Meg kell nézni a külső Váczi-uton, hogyan járnak az emberek ! Spárgával összekötött rongy van a lábukon, mert nem tudnak cipőt vásárolni, olyan drága !) Elnök: Kérem a képviselő urat, sziveskedjék lehetővé tenni, hogy a szónok beszédét folytathassa. Györki Imre : ... megállapíthatja mindenki azt a sajnálatos körülményt, hogy eddig sehol sem láttunk annyi mezítlábas embert, mint amennyit Magyarországon látunk. Maga a kereskedelemügyi minister ur is, ugy tudom a karácsonyi ünnepek alatt Svájcban járt, kérdem tehát, látott-e Svájcban vagy a külföldön mezitlábos embereket ? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Szanatóriumban voltam, ott nem voltak!) A mezitlábjárás külföldön teljesen olyan fogalom, amelyet az emberek nem ismernek, úgyhogy ez már teljesen magyar specialitássá kezd válni. Ha a bőrárak ujabb emelkedésének nem igyekszik a minister ur gátat vetni, akkor oda fogunk jutni, hogy még a jobb polgári közönség részére is luxuscikk lesz a cipő és csizma, és ez a luxuscikk olyan árakat fog elérni, amelyek teljesen megfizethetetlenek lesznek. Amikor a kormánytól azt halljuk — legalább is a választásokat megelőzőleg programmjában benne volt —, hogy a kisiparosokat és kisexisztenciákat védelemben kell részesíteni, akkor viszont a gyakorlatban azt látjuk, hogy ezek védelme érdekében nem tesz semmit, ellenben kiuzsorázásuk, kiszolgáltatásuk tekintetében igenis mindent megtesz. Kérdezem a kereskedelemügyi minister urat, meddig engedi, hog#- az árak ilyen hihetetlen mértékben emelkedjenek ? És nem látja-e, hogy a hitelmegvonás által is mennyire tönkremennek ezek a kisipri exisztenciák ? Hol van a kisipar védelme, hol van a kiskereskedők támogatása olcsóbb hitel által, hol van a fogyasztók érdekeinek megvédése, aminek azt hiszem ugyancsak bele kellene tartoznia a t. minister ur Programm jába? Ismerem azokat az érveket, amelyeket ezek a kartelbe tömörült nagy bőrgyárosok hangoztatnak, hogy azért drágult meg a nyersbőr, mert a külföldi piacon ugy a kinaiak, mint a németek és oroszok vevőként léptek fel és ők idézték elő nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte a drágulást. Ezt ismerem én is, ellenben tudom azt is, hogy Magyarországon a nyersbőr kivitele hosszú ideig meg volt tiltva. A nyersbőr kivitelének megtiltásával kivánta szabályozni a kormány az árakat, legalább is a belső piac részére. Most azonban, amikor a kormány látja azt a jelenséget, hogy a külföldön is beállott bizonyos mérvű drágulás, szabadkezet enged a bőrkartelnek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Nincs szabadkezük!) Bocsánatot kérek, engedményeket tesznek. Legfeljebb kiviteli engedélyt kell kérni, ezt azonban a bőigyárosok a maguk összeköttetései által mindenkor megkapják, ennek semmi akadálya nincs, ugy hogy ha teljesen szabaddá teszi is a kivitelt az igen t. minister ur, vagy pedig engedélyhez köti, az a gyakorlati