Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-121
121. ülése 1928 február 1-én, szerdán. 33Ô . I: országgyűlés képviselőházának 1 és nem juthatott a műtőasztalra, ahol talán életét meg lehetett volna menteni. De köztudomású, hogy a fővárosi tűzoltóság egyik legutóbbi tűzesetknél 12 percig volt kénytelen ölbe tett kézzel nézni a sorompó egyik oldalán, hogy a sorompó másik oldalán hogyan ég egy fatelep. Aki tudja azt, hogy egy tűz kezdeténél ez micsoda differenciákat okoz, annak ezt nem kell bővebben magyarázni. De tudok olyan esetekről is, hogy egy szegény haldokló hiába várta a plébánost az utolsó vigasztalásra, mert a plébános 10 percnél nosszabb ideig az Erzsébet királyné-uti sorompónál volt kényetlen várakozni, ugy hogy egy perccel odaérkezése előtt lelki vigasztalás nélkül volt kénytelen meghalni ez az ember. Ezeket az eseteket, melyek naprólnapra ismétlődnek, az emberáldozatokon kivül, kénytelenek vágjunk mi, az ott lakó és az onnét származó képviselők a nyilvánosság elé is hozni. Én kérném, hogy ezen a helyzeten végre változtatás történjék. A székesfőváros egész közlekedési politikájával összefügg ez, a székesfőváros utfejlesztési program m jávai összefügg és a székesfőváros építésének s az egész városépítési koncepciónak egy kardinális akadálya az a helyzet, amelyben most vagyunk. Én nagy örömmel konstatálom, hogy a kereskedelemügyi minister ur volt az első, aki ennek a vasútvonalnak megszüntetése, illetve ezeknek az anomáliáknak megszüntetése iránt a kezdeményező lépést tette akkor, amikor a legutóbbi appropriációs vitával kapcsolatban a beruházási programmban 2 millió pengőt vett fel ennek a helyzetnek a szanálására és a kereskedelemügyi minister ur volt az, aki átiratot intézett a fővároshoz, amelyben jelenti, hogy ő ennek a kérdésnek megoldását kezébe veszi és a székesfővárost felhívja, hogy ezen megoldásban vele kooperálni sziveskedjék. Tehát én nyitott ajtókat döngetek, amikor a kereskedelmi minister ur felé intézem ezt az interpellációt, de mégis kénytelen vagyok azért, mert ezek a tárgyalások bizonyos ellentétek miatt megakadtak, illetve megszakadtak. Az államvasutak álláspontja t. i. merőben ellentétes a székesfőváros álláspontjával ebben a kérdésben, ami nagyon természetes, mert hiszen az államvasutak tisztán közlekedés szempontjából Ítélik meg ezt a kérdést, a székesfőváros pedig egyéb szempontokból. Az államvasutaknak az az álláspontja, hogy ez a kereszteződés akként tüntethető el, hogyha az államvasút ezt a vasutvonalat a mai helyén fentartva, felemeli, miután lesülyesztése csatornázási okokból akadályokba ütközik ; vagyis egy hét kilométeres töltést csinál a város derekán, ott, a bol forgalmas helyek vannak, ott ezt a töltést áttöri a vasbeton alapokon készülő magas pályán, anélkül, hogy a nyugati pályaudvar szintjét is emelni kivánná. Egy bizonyos határon túl a nyugati pályaudvarra ismét leesik a töltés. Ez az az orvosság, mélyen t. Ház, amely rosszabb a betegségnél. A székesfőváros területét egy ilyen kinai fallal két részre vágni, hét kilóméter hosszúságban kettévágni, ez városépítési szempontból teljesen lehetetlen. A székesfővárosnak ellentétes álláspontja a következő Az egész helyzet abból állt elő, hogy a keleti, illetve a déli irányú vasutak — hiszen a debreceni vonalat keletinek, és a szegedi vonalat délinek kell neveznem, — nem a természetes pályaudvarukba a keleti pályaudvarba futnak be, hanem a nyugati pályaudvarba futnak be. A székesfőváros álláspontja az, hogy mihelyt ez a Gyömrői úttól kezdve, az ottmeglévő vasútvonalon keresztül a keleti pályaudvarba visszük ennek a vasútnak forgalmát, a teher vonatokét pedig esetleg a körvasúira, amely szintén rendelkezésre áll és nem kivan különösebb beruházást : akkor ez a nagy épitési munka s ez a horribilis összeg el lesz kerülhető. És ha azt méltóztatik erre az államvasutaknak mondani, hogy ezzel a keleti pályaudvarnak mai túlzsúfoltsága még rosszabbá változik, akkor a székesfőváros azt mondja ezzel szemben, hogy igen, mert a nyugati és az északi vonalak viszont nem a nyugati pályaudvarba vannak bevezetve, hanem a keletibe. Értem ez alatt pl. a hatvani vasúti vonal vonalát, amely Rákostól Rákosrendezőn át a nyugati pályaudvarba minden költséges befektetés nélkül bemehetne, ami által a keleti pályaudvar e vonalakkal szemben tehermentesíthető volna. Ezzel előállana az a helyzet, hogy ennél a ceglédi vonali vonatnál a kocsiknak négy kilóméterrel rövidebb pályát kellene befutniok, mig bejutnak a pályaudvarra és felszabadulna egy 7 kilométer hosszú fővárosi terület, amely körülbelül 160.000 négyszögméternyi, illetve körülbelül 25 kat. holdnyi volna. Ha a székesfőváros ezt a 25 kat. holdat megváltaná, ezzel olyan összeget bocsátana az államvasutak rendelkezésére, amellyel nemcsak, hogy az átépitessel járó összes kiadásokat fedezni tudják, de még más, a fővárosi pályaudvaroknál égető kérdéseket is meg tudnának oldani. A székesfőváros hajlandó cserébe a lóversenytérből a helyi pályaudvar céljait szolgáló területet rendelkezésre bocsátani, amely helyi pályaudvar viszont nagyon előnyösen lefektetve, a nagy vonalak pályaudvaránál, mint ahogy az máshol is van, egészségesebben szolgálná a főváros környékének közlekedés-ügyét. Az Államvasutak is nyerne vele, ellentétben a másik nagy költséges építkezéssel ; egy olyan nagy költséges beruházással és egy hét kilométer hosszú vasúti vonalnak felemelésével u. i. olyan objektumot létesítene, amely később fenntartási költség tekintetében is nagyon sok kellemetlenséget okozna az Államvasutnak. Nemcsak az nyerné az Államvasút, hogy három megállóhelyet megszüntetae és hét kilométer hosszú, most is roppant kellemetlen és drága fenntartású vonalat megszüntetne, hanem megnyerné azt is, hogy egészségesebben vonalazhatná a fővárosba befutó vonalai hálózatát. Az ő közlekedési politikája ily módon csak nyerne. Ezeket a dolgokat csak azért mondom a kereskedelemügyi minister ur felé adresszálva, mert tudom, hogy ez iránt az ügy iránt jóakarattal viseltetik és tudom, hogy ő az egyetlen, aki ezt az ellentétes álláspontot, az Államvasutak és a székesfőváros álláspontját, helyesen és objektive, meg tudja Ítélni. Meg vagyok győződve róla, hogy ha egyszer arra az álláspontra helyezkedik, hogy a székesfőváros álláspontját keresztülgondolja minden vonatkozásában, rá fog jönni, hogy ennek a kérdésnek ez a helyes megoldása és ez a megoldás az, amely a legkevesebb anyagi áldozattal és a jövőre nézve a legkecsegtetőbb reményekkel hajtható végre. A gyilkost halálra szokták Ítélni, én azt kérem a kereskedelemügyi minister úrtól, hogy ezt a gyilkos halálsorompót szintén Ítélje minél előbb halálra. (Helyeslés a bal középen.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur óhajt válaszolni. Herrmaniin Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház! Tényleg kétfelé akarnám választani feleletemet, körülbelül ugy, ahogy már jelezte Petrovácz igen t. barátom. Az első rész vonatkozik a bekövetkezett nagyon sajnálatos balesetre. Tényleg nemcsak meg fogom indítani a vizsgálatot, hanem ez már bekövetkezett az én hozzájárulásom nélkül is, amennyiben ugy az Államvasutak, valamint az arra hivatott vasutiés hajózási főfelügyelőség megindította a vizsgálatot. Ezt a legnagyobb szigorúsággal lefolytatjuk és már most is kijelentem, hogy nem tudom
