Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-121
334 Az országgyűlés képviselőházénak 12i. ülése 1928 február 1-én, szerdán. nek kötelességteljesitéséhen, hanem abban van az oka, hogy vannak szegény lelkek, amelyek nem tudnak felemelkedni arra a magaslatra, hogy tényleg legyen egy hivatás, legyenek emberek, akik a kenyérkereső foglalkozás velleitásait oldalt tudják hagyni akkor, amikor a hivatás becsületes, eszményi kötelességének teljesítéséről van s/ó, akik nem birják elképzelni azt, hogy van egy egész kar, amelynek jelszava az, hogy az életnek hőségéről is le kell tudni mondani olyankor, amikor az életrajz szépsége és a hivatás becsülete megköveteli. Ha önök azt mondják, hogy vannak rossz tapasztalatok, óh igen, minden téren vannak. Vannak nagybirtokosok, akik éhbéit fizetnek az ő munkásaiknak, (Ugy ran! a széhöbaloldalon.) vannak orvosok, akik tiltott műtétet végeznek, vannak kereskedők, akik nem a becsületesség mesgyéjéu járnak. Minden-minden hivatásban akadhat olyan, aki a hivatást, mint mesterséget tekinti és van. aki gyönyörűséges művészetet lát benne, amelyben lelkét éli ki. Higyjék el, ezek vagyunk mi többségben. (Jánossy Gábor: De kevesen!) Épugy aránylik nálunk a hivatást magasztosán, eszményein felfogok száma az ügyvéd-mesteremberekhez, mint pl. akár az árvaszéki hivatalnokoknál azoknak száma, akik egyszerűen csak körmölnek, aktát intéznek csak azért, hogy megkapják az ő füzetesüket, azokhoz képest, akik egy atyai szivnek minden gondosságát, szeretetét és melegét fektetik bele a reájuk bízott ügyek intézésébe. Higyje el mélyen t. képviselőtársam, nem szabad feltételezni az emberek löbbségéröl azt. hogy silányak. Mindenikben, a legtöbben meg van az akarat, hogy becsületes legyen. Minden vonalon, minden foglalkozási ágban lehúz minket a kényszerhelyzet silánysága, az a nyomorúság, amelyben az ország van és amelyben ennek folytán valamennyien élünk. De tiltakozom olyan felfogás ellen, amely a legnemesebb hivatásnak, a jogvédelemnek szentségét akarja silány tapasztalatok alapján sárba rántani, (Egy hang a baloldalon: Nem szabad általánosítani!) T. Képviselőház ! Éppen azért, mert Gaal Gaston t. képviselőtársam iuditványa ellentétben áll az élettel, ellentétben áll az igazsággal, ha azt elfogadnék, akkor nem azokat sujtanók, akiket sújtani akarunk, nem azokat az ügyvédeket, akik a szegényjogu úgynevezett pártfogoltakon amúgy sem keresnek, (Gaal Gaston: Alaptalan pereket nem fognak majd inditani !) hanem kit sújtanánk? Sujtanók azt az anyagilag gyöngét, azt a silány sorban élőt, akit pedig az államnak elsősorban segítenie kell. Ettől megvonná Gaal Gaston azt a lehetőséget, hogy megtámadja a maga igazságának kiverekedése érdekében a gazdaságilag erősebbet. (Gaal Gaston : Ez nincs az indítványban !) Méltóztassék végiglapozni a budapesti ügyvédi kamara történetét, ahol egy Hódossy Imrének emlékét ma is a legnagyobb tisztelettel őrizzük, (Ugy van! Ugy van!) ahol az ő példája után indulnak, ahol Győry Elek volt az elnökünk és egész serege volt azoknak, (Jánossy Gábor : Kossuth is ügyvéd volt !) akik nemcsak az ügyvédi, hanem a közéleti pályán is dicsőséget szereztek ennek az országnak és maguknak. Ennek a hivatásnak pajzsáról lepattan az olyan indítvány, mint amilyent Gaal Gaston t- képviselőtársam előterjesztett. Elnök : Gaal Gaston képviselő ur félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása céljából kér szót. (Halljuk!. Halljuk!) Gaal Gaston : T. Képviselőház ! Eltekintve attól, hogy a gondolkodásnak milyen magaslatára tudok felemelkedni, aminek elbírálására egyetlen illetékes tényezőt ismerek ebben a Házban, saját magamat, kötelességemnek tartom félreértett szavaim értelmét helyreigazítani. Egy szóval sem mondtam, sem nem indítványoztam, hogy bárkitől az ügyvédi védelem lehetősége megvonassák. (Ugy van! Ugy van! a jobboldaton.) Az a szakasz, amelyet én javasoltam, az ügyvédi kényszert szünteti meg és a kényszer megszüntetése révén lehetetlenné teszi indokolatlan és jogosulatlan perek meginditását. (Bródy Ernő : Ellenkezőleg !) Bocsánatot kérek, ugy látom, meg kell magyaráznom. A képviselő ur ugy adja elő a dolgokat, mintha az igazság a bíróságnál csak ügyvéd révén lenne elérhető. Én a magyar bíróságot sokkal többre becsülöm és ez a javaslat épen a magyar bíróság megbecsülését jelenti akkor, amikor én feltételezem a bíróságról, hogy alaptalanul inditott pereknél védekeznem sem kell, mert igazságomat védekezés nélkül is megtalálom. (Bródy Ernő: Szakértelem kell !) Indítványommal sem kari érdeket, sem kari erkölcsi alapokat érinteni nem akartam. Legyen meggyőződve róla t. képviselőtársam, hogy nálam jobban senki nem becsüli a tisztességes, foglalkozást, bárhol űzzék azt, az ügyvédi foglalkozást épugy, mint bármely más foglalkozást. (Jánossy Gábor: Mind igy gondolkozunk!) Azonban abban a javaslatban, amelyet én beadtam, azokból az intenciókból egy jotta sem foglaltatik. (Ügy van! jobbfelől.) ;Ebben a javaslatban nincs más, minthogy megmentsük a magyar társadalmat attól, hogy alaptalan perekben ügyvédi kényszer hatálya alatt állván, csakhogy megmentse magát a túlságba menő költségektől, kénytelen legyen kiegyezni és ne mehessen a biróság elé igazságáért. (Helyeslés jobbfelől.) Csupán ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház ! Természetes dolog és nem véletlen, hogy ebben a kérdésben a t. inditványttevö képviselő ur magával szemben ügyvédeket talál, mert hiszen az ittlevő jogászok nagyrésze ügyvéd. Azt hiszem, hogy 3 percig tartó felvilágosítással talán arra fogom bírhatni igen t. képviselőtársamat, hogy ezt a javaslatát visszavonja. Nem kétlem ezt, minthogy nem akarom feltételezni róla, hogy e javaslat megtételénél bizonyos — hogy ugy mondjam — büntető célzat vezette azért, mert az előző szakaszt a Ház elfogadta. Ha ezt a szakaszt, amelyet inditványozott t. képviselőtársam, tökéletes objektivitással nézzük, meg kell állapitanunk, hogy annak eredménye épen az ellenkezője lenne annak, amit az én igen t. képviselőtársam indítványának a benyújtásával intendált Nagyon téved a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy amikor a nyugati művelt államok törvényhozása az ügyvédi kényszert beiktatta, ezzel az ügyvédi kart akarja védeni. Ezzel az exisztenciális létérdekekre menő jogi küzdelemben a felek egyenlőségét akarja proskribálni, mert nagyon téved t. képviselőtársam, mikor azt hiszi, hogy az igazság önmagát meg tudja védeni. Az életben az igazság önmagát, sajnos nem tudja megvédeni, gyakran még ügyvédi segédlettel sem tudja megvédeni. (Ugy van! Ugy van! Laif elől.) Mi lenne az eredménye annak — és elhiheti nekem ezt t. képviselőtársam, ha személyi viszonyaimat ismeri, hogy én nem ügyvédi szempontból nézem ezt a kérdést —, ha t képviselőtársam javaslata elfogadtatnék ? Egy abszolút antiszociális eredmény : a gyengébb hátránya az anyagilag erősebbel, a gazdagabbal szemben Méltóztassék teljes figyelemmel meghallgatni engem, remélem, olyan hatással lesznek érveim, hogy ez