Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

322 Az országgyűlés képviselőházának 12 leinény, ugy a laikus, mint a jogász közvélemény egyszerűen sir e törvény miatt, mert a német állam területén ma felfordult minden, minden ember a másiknak a hajába ragad, inert nem gondoltak arra, hogy ezt a kérdést nem lehet a telekkönyvvel ösezhangzásba hozni. Hát igen t. Ház, aki a német jogalkotásra, hivatkozik, nagyon rossz példára hivatkozik, az ide nem passzol, mert Németország ellenkezőleg intézkedett. Ha Németországra hivatkozik, akkor csak mint argumentum in contrario hivatkozhatik, csak ugy, hogy nem szabad megcsinálni azt, amit Németország csinált meg. Nem akarom az igen t. Ház szives türelmét tovább igénybe venni, azt hiszem, sikerült kifejteni a jogászi álláspontokat, amelyek e kérdés körül kifejlődtek, valamint a saját álláspontomat. ím tisztelettel ajánlom t. Képviselőház, méltóztassanak elfogadni Csák Károly igen t. képviselőtársamnak határozati javaslatát. Elnök: Szólásra következik! Urbanics Kálmán jegyző: Fischer Aladár! Elnök: A képviselő nr nincs jelen, töröltetik. Szólásra ki következik? Urbanics Kálmán jegyző: Simon András! Simon András: T. Ház! Nem szándékoztam a javaslat vitája folyamán felszólalni, mert hiszen az egész tegnapi nap folyamáig az volt a helyzet, hogy az uj 13. § teljes egyezségre vezetett és a szenvedélyes viták, amelyek megelőzték ezt az egyezséget, végre lecsendesedtek, megszűntek. A tegnapi nap folyamán azonban njból felcsaptak az nj 13. §-t megelőző vitáknak lángjai és ezérl szükségesnek tartottam, hogy a magam szerény nézetét, álláspontomat és indokaimat kifejezésre juttassam. Különösen kifogásolás tárgyal képezte ennél a szakasznál az a körülmény, hogy birói Ítélettel és egyezséggel már lezárt ügyek njból a biróság elé kerülhetnek és újból tárgyalás és döntés anyagát képezhetik. Ezt ugy tüntették fel igen sokan, mintha ez a magyar jogrendszerben egy uj jogintézmény volna. T. Ház, ez egy merőben téves beállítás. Hiszen hasonló szellemű jogintézményünk volt nekünk már B boldog békeévekben is. hiszen hogy egyebet ne mondjak, az 1911:1. te, a polgári perrendtartás 413. §-a nem egészen azonos esetről, de hasonló jogi szerkezetű esetekről intézkedik, amikor azt mondja: ha a fél a 131. § alapján az Ítélet hozatala nlán lejáró szolgáltatás teljesítésére jogerős Ítélettel köteleztetett és azok a körülmények, amelyek alapján a biróság a szolgáltatás mennyiségét vagy tartamát megállapította, lényegesen megváltoztak, az érdekeltek bármelyike az előbbi per bíróságánál keresetet indíthat, a szolgáltatás megállapított mennyiségének vagy tartamának niegvá 11 ozt a t ása i ránt.« [me, e szakasz alkalmazásának feltételét képezi az, hogy lett légyen korábban egy jogerős birói ítélet, respektive egy jogerős birói itélctlel befejezett ügy. Ezekntán nem állitható az, hogy a jelen esetben valami nj dolgot, valami nóvumot kívánunk itt törvénybe iktatni, amikor njból a tárgyaló terembe, a tárgyaló biró>ág elé viszünk olyan ügyet, amelyben már jogerős ítélet, vagy birói egyezség történt. De tovább megyek. Ugy a polgári perek, mint a büntető pereknek sorozatában ngyszólván 99%-nyira ott van a perújítás, az nirafelvétel esete. Szintén békebeli intézmény. Minden perújításnak, minden ujrafelvétélnek alapfeltétele, hogy jogerős bírói Ítélettel vagy Cgyzséggel befejeztetett tegyen az az ügy. Ha [. ülése 1928 február 1-én, szerdán. pedig ez így van, ha nem féltünk a békében ezen jogi intézmények megalkotása alkalmával attól, hogy jogerős' birói ítéletekkel és egyezségekkel befejezett ügyeknél akár a polgári perrendtartás 413. §-a alapján, akár perújítással, avagy büntető ügyekben njrafolvétellel — ismétlem, jogerős ítélettel, egyezséggel befejezett ügyeknél — a perek lavinája fog megindulni njrafelvétel és perújítás formájában, akkor nem látom be, hogy a jelen esetben, amikor olyan szűk léire van szabva az ügyek ujrafelvétele, hogy talán 1%-át sem teheti ki az uj 13. § alapján megindítható perek mennyisége azoknak a pereknek, amelyek perújítás, ujrafelvótel formájában békében, de a jelenben is újra biróság elé kerülhetnek ítélet és egyezség után, nem tudom súlyos indoknak, komolyan figyelembe vehető döntő indoknak elfogadni azt az érvet, azt az ellenvetést, hogy e szakasz törvénybeiktatása esetén a perek lavinájával fog a biróság- szemben állani. Annál kevésbé fogadhatom el ezt az álláspontot, mert hiszen határozottan állítom ugy a saját praxisomból, mint a felső és alsóbiróság tagjai által velem közölt tapasztalatok alapján, hogy mindaddig, amíg ezen a terei] szabályozás nem történt, nagy volt a bizonytalanság senki sem lévén tisztában azzal, hogy a biróság mely esetben értékel át és mely esetben nem. A kísérleti pereknek valóságos tömege indult meg a biróság előtt. Minden félreértés és félremagyarázás kizárása preciz szabályozás által nyilvánvalóan csökkenti a kísérleti perek szárnál, ama perek számát, amelyeknél sem a biróság, sem a jogkereső közönség, sem az ő képviselete nem tudhatja előre bizonyosan megmondani a véleményét, hogy átértékelésnek van-e helye vagy sem. Felszólaltam azért is, mert t. képviselőtársaimnak egyik kategóriája ezt a szakaszt Ügyvédi szakasznak mondotta. Hogy mennyire nem ügyvédi szakasz, hogy mennyire nem az igazságügyi és pénzügyi bizottság ügyvédi -képviselő tagjainak szakasza, fényesen dokumentálja az a körülmény, hogy még a nem jogászok, respektive a nem ügyvédek is úgyszólván teljesen egyetértenek abban, hogy ez a régi 12., uj 13. § veszélyes abban a tekintetbe«, hogy átértékelést enged lezárt ügyeknél. Egyetértenek a nem ügyvédek, ellenben a képviselőháznak épen ügyvéd tagjai épenséggel nem értenek egyet, tehát ez mindenkinek lehet a szakasza, csak az egyet nem értő ügyvédek szakasza nein. Állítom, hogy ez a szakasz és az az állásfoglalás, amely a nem ügyvéd képviselők magatartásában kifejezésre jutott, épen az ügyvédi álláspont, a jogi szoíizma álláspontja és az az álláspont, amelyet a t. előttem szólott ügyvédképviselőtársaim elfoglaltak, az pedig a gazdasági és pénzügyi szempont. Miért? Kiváló jogászunk. Stand 1913. év folyamán kiadott müvében, amelyben a magánjogi jogszabályokat foglalja össze, az egyik fejezet élén 1910-ből citálja a m. kir. Curia ítéletének egyik részét, mondván: a törvény holt betűjének a biróság kezében az élethez és a viszonyokhoz kell alkalmazkodnia és ,a bíróságnak élni kell evvel. Ez a béke boldog éveiben igy is volt. A prius volt az élet és ezt az életet szolgáló eszköz volt a legtöbb esetben a jog. A világháborúnak és az azt követő felfordulásnak egyik szomorú következménye volt az is, hogy az élettől a jogszabály különvált és nem szoilgálta olyképeu, száz százalékig a mindennapi élet exigenciáit. amiképen szolgálta azelőtt, inert ez volt a hivatása a jognak a béke évei-