Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

300 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1928 január 81-én, kedden. látta ezt a törvényhozás, belátta ezt az igazságügyi bizottság is, amikor még az a gondolat is felvetődött, vájjon alkossunk-e jogszabályt a valorizációra, vagy engedjük, hogy a' birói gyakorlat fejlessze ezt tovább? Arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy igenis, alkossunk jogszabályt, mert hiszen a biróság gyakorlata ingadozó, a biróság gyakorlata nem képes kialakítani egy olyan valorizációs rendszert, amilyenre a jogászok gondolnak és vágyakoznak. Igaz, bogy mintán az időpont késői volt, már a valorizáció mértékének szabatos meghatározása képtelenséggé vált. Ezért ez a törvényjavaslat sem képes határozott. preciz utasításokat, ntnintatásokat, jogszabályokat lefektetni és adni a birónak, hanem kénytelen nagyon sok kérdést egyenesen a biro bölcseségére ibiani. i Nem takarok értekezni arról a kérdésről, bogy ez milyen határig jogosult és milyen határig nem jogosult, egyszerűen leszegezem azt, ihogy a biró is ember és mindeneset re rászorul egy konkrét jogszabály, útmutatásra, és minél szélesebb az a lntitüd, amelyet a törvény a birónak ad, annál több valószínűsége lehet a Itévedésnek. Nagyon természetes, hogyha ezeket a széles kategóriákat fel kell állítanunk, »határokat is kell szabnunk a valorizáció lehetősége elé, vagyis meg kell szabni annak anyagi és alaki korlátait, azonkívül meg kell •szabni a jo<r érvényesítésének időbeli korlátait is, tekintettel a követelés keletkezésére, •vagy a teljesítés időpontjára is. Kzek a paragrafusok, amelyekkel foglalkozni akarok, épen ezeket a korlátozásokat állítják fel. Mostmár áttérve szigornan tárgyamra, a 10. •§-ra, az a kérdés vetődik fel, vájjon a valorizáeió kérdésében a Felek megegyezése, a consensus mennyiben respektáltaseek, illetőleg, azt az alapelviét, hogy a felek megegyezése, a felek egyezsége ezeknek a törvénye is, keresztül •törje-e a törvényjavaslat, illetve a törvény, vagy nem? A 10. § eredeti szövegezésében igenis megengedte, hogy abban az esetben, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy a felek a megállapodás létesítésekor nem vehették számításba a pénz olyan mértékű értékcsökkenését, amilyen bekövetkezett, még a consensns'bŐl levont következtetések is fél ret ehetők. A magam részéről ebben a gyakorlati jogélet szempontjából veszedelmet láttam, s épen ezért ahhoz az állásponthoz csatlakoztam, amely a felek consensusát feltétlenül respektálni kívánja. (Helyeslés a közéven.) Igaz, hogy a mai Judikat ura. a niai legislatió is az abszoliil igazságok feli'» tör, tehát az emberi saját téveidése és gyengesége ellen is a lehetőségig igyekszik megvédelmezni, miután azonban emberek vagynnk, s mintán eddig az igazság abszolút fokáig nem tudtunk, én célszerűbbnek tartom, ha megmaradunk a régi jogelvek alapján és >a eonsensust, ennek jogi hatályát keresztültörni nem engedjük, fllcl.i/cslrs a középen.) ! Ezért bátor vagyok a 10. §-hoz. illetőleg most már az nj 11. §-fo.oz alkövelkező módosítást előterjeszteni ((/írassa): »Az »esetleges« szót kérem az első sorból kitörölni, mert félreértésekre adhat okot, és a kivéve, lia szavakkal kezdődő részt a szakasz végéig méltóztassék törölni. (Hcljivslós a középen.) Elnök: Szólásra következik! Szabó Zoltán jegyző: (Iái Jenő! Gál Jenő: T. Ház! Abban a. kellemes helyzetben vagyok, hogy azt a módosítást, ; lyet Csák Károly t. képviselőtársam ajánlott a mélyen t. Ház figyelmébe, a magam részéről is elfogadom. Igen helyes útmutatás és interpretáció az, amelyet Csák Károly t. képviselőtársunk a 10. §-hoz nyújtott. Nevezetesen ebben az egész valorizációs tömkelegben egy fontos kérdés van, amelyei egyértelmüleg kell megoldani, és ez az, hogy a felek consensusát nem szabad érinteni. Ha a felek azt határozzák el, hogy a valorizálás ilyen és ilyen mértékben, ilyen és ilyen módon kifejezetten történjék meg, e szerződéses megállapodáshoz nynlni nem szükséges. Az uj 11. § második része lerontja ezt a nagyszerű jogelvet. Mert ha azt mondja ez a szakasz, hogy a felek consensusát figyelembe veszi és ezt tartja irányadónak, mi szüksége van annak, hogy odaírja: kivéve, ha a körülményekből nyilvánvaló, hogy a felek a megállapítás létesítésekor nem vehették számításba a pénz bekövetkezett leromlását. Ez azért is felesleges, mert hiszen senki sem tudja, az állam maga sem tudja, hogy a pénz milyen inertekben romlik le. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a kormányok, vagy parlamentek tudták volna, hogy ilyen nagymérvű leromlás következik be, akkor azokban az időkben nyomban hozzáfogtak volna a pnnaeeálioz és nyomban felállítottak volna olyan korlátokat, hogy az a rombolás, amelyet a pénz leromlása okozott, tovább ne terjedjen. Ha most benne maradna a szakaszban az, ami annak eredeti szövegében van. akkor njra csak elhomályosodnék az a nyilvánvalóan helyes kitétel, amellyel a törvény azt mondja, hogy ha a felek valamiben megegyeztek, — magánjogi kérdésről lévén SZÓ — ezt respektálni kell. Azt mondani azonban, hogy a feleknek a megállapodás létesítésekor fennállott helyzete és körülménye] biráltassanak, ezek nem azok a világos kijelentések, amelyeket egyébkén! sok precizitással az igazságiigyminister nr nyilvánvalóan kifejezésre szokott juttatni. Ez olyan rendelkezés volna, amely általánosságokat hirdetne, és amely a bírót kitenné olyan mérlegeléseknek, amelyek belevesznének azoknak a körülményeknek sajátszerűségeibe és abba a komplikáltságba, amelyből nem lehetne kihámozni, hogy a felek akaratával szemben mi jusson tulajdonkénen érvényre. Sokkal helyesebb és célszerűbb tehát meghagyni a világos kitételt és a világos törvényszerkesztést. S mivel ezt szolgálja Csák Károly igen t. képviselőtársam módosító indítványa, azt elfogadom í\s kérem a t. Házat, hogy azt határozattá emelni méltóztassék. Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Lakatos Gyula előadó: T. Ház! Ha el is fogadjak azt a gondolatot, amely Csák Károly t. képviselőtársam indítványában van, s amelyhez egyébként Gál Jenő képviselő ur is hozzájárult, akkor is szükséges a világosság szempontjából ennek a javaslatnak, illetőleg szakasznak kiegészítési', és pedig azzal a néhány szóval: »ha csak a törvény mást nem rendel.« Tudniillik a törvény későbbi részeiben épen a szociális paragrafusaiban — mint például a baleseti járadékoknál —• mégis megengedi az esetleges egyesség revideálását. Ellenmondás származnék tehát Csák Károly t. képviselőtársam javaslata és a törvényjavaslat között, ha ezt a kiegészítést a Ház nem fogadná el. indítványozom tehát ennek a kiegészítésnek elfogadását. Egyébkén! hozzájárulok Csák Károly t. képviselőtársam Indítványához, (HeIficslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni '! Szabó Zoltán jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Csak logi-