Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-120

298 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1928 január 31-én, kedden. tem — nem tudom elképzelni; nem tudom elgondolni, hogy valaki józanul erre képes. Hiszen ha csak egy tényt veszünk figyelembe, nézzük azt, hogy a mai Állam vasútnak van 42.000 nyugdíjas liszt viselője, holott 6000 keilené hogy legyen. Ez a helyzetet teljesen megvilágítja ós emellett minden más szempont eltörpül. ll.i én (íál Jenő igen tisztelt képviselőtársam helyén lettem volna, nem ilyenformán beszéltem volna nemzetközi szempontból, amelyből tiilajdonképen nem is helyesen fogta fel a kérdést, nem jól magyarázta. Helyesen magyarázta Sándor Pál igen tisztelt képviselőtársam, mert a kérdésnek nemzetközi része nem is volt érintve külföldön. Sáskajárásról beszélni enné] a törvénynél, nem tudom, hogy lehetséges. Sáskajárás lesz az Ilyen beszédek következménye. Ezek fognak ártani az országnak. (U(i)i ran! Ugy ran! a jobboldalon.) Ez ellen fel kell emelnem tiltakozó szavamat a magyal- parlament előtt. Ha Gál Jenő igen tisztelt képviselőtársam helyén beszélek, igen is felvilágosítottam volna a külföldet arról, hogy nézze meg. indokolatlanul és méltánytalanul milyen terheket visel a Máv. nem pedig Ujabb terheket óbajtotam volna ráróni. Csak ennyit akartam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Sándor Pál képviselőtársunk viszszavonta indítványát, azt senki magáévá nem tette, tehát erről határoznunk nem kell. A 10. § eredeti szövegével szemben áll az előadó nr módosított szövege és (iái Jenő képviselőtársunk törlési indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a i).. most már 10. §-t elfogadni a bizottsági szövegezésben, szemben az előadó nr szövegezésével és (íál Jenő képviselőtársunk törlési Indítványával 1 (Nem!) A Ház a bizottsági szöveget elvetette. Kérdem most már, méltóztatik-e az előadói szöveget elfogadni, szemben a törlési inditvánnyal, igen vagy nem? (IgenI Nem!) Kérem azokat akik az előadói szöveget fogadják el. szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a szakaszt az előadó nr szövegezésében fogadta el és a törlési elvetette. Következik a régi HL most már 11. §. Kérem a szöveg felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a régi H>. aj //. ft). — Csák Károly! Csák Károly: T. Ház! Az igazságügyi bizottságnak tárgyalásai, politikusok és jogászok közölt folytatott megbeszélések során is a törvényjavaslatnak azokkal a rendelkezéseivel foglalkoztak, amelyek a szó szoros értei mében vett magánjogi jogviszonyoki a vonat koznak. Minthogy az átértékelésből kizárt tartozások nagyobb része is magánjogi címen alapszik, talán helyesen fejezem ki mayám, ha azt mondom, hogy engem elsősorban a tartozásoknak és követeléseknek az a kategóriája érdekel, amelyeknek átértékelve való fizetéséhez az államnak sein pénzügyi, államháztartási, sem közgazdasági szempontból közvetlen érdeke nem fűződik, amelyeket tehát magánjogi elvek alapján akart megoldani, illetőleg valorizálni, amit állami és egyéb tartozásoknál kénytelen voll mellőzni. Az állani, a törvényhatóságok, a községek ós ezek vállalatai, valamint jogi személyek tartozásainak valorizálásával és az erre vonat kozó kérdésekkel vagy a valorizálás mellőzésének -kérdésével szándékosan nem foglalkoztam. Nem azért, mintha nem igyekeztem volna magamnak a valorizálás kérdésének egész komplexusáról és annak részletkérdéseiről is tájékozást szerezni, nem is azért, mintha nem volnának meg a magam elvi megállapításai és leszűrt igazságai, hanem itt ezen a ponton már csak azoknak az argumentumoknak ismétlésére szoritkoizhtattam volna, amelyeiket pro és contra hallottam s ezeknek az ismétléseknek súlya annál kevésbé lehetett volna, mert be kell vallanom, hogy esetleg elvi megállanitásaini a gyakorlati konklúzióval logikailag itt-ott ellentétbe is kerülhettek volna. Ezeknek az úgynevezett jogi szakaszoknak mérlegelése, az ezekkel való foglalkozás nem hálás és nem is könnyű feladat. Nem hálás azért, mert hangulatok keltésére és hangzatos szólamokra kevésbé alkalmasak és nem könnyű azért, mert egészen az aprólákosságig menő bibelődésre szorulnak. De talán nem kevésbé fontosak, sőt bizonyos vonatkozásban fontosahbak is. mint az előbbiek. Mert ha, az államnak, a törvényhatóságoknak, községeknek s ezek vállalatainaik tartozásait ezidőszerint valorizálni nem tudjuk, vagy ellenzéki terminológia szerint nem akarjuk, ezt a mulasztást vagy hibát egy kedvezőibb politikai fordulat, kedvezőbb gazdasági konjunktúra vagy kedvezőbb nemzetközi reláció mindig helyrehozhiatja. (UffU van! a jobboldalon.) A valorizáció, amely ma elmarad, ezekkel .-zeniben mindig bekövetkezik. De ha az átértékelés magánjogi anyagi jogszabályait nem állapítjuk meg helyesen, ha egyrészt a törvény nem teszi lehetővé azt, hoary ezek a magánjogi igazságtalanságok és méltánytalanságok ki•egyenlittessenek, másrészt pedig nem vonja meg szabatosan azt a határvonalat, amelyen •belül jogpolitikai, jogi, etikai, íközgazdasági szempontok figyelembe vételével az átértékelés lehetséges; ha oly jogszabályokat erőszakolunk rá iaz életre és a birói gyakorlatra, amelyek nem fedik teljesen a (közfelfogást vagy talán etikai, Vagy talán közgazdasági szempontokkal állanak szemben, ezek a jogszabályok csak rombolhatnak, olyan nyomokat hagyhatnak hátra a közéletben, a politikai, íközgazdasági életben és a jogi közfelfogásban, hogy azokat semmiféle kedvezőbb változott konjunktúra Vágy nj szabály onnét ki nem törölheti. Az állam, törvényhatóságok, községek, jogi személyek tartozásának átértékelése a politikai és gazdasági lehetőségek kérdésévé vált; ezt nem etikai és nem is jogi szempontból kellett eldönteni és elbírálni Nekem a lehetőségek kérdéséhez egyelőre nem volt hozzászólni valóm, mert nem találtam azt az argumentumot, amely megdöntötte volna bennem azt a meggyőződést, hogy Magyarország mai gazdasági helyzetében az átértékelés — legalább is ennek a következetes keresztülvitele — teljesen lehetetlen. Meg vagyok győződve róla, hogy sem ebben a Házban, sem Magyarországon nincs egyetlenegy ember sem. aki ezeknek a békében szerzett, a haza oltárára letett kis vagyonuknak 7-ekonstrukcióját ne akarná. De azt hiszem, hogy lelkiismeretes törvényhozónak fel kellett vetnie magában azt a kérdést, hogy vájjon ez az államháztartás nagynehezen létrehozott egyensúlyának megingatása nélkül lehetségesre és fel kellett vetnie azt a kérdést is, hogy vájjon ez a töredékes, percentuális valorizáció egyeseknek használ-e annyit, mint amennyi terhet az államháztartásra ró. Az első kérdést természetesen — akármilyen szemrehányást is kapunk érte ellenzéki oldalról — bizalmi alapon kellett eldönteni, vagyis nekünk el kell fogadnunk bizalmi alapon azt a