Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-120
(,( > Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése Í92S január Si-én, kedden. fuvarozást teljesíteni, nemcsak joguk van szállítani, hanem azok az engedélyokiratban kötelezettséget vállaltak arra, hogy az engeidély egész tartama alatt — akár deficittel, akár deficitmentesen dolgoznak is — szállitaíiidk. fuvarozniuk kell. Ezek az okok lelték indokolttá, hogy ezek az intézkedések a magánvasutakra is kiterjesztéséének, Gál Jenő igen t. képviselő urnák azt a felfogását, hogy a legnagyobb visszásságot és jogbizonytalanságot kelti ez a rendelkezés a külfölddel szemben, tehát nemzetközi vonatkozásban és hogy külföldön ezt a leghatározottabban szóval eszik, — megvallom — egyáltalában nem osztom. A 31. § egyenesen kimondja azt, hogy »a jelen törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra a pénzfartozázásokra, amelyek teljesítésének módja vagy összegének meghatározását nemzetközi egyezni én; y rendelkezései szabályozzák.« A képviselő ur azt mondotta, hogy ez nem egészen világos és félreértésekre adhat okot. De atkkor azt kérdezem a képviselő úrtól: el méltóztatott olvasni ennek a törvényjavaslatunk az indokolását? Az indokolásban expressis rverbis a következők vannak (olvassa): »A javaslat egyik későbbi rendelkezése — itt a 34. §-ra mutat, amely azonban az időközbeni változások következtében 31. § lett — kimondja, hogy a javaslat a nemzetközi egyezményeket nein érinti. Ennek folytán a 9. § nem fog alkalmazást nyerni a berni vasúti egyezményekben — az ott idézett törvényekben — szabályohzott pénztartozásokra, igy külösösen a kártérítésekre.« Én ugyan teljesen kizártnak tartom, ihogy magának a 31. §-na,k rendelkezéseiből kifolyólag is félreértés támadhatna ebben a fekintethen, de lm netalán azon a véleményen vagy 'altban a felfogásban volna még valaki, mint •Gál Jenő igen t. képviselő ur, ezt a felfogást teljesen kizárja az indokolás, hiszen abban az estében, lia a törvény valami tekintetben nem egészen világos, feltétlenül az indokolás a Imérvadó a törvény rendelkezésének magyarázatára nézve. I Ezekre való tekintettel tehát Gál Jenő Lapén t. képviselő urnák azt a felfogását, hogy !ez a paragrafus nem hagyható meg, magamévá egyáltalában nem tehetem és egy ilyen rendelkezésnek a felvételét magam részéről feltétlenül kívánnom kell. i Ebiben a kérdésben Sándor Pál igen t. képviselő ni- is felszólalt tegnap és a maga részéről egy módosító indítványt terjesztett be. Tudomásom szerint ebben a tekintetben az 'előadó ur szintén egy módosító indítványt fog előterjeszteni a mai szöveggel szemben, amely niémileg közeledik Sándor Pál képviselő ur javaslatához. Mégis röviden ki akarok lérni erre a kérdésre is. Csak álláspontomat akarom ebben a tekintet ben jelezni épen annál az oknál fogva, bogy a magam részéről is azon la véleményen vagyok és a kormány is a/.on IB véleményen van. bogy csak végszükség esetében alkalmazzunk ilyen szigorú rendelkezéseket, tekintettel arra, hogy a vasúti fuvarozás terén a konszolidáció későbbi idejében 1922-től kezdve már nem fordultak elő azok a jelenségek, amelyek indokolttá tették, hogy egy Ilyen szigorú paragrafus vétessék fel. Én a magam részéről lehetőnek tartanám ebben a tekintetben, bogy a javaslat jelenlegi szövegétől az előadó ur által javaslandó formában hizonyos eltérés történjék a törvényjavaslat szövegében. Ezekutál] a magam részéről kérem magára erre a fuvarozási ügyletre való rendelkezésnek valamely alakban való feltétlen fentartását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. (Gál Jenő szólásra jelentkezik.) Az előadó urat felhívtam már. Milyen címen kivan szólni a képviselő ur? Gál Jenő: Félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök: Azután meg fogom adni a képviselő urnák a szót. Az előadó urat illeti a szó. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! Gál Jenő t. képviselőtársam ennek a szakasznak nemzetközi vonatkozásaival foglalkozott. Igaza van igen t. képviselőtársamnak: zűrzavaros a jogi helyzet Európában, különösen zűrzavaros ott, ahol a magánjog nemzetközi vonatkozásai kezdődnek. Ezért a szemrehányást azonban soha semmiféle nemzet sem fogja Magyarországra hárítani, mert ennek eredendő oka a békének abszolút szabályozása, amely Versailles-ben és a Párizs-körüli egyéb békeszerződésben történt. Ennek a helyzetnek következménye az, hogy ma Európában semmiféle nemzetközi vonatkozásban álló hitelező nem tudja azt, hogy mi jár neki, nem tudja azt, hogy valorizálandó-e a tallózás, vagy nem valorizálandó, igen vagy nem, és bogy milyen mértékben valorizálandó. Ezek az abszurdumok — mindnyájan kívánjuk — arra alkalmasak, hogy ad abszurdum redukáljuk ezt a nemzetközi jogi helyzetet, de nem alkalmasak arra, hogy Magyarországnak szemrehányásokat tegyünk az ezen nemzetközi jogi helyzet folytán elfoglalt álláspontjáért. (Ugy van! JJgy van! jobbfelől.) A mellett t. képviselőtársamnak ebben a konkrét kérdésben azért nincs igaza, amint azt Dezseőffy Aurél t. képviselőtársunk igen lucidusan és teljes értékűen megmagyarázta, mert mint t. képviselőtársam igen jól tudja, a berni egyezmény értelmében a nemzetközi fuvarozásokból kifolyólag perelhető a feladó állomás vasútja, vagy pedig az érkező állomás vasútja. Még az a szemrehányás sem tehető tehát, hogy esetleg magyar állampolgárok terhére van ez a szakasz beiktatva, mert még magyar állampolgárnak is — akármilyen furcsa dolog is ez — ebben a valorizálásban része lesz, ha nemzetközi fuvarozást bonyolít le és a keresetet nem a magyar bíróságnál, hanem valami külföldi érkező vagy feladó állomás bíróságánál fogja érvényesíteni. Sándor PáJ 1. képviselőtársunk más irányban kritizálta az eredeti javaslatot s ennek a kritikának olyan visszhangját látjuk mi is és látja a kormány is, hogy bizonyos mértékben hajlandó közeledni az ő indítványához. Tagadhatatlan, hogy ez a szakasz, amely a fuvarozási ügyletből kizárja a valorizálást, teljes liléitekben nem védhető meg az utóbbi éveknek már még is normális állapotaira nézve, de megvédhető — és ez helyes is — azokra a zűrzavaros évekre vonatkozólag, amikor a Máv. üzletmenetében olyan károk támadtak, amelyeknek mostani, utóbbi valorizált megfizetése teljesen esődbe vagy anyagi zavarok közé juttathatná ezt a vállalkozást. Nem helyeslem Sándor Pál igen t. képviselőtársam inditványában. bogy ezt a periódust igen .szűkre kívánja megszabni és az a véleménye, hogy ezek a Viszonyok már 1920 január elsejétől kozdődőleg elmultak. Ezeknek a viszonyoknak, különösen a vagyonbiztonság terén, sajnos még- egy ideig utózöngéik, utókihatásaik voltak, ezért az ő általa felvetett gondolatot felliatalinazásom van egy módosító indítvánnyal honorálni.
