Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-119
Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. 277 Még* egy harmadik szempont van, amelyre a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával rá kell mutatnom és ez az, hogy egyes felszólalók azt mondották, hogy destrukció a valorizálás időpontját 35 esztendőre tenni, destrukció abban hinni, hogy azok a terhek, amelyek a valorizációt megakadályozzák még 35 évig is fennállanak. Elnök: Képviselőtársunkat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejáróban van. Szives'kedjék beszédéi befejezni. Kéthly Anna: Rögtön befejezem. Én ezt a kérdést egy kicsit tisztázandónak tartom, mert ha a/.t vélik a felszólalók destrukciónak!, hogy, az állani eleget tesz egy vállalt nemzetközi kötelezettségének, ak'kor azt hiszem, hogy ez a szovjet pénzügyi elveinek elfogadása volná. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Még pedig Grosschmied szerint is csak a »partravetett szabály« formájában, mert a »Nép« óta a szovjet sem alkalmazza ezt az elvet. (Peidl Gyula: A szovjet is azt vallja, hogy nem fizet!) Lehet azonban, hogy ugy vélik a felszólalók, hogy a magyar gazdasági élet már megerősödik annyira, hogy idő előtt ki fogja fizetni terheit, ezt azonban nem hiszem, mert annyi vállalat ment tönkre idő'közben. hogy a magyar gazdasági élet ezeket az uj terheket elviselni nem tudja. Kérdem azonban, hogy arra számitanak-e — mert azután abban én is egyetértek velük, hogy a hadikárpótlást nemzetközileg törölni fogják, de azt hiszem, hogy a felszólaló nem ezt gondolhatta, mert azzal ráhelyezkedik legalább a külföld számára és a külföld felé az anuexió és a hadikárpótlás nélküli béke alapjára, amit a szociáldemokraták vallottak eloszol-, a háború alatt és a háború után is, amely elv azonban épen llresztlitovszkbnn és Hükarestben töretett át legelőször, — mondom, a/t kell tehát a felszólalónak hinnie, hogy a külföldön uralomra jutnak azok a demokráciák, amelyek a békét az igazság, tehát a kárpótlás törlése alapján fogják elképzelni. Azt hinni sem merem, hogy egy revánsháboru jelszava az, amelyre a felszólaló gondolt, hadikiegészitéssel, vezérkarral és a háborúra nem vágyódó dolgozó tömeggel. Felteszem a kérdést, de választ nem adok reá, hiszen épen elég kellemetlen kérdés van a közéletben, amelyre a legközelebbi időben választ kell adni... Elnök: Még egyszer figyelmeztetem képviselőtársamat, szíveskedjék beszédét befejezni. Kéthly Anna: Egy azonban bizonyos, az, hogy a szakasz igéreteihen nem hatályos, intencióiban nem őszinte, tehát két o|k; amiért azt nem lehet elfogadni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Szabó Zoltán jegyyző: Malasits Géza! Al a la sit s Géza: T. Képviselőház! Meglehetősen reálisan gondolkozó embernek tartom magamat, mégsem tudom sehogyan sem megérteni azt a hozsannát amelyet pénteken Wolff Károly és Szilágyi Lajos t. képviselőtársaim a pénzügyin in ist er úrral szemben hangoztattak, azt ugyanis, hogy ez az előttünk fekvő pótlás olyan dolgot jelentene, amelyért a hadikölcsöntulajdonosok valamikor is egy falat kenyeret vehetnek. Sőt az igiizság kedvéért meg kívánom állapítani, hogy Wolff Károly t. képviselőtársam arra a kijelentésre ragadtatta el magát, hogy a hadikölcsöntulajdonosok többet nem is kívántak, csak azt, hogy a kormány ígérje meg nekik, hogy valamikor fizetni fog. Ez a valamikor való fizetés azonban a legjobb esetben 17 év múlva fog bekövetkezni, de valószinüleg csak 35 év múlva. (Halász Mórié: Ki meri mondani, hogy akkor még életben lesz a trianoni szerződés 1 ?) Ne tessék elfelejteni, hogy ez a hadikölcsöncímlet-tulajdonosok szempontjából a legszerencsétlenebb megoldás. Meg mondom rögtön, miért. Ez a mai generáció sem akar már fizetni a hadikölcsöntulajdonosoknak, a mai generáció is elfelejti már azokat a gyönyörű Ígéreteket, amelyeket azoknak tettek, akik hadikölcsönöket jegyeztek, akiknek hadikölcsönjegyzésre pénzük volt. Ezek a hadikölcsöntulajdonosok kétségbeesve néznek körül az országban és nem tudják megérteni a világ múlását, nem tudják megérteni, hogy valamikor a kormány intenciói szerint minden vallás papjai kivétel nélkül a szószékről prédikáltak;, ajánlották a hallgatóság figyelmébe, hogy jegyezzenek hadikölcsönt. Amikor a hadikölcsöntulajdonosokról beszélünk .akkor eszünkbe kell, hogy jusson néhai Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, aki könyvet adott ki »A háború lelke« címén, amelybe nem nyíltan ugyan, de burkoltan az van beleírva, hogy nemtelen gazember az, aki nem jegyez hadikölcsönt. Eszünkbe .jut Griger Miklós l. képviselőtársunk i«. aki, sajnos, ma nein lehet itt közöttünk, aki Mária-líenietén — ha jól emlékszem, 1916-ban — tartott egy nagysczrü prédikációt a mária remetei templom előtt, ahol a hallgatóságban 14 község népe volt képviselve. Ebben a prédikációban az akkori idők szelleméhez^ képest buzdította a lakosságot a többtermelésre, a háború melletti kitartásra. De beszédének legnagyobb csattanója az volt. amikor rámutatott arra, hogy nem jó keresztény és nem tesz istennek jó szolgálatot az, aki pénzét elrejtegeti a ládafiókban. Ma minden krajcárnak, minden megpenészedett fillérnek ki kell kerülnie a ládából és hadikölcsönné bel] azt átváltoztatni. ( Da hasi Halász Móric: Ezt tudjuk és meg is tettük mi is! Rothenstein Mór: De elfelejtették! — Dabasi Halász Móric: Dehogy felejtettük el! Van nekf in annyi hadikölcsönöni, mint önöknek.) Az urak minket mindig destrukcióval vádolnak. Az urak közül egyik-másik nem tud elég hangosan kiabálni, ha valamelyik közülünk felszólal, hegy mi Istent, oltárt és trónt akarunk rombadönteni. Mondják uraim, — tegyék kezüket a szivükre — van-e nagyobb destrukció, mint az, hogy bár alig 10—12 évvel ezelőtt minden felekezet papja a szószékről hirdette a hadikölesönjegyzést, mint a legnagyobb és ;i leghazafiasabb kötelességet, ma —• nem egy emberöltő, hanem csak egy negyed emberöltő multával — a kormány arról a kötelezettségéről, amelyet akkor vállalt, liai la ni sem akar? (Dabasi Halász Móric: Ha nincs pénze! Csonka ország vagyunk! — Esztergályos János: Akik hirdették, azok sem akarnak róla tudni!) Kérem t. uraim, én már amikor az általános vita folyamán felszólaltam, megmondtam, hogy nekünk, szociáldemokratáknak tisztán csak az fáj, hogy itt egy egész sereg ember, bizva a kormány Ígéreteiben, bizva a papság Ígéreteiben, bizva a bankárok igére leiben, pénzét hadikölcsönbe fektette azzal, hogy magának nyugodt öregkort biztosítson és most koldusszegényen áll a világon. Tisztán ez az egy szempont vezet bennünket. Egyébként örömmel kellene fogadnunk ezt a javaslatot, minthogy ez a javaslat hurok lesz még az urak nyakán a legközelebbi választáson. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az igaz!) Ebből a szempontból tehát örülnünk kellene az ilyen javaslatnak. Minél több ilyen javas39'
