Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-118

252 Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1928 január 27-án, pénteken. legyen olyan, összegre, amely azután alkalmas lesz arra, hogy a Nemzeti Bank összes nyugdíjasait megfelelőképen elégítsük ki. A /nyugdíjalapnak ez a kiegészítése meg is történt az 1926. és 1927. években, aminél fogva — mint ez a ministeri jelentésből kitűnik — a Nemzeti Bank nyugdíjalapjának további emelésére már szükség nem lesz és az alaixszabályszerü dotáció a nyugdíjalap jövedelméből akként fog alakulni, hogy az összes nyugdíjasok igényei kielégíthetők, örömmel jelenthetem, hogy a Nemzeti Bank tiszta nyeresége ennek az — ismétlem — altruisztikus igénybevételnek ellenére is olyannak mutatkozik, hogy meggondolás tárgyává kellett tennie a vezetőségnek, vájjon azt a magánjogi elvet, hogy bizonyos jövedelmek, amelyek az átlagos jövedelemnél magasabbnak látszanak, ne tartalékoltassanak-e és pedig ne tartalékol!assanak-e épen a Nemzeti Bank esetében azon a mérven túl, amit az alapszabály előir; hogy konkrétebben mondjam, az alapszabályok szerint, addig, mig a tartalékalap az alaptőke 20%-át el nem éri, a tiszta jövedelemnek csak 10%-a volna erre a célra felhasználható.' Épen arravaló tekintettel, hogy az elmúlt üzleti évben a Nemzeti Banknak ilyen nagyobb tiszta jövedelme mutatkozik, indokoltnak látja a vezetősége, hogy a közgyűlés elé olyan javaslatot terjesszen, hogy ez a tartalékalap az eredeti alapszabályokban előirt 10%-os juttatáson felülmenőleg mármost akként dotáltassék, hogy a tartalékalap mármost elérje az alaptőke 20%-át. Mint említeni bátor voltam, már a magánvállalatoknál is egészséges elv az, hogy bizonyos állagon felüli jövedelmeknek tartalékokból való átutalása indokolt, de különösen indokoltnak kell ezt elismernünk itt, a Nemzeti Banknál, amely a magánvállalatok hivatásán Inlmenőleg igen fontos hitelpolitikai és valutapolitikai hivatást teljesít, amikor mindnyájunknak és különösen az egész országnak érdeke az, bogy ezeknek a valutapolitikai és közhiteli hivatásoknak a Magyar Nemzeti Bank anyagi erősödése, különösen pedig tartalékainak emelése révén mentől nagyobb mértékben megfelelhessen. Épen azért, t. Ház, alig-alig hiszem, hogy ez ellen a javasolt lépés ellen komoly tárgyi kifogás emelhető lenne. Kétségtelen dolog azonban, hogy ez a javaslat, amely a közgyűlés elé fog kerülni, bizonyos mérvig érintvén a törvény rendelkezéseit, sőt mint mondom, az alapszabályokat is, szükség van arra, hogy a törvényhozás ezt a hozandó határozatot kvázi előre szankciónálja. T. Ház! A helyzet azonban az, hogyha átnézzük az 1925. évi XXXII. tcikkben foglalt alapszabálymódositásokat, látjuk, bogy a/ok megállapítják azt, hogy a tiszta jövedelemnek bizonyos részén felül az úgynevezett 8%-os minimális juttatáson felüli résznél az állam a felosztásnál lényegesen előnyösebb helyzetben van, mint a részvényesek. A részvényes ugyanis 8 és 10% között csak egyharmadát kapja a jövedelemfeleslegnek, amennyiben azután az osztalék a 10%-ot meghaladja, akkor a felosztási kulcs egynegyed és háromnegyed a magyar kir. kincstár javára. Máfikép szólva, az elmúlt konjunkturális esztendőben az ekként mutatkozó nagy tiszta jövedelem felosztásánál az államkincs iái* igen jelentős összegeket kapna, ha a most általam jelzett indítvány a közgyűlésen el nem fogadtatnék. Indokolt tehát, hogy az állani, amely ekként maga is hozzájárul törvényjavaslat formájában ahhoz, hogy ez az indítvány a közgyűlésen elfogadtassék, nagyfokú részesedéseinek elmaradása folytán valamilyen módon kórpótoltassék. Ezt a kárpótlást egy konkrét összeg juttatása révén kívánja a javaslat eliminálni. amelyet a javaslat 1,500.000 pengőben állapit meg. E tekintetben azonban kötelességem az indokolás ama számszerű adataira rámutatni, amelyek kifejezetten beigazolják, hogy ez a juttatás kevesebb, mint amennyi az államnak jutott volna akkor, ha az eredeti alapszabályok szerint osztották volna fel a tiszta jövedelmet, mert az államnak jutó háromnegyed rész több volna — 1,895-000 pengő volna — mint az az összeg: 1,500.000 pengő, amelyet a javaslat akar az államkincstár részére juttatni. Nem mulaszthatom el rá imitai ni arra, hogy a másfélmillió pengős összeg a magyar királyi kincstárnak a jegybanknál lévő függő adósságának törlesztésére fordittatik, ami mindenesetre kivánatos. Nem mulaszthatom el továbbá rámutatni arra az örvendetes tényre is, amelyet bátor voltam már a pénzügyi bizottságban is érinteni, hogy ez a függő adósság állandóan csökkenő tendenciát mutat, ami az állani pénzhiteli szempontjából is nagyon örvendetes jelenség. Azt hiszem, t. Ház, hogy ezekben a javaslat összes lényeges rendelkezéseit és azok indokait is kifejtettem. Még csak egy momentumra vagyok bátor rámutatni: a részvényesek netalán! állásfoglalásának kérdésére. Felvethető az, hogy nem-e követünk-e el illojalitást esetleg ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával azokkal a részvényesekkel szemben, akik evvel a hozandó közgyűlési határozattal esetleg nem értenének egyet. Itt is bátor vagyok rámutatni az indokolásnak arra a részére, amely kimondja, hogy nemcsak egy ilyen konkrét intézkedés, hanem az alapszabályok bármely változtatása tekintetében, tehát a törvényjavaslat által íntendált intézkedésen lényegesen túlmenő lépések tekintetében is, elegendő a részvényesek egyszerű többsége. Márpedig amennyiben a részvényesek többsége az ebben a törvényjavaslatban lefektetett Illetőleg

1 előrelátott javaslatot magáévá teszi, akkor a notáni kisebbsétr semmiesetre sem tehet kifogást ez intézkedés ellen. Egyébként is az az érzésem, hogy a részvényeseknek épugy érdeke, mint magasabb pénzügyi szempontból a kincstárnak, hogy maga a Jegybank mentől erősebb tartalékokkal rendelkezzék, (Ugy van! a jobboldalon.) mert hiszen a Nemzeti Banknak — hogy ugy mondjam — a bonitásával van ez összefüggésben, ami ép ugy érdeke a kincstárnak, mint maguknak a részvényeseknek. (Ugy van! a jobboldalon.) A kifejtettekre való tekintettel tisztelettel javaslom a t. Háznak, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Farkas István. Farkas István: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat arról a feleslegről intézkedik, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a múlt esztendőben elért. Ez a felesleg elég tekintélyes összeg. A Magyar Nemzeti Banknak a törvényjavaslathoz csatolt jelentése szerint az 1927. esztendőben 12 millió pengőből 1,500.000 pengőt az államadósságok csökkentésére kivan nak fordítani s ezért van itt ez a törvényjavaslat. A pénzintézet tehát kétségtelenül jó vállalat, ugylátszik. szilárd vállalat. Most itt azért szólalok fel, amiért a bizottságban felszólaltam Az intézet maga kezdettől fogva elég nagy osztalékot fizetett. Az első évben 8-5%-ot, a második és harmadik évben 10-5%-ot. 1927-ben