Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-117
Az országgyűlés képviselőházának 117. a vásáron mennyi volt a bevétele, azok ki tudják deriteni azt is, hogy kik űzették vissza papi rkoronában tartozásaikat és akik ennélfogva vagyoni tárgyak, vagyoni javak birtokába jutván, tudnak valamit arra is áldozni, hogy Magyarország árváival szemben teljes mértékben teljesítse kötelességét. Azt mondja a minister iir, bogy majd a másik javaslatban lesz arra nézve intézkedés, bogy az árvák valamit kapjanak. Kérem t. minister ur, én nagyon tartok attól, hogy ez megint a protekciónak, a kijárásnak lesz melegágya. Köztudomású dolog Magyarországon, hogy ha valaki denaturált szeszmérési engedélyt akar kapni, akkor egy képviselő urat kér fel arra, hogy járjon el, hogy megkapja a denaturált szeszkimérési engedélyt. Képviselőtársaim majd egy olyan ostromnak lesznek kitéve, amilyennek még sohasem voltak kitéve, amint a karitativ valorizáció életbelép. Mert hiszen mindenki azt akarja, hogy kapjon valamit, mindenki rá van utalva és mindenkinek szent meggyőződése, hogy ki minél közelebb áll a kormány húsos fazekához, annál nagyobb darabot tud juttatni annak, aki arra rá van utalva. Én tehát azt hiszem, bog.v ez az intézkedés ebben az esetben nem igen sokat fog használni. Sokkal jobb volna és sokkal célszerűbb volna, ha a minister ur erélyes gesztussal statisztikát készíttetne az özvegyekről és ezeknek az állammal szemben fennálló követeléseiről és azután azokról, akik özvegypénzekből, árvapénzekből és egyéb ilyen pénzekből vagyonokat szereztek. ËS ha ez ;i minister ur előtt áll. bátor kézzel fogja meg azokat, akik vagyonokat szereztek, hogy ennek a szent és nemes célnak áldozzanak, ha máskép nem, szelíd nyomással kell őket erre kényszeriteni. Az a kormányzati rendszer, amely a mi munkástársainkat arra kényszerűi, hogy éhbérért dolgozzanak, amely kormányzati rendszer egész csendőri és rendőri apparátusával kényszerűi a munkásságot arra, hogy igen sokszor fogcsikorgatva huzza az igát még akkor is, ha érzi, hogy neki van igaza, ez az államhatalom nocsak velünk szemben legyen erős, necsak a mi társadalmi osztályunkkal legyen bátor, kemény és kiméletlen, hanem azokkal szemben is, akiknek van miből áldozniok, azért, bogy a magyar állam legszentebb becsületbeli adósságot legalább az árvákkal szemben teljesíteni tudja. T. Képviselőház! Egy pillanatra kivánom még igénybevenni a Ház szives türelmét. Én nem voltam itt. amikor a minister ur kijelentette, hogy ha mi védjük ;i kisemberek érdé keit, akkor gondoljunk arra, hogy miért csináltunk forradalmat. (Esztergályos János: Ez1 már visszavonja a minister ur! Ezt mái- megbánta. — Bud János pénzügy minister: Nem erre mondtam; Esztergályosnak egy kijelentésére mondtam! — Esztergályos János: Cs;ik nem én csináltam a forradalmat? — Zaj.) A minister urnák tudnia kell, hogy hány féléjszakát töltöttem én a ministeriumokban fenn és segítettem a minister urakat abban, hogy Magyarországon béke és nyugalom legyen, (Bud János pénzügyniinister: Ez igaz!) Emlékeztetem a minister urat arra, hogy hányszor mászkáltam a belügyminislernél, a kereskedelemügyi ministernél és egyéb ministerekriél panaszt emelni az osztrák szoldaieszkának a magyar csapatokkal, a magyar munkásokkal szemben való garázdálkodása miatt. Nem egyszer volt ;i minister árnak alkalma hallgatni a mi panaszainkat arról, hogy ülése Î928 január 26-án, csütörtökön. 243 egy szép napon eltűnt minden élelmiszer a városokból. Hová lett '. Lengyelországban, amikor vissza kellett vonulni, az egész anyagot leöntötték petróleummal, meggyújtották és hát Magyarországon pedig, ebben a kincseskamrában, ebben a Kánaánban, ahol az osztrák generálisok könyökig vájkáltak ameddig volt. a mögöttes országrészben a nép éhezett, nyomorgótt és szenvedett. Ne csodálkozzanak tehát, hogy a bolsevizmusnak, amely 1917-ben kitört, hatása itt is megnyilvánult. De emlékeztetem a minister urat még egy dologra, amely közérdekű és kell, hogy egyszer itt elmondják. Emlékeztetem itt arra, bogy 1918 júliusában, tehát amikor még a bolgár front áttöréséről szó sem voll, mi, a szakszervezetek képviselői a Gyosz.-ban összeültünk abból a célból, hogy megbeszéljük a leszerelés programúi ját. Mái- akkor összeköttetéseink révén tudtuk — én különben a hadi gazdasági bizottságban is benn voltam, tehát közvetlenül tudtam, hogy semmi reménységünk nem lelhet a háború megnyerésére. Mi szocialisták inggódtunk, mi lesz, ha ;iz a rengeteg katona hazaözönlik az országba, hol fogjuk őket elhelyezni;' Leültünk a (Jyosz.-bnn megboldogult Weiss Manfréd elnöklete alatt és megtárgyaltuk, hogyan és mikép osszuk el az emberekel, nehogy itt forradalom támadjon. Meg is csináltuk az erre vonatkozó javaslatot, át is nyújtottuk, egy deputációval, ameilyet báró Kornfeld Móric vezetett, báró Szterényi akkori kereskedelemügyi minister úrhoz. Hogy mi történt evvel a javaslattal, azt nem tudom, csak egyet tudok, hogy amikor a háború elveszett a bolgár front áttörése után s hazaözönlöttek az emberek és egymás hegyen-hátán állottak itten, akkor már nem volt senki, aki fel tudta volna az áramlalot tartóztatni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje egy pere múlva lejár, kérem tehát szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza: Lesz még idő a Házban, amikor okmányok alapján fogunk erről a kérdési ől beszélni és bizonyítani fogjuk azt, hogy Magyarország békéjének fentartására mi szociáldemokraták eleget tettünk. (Sándor Pál: Ügy van!) és atekintetben. hogy a háború befejezése után bajok ne legyenek, tettünk itt legalább annyit, mint egynéhány hangoskodó :ur, aki ma a bizottság fedezékéből lő felénk. Nagyon ajánlom a jövő szempontjából a minister urnák azt, iiinit Gál Jenő igen tisztelt képviselőtársam mondott: annak a kataszternek összeállításai és azoknak a fülöncsipését. akik vagyont szereztek. Ezeknek a segít sédével kell az államnak pénzének lennie, hogy lerójja legszentebb tartozását az árvákkal szemben. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) 11a szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. I A pénzügyniinister ur kivan nyilatkozni. (Esztergályos János: Vonja vissza a pénzügyniinister ur a tegnapi állítását. — Zaj.) Bud János pénzügyniinister: T. Képviselő ház! (Halljuk! Halljak!) A túloldal is megálla pithatja rólam, hogy soha nem szoktam ismeteltén támadni, de ne méltóztassék akkor azt a hangnemei használni, mert mindig szemben fognak találni magukkal. Un csak egy szempontból szólalok fel: azért meri itt az én közheszólásomat félreértették, vagy legalább félre akarták érteni, amikor azt mondottam Farkas Tstván 1. képviselőtársamnak hogy nem számitok az ő bizalmára. Iíocsánatot kérek, azt hiszem, az ellenzék és a kormánypárt oly módon 34*
