Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-117

Az országgyűlés képviselőházának 117. »lese t$28 január 26-án, csütörtökön. 243 követeli, és a vármegye, a vármegye egész társadalma is módot ad rá, akkor álljon fel t. minister nr és ne ad graecas kalendas. ne egy év múlva, hanem rögtön terjessze elő azt a javaslatot, amellyel az árvákon segíteni tud és amellyel az árvákon segíteni kell. Sándor Pál képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak és szakasznak kapósán ma is, tegnap te élénk vitát hallottunk, és igen különös megjegyzések röpködtek itt a Ház levegőjében, amelyek arra vallanak, hogy vannak urak ebben a Házban, akik bizonyos foki»- érzik azt a felelősséget, amely a háborúval és a háború utáni eseményekkel kapcsolatos, és szeretnék önmagukról elterelni ezt a felelősséget. A pénzügyminister ur maga mondotta tegnap. — erre a szocialisták felé — hogyha nem csináltunk volna forradalmat, akkor nem kellene valorizálni. Ma szintén azt hallottuk Kray báró képviselőtársunktól, hogyha nem lett volna forradalom, akkor nem kellene Valorizálni. Az urak valahogyan nagyon összetévesztik a Fogalmakát és elfeledkeznek arról a nagy háborúról, elfeledkeznek a világégésről és elfeledkeznek arról a kis logikáról, hogy a háború és a forradalmak szorosan összefüggnek. Elfeledkeznek arról, hogy a háborút megelőzte egy hosszuéletü politikai rendszer, amely felidézője, kitermelője volt a háborúnak. Ebben a képviselőházban nyolc éve keltenek egyesek ilyen zűrzavart és mindig csak azért hangoztatják ezekéi a jelszavakat, hogy ezzel (>ltereljék a figyelmet a tényleges, való helyzetről, a tényleges helyzet felismeréséről. Mindenki érzi a Valorizáció kérdésével kapcsolatosan s különösképen az árvapénzekkel kapcsolatosan, bogy itt nagy dolog történt. Nagyon jó volna arról beszélni és nagyon jó volna megállapítani, hogy kik idézték fel a háborút és kik idézték elő azt, hogy Magyarország ennek következtében megcsonkult. Én csak figyelmeztetem a t. túloldalt, hogy ebben a képviselőházban 1918 szeptember 15-én vagy 18-án Tisza István mondotta ki először azt a szót, hogy: elvesztettük a háborút. Figyelmeztetem az urakat, hogy legalább a törvényhozók szerezzenek maguknak annyi áttekintést, annyi körültekintést, hogy ne álljanak elő olyan kérdésekkel, amelyek csak következményei, okozatai a háborúnak, hanem térjenek rá magára az okra. Éa ha a pénztigyminister ur nagyon haragszik ezért, akkor valószínűleg a pénztigyminister ur maga te érez bizonyos felelősséget. Mert én nem törődöm azzal, ha a pénztigyminister ur azt a kijelentést teszi itt, hogy nem reflektál a én bizalmamra, (Bud János pénztigyminister: Nem azl mondtam!) bár ezt ministernek nem volna szabad tennie, mert engem titkosan választottak meg és kétszer-háromszor annyi szavazatot kaptam, mint a minister ur, (Bud János pénzügy minister: No, no!) és az én ellenjelölteimnek bizalmi emberei nem voltak letartóztatva a választás napján, mint a minister ur ellenjelöltjének bizalmi emberei. (Zaj.) Ha azonban a minister ur igy lebecsüli azt a városi réteget, amely engem megválasztott, ezl tudomásul veszem. (Bud János pénzügyminister: Téved a képviselő ur!) Tudomásul veszem, hogy a minister ur olyan nagy legény, hogy nem számol a néppel és nem számol a közvéleménnyel. Tudomásul veszem, nyugtázom, hogy a magyar pénztigyminister ur azt az intelligens KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. vm. városi lakosságot, amely bennünket megválasztott, semmibe sem veszi, hiszen a politikáját is igy csinálja. De ez a módszer megint csak annak a bizonyítéka, hogy ina is ugy Ítélik me«' a kérdéseket, mint ahogy annak idején megítélték. A minister árnak nem volna szabad erre az álláspontra helyezkednie, és nem volna szabad a ml oldalunkról jövő vádakat és kívánságokat lebecsülni, mert mi átéltük azt a háborül és ma is látjuk a nép szenvedéseit, — hiszen ma is itt vannak még az özvegyek és árvák — a háború alatt is láttuk a bénákat és a nyomorultakat, s ma is nyög nié« bele az ország. És ha önnek, minister ur, nem fontos kérdés az, hogy a háború következtében megcsonkult Magyarország, ám tessék ezzel leszámolni. De ez mégis csak olyan kérdés, amelynek alkalmából, — amikor itt valorizációról van szó — bizony nem igy kellene a kérdéseket tárgyalni, hanem azt kellene kutatni, ki felelős azért, ki idézte ezt elő, milyen pártok és politikai irányzatok idézték elő. (Gál Jenő: És emberek!) Nem a forradalom idézte elő, mert a forradalom csak következménye volt a háborúnak, aminthogy minden háborúnak többé-kevésbé a XIX. században forradalom volt a következménye s az lesz ezután is a következménye. A minister urnák ezzel bizony számolnia kell és amikor mi itt ilyen értelemben szólalunk fel és beszélünk, azt hiszem, több szolgálatot teszünk Magyarország ügyének, mint azok, akik mereven elzárkóznak ennek a kérdésnek a rendezésétől, annak igazságos ós helyes megoldásától. Én tehát azt mondom, hogy ez a probléma is, amely itt van s amelyhez a mi részünkről javaslatok nyújtattak be, olyan, hogy azt ugy szabályozni, mint ahogy ez a szakasz szabályozni akarja, nein volna szabad szabályozni. Ha az állani helyezkedik arra az álláspontra, hogy én az állani tartozásaimat nem tudom fizetni s nem akarom fizetni, ha ez az álláspont domborodik ki, hol van akkor az állam erkölcsi értékel Hova lesz, mi lesz belőle? Nem nyilvánvaló-e, hogy akkor az állam elveszti a maga Szerepéi és jelentőségét, bizalmatlanság következik be az állammal szemben, és ez a bizalmatlanság jogos is, mert maga az állam mutatja ezt be tényekkel, a valósággal, amikor azt mondja, hogy: nem tudom, nem akarom megcsinálni. Nem- lehet kitérni ebben a rövid rendelkezésemre álló negyedórában arra. hogy rámutassak arra, hogy mennyi felesleges kiadás van itt, hogy mennyit lehetne megtakarítani más téren, és pedig olyan nagy összegeket, amelyekből bőségesen fedezni lehetne azokat a követelésekel, amelyek itt előállnak és amelyekél az államrezon szempontjából is teljesíteni kellene. Kérem tehát a t. Házat, hogy szíveskedjék Esztergályos János t. képviselőtársam javaslatát elfogadni. Elnök: Szólásra következik.' Szabó Zoltán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! A minister urnák igen nagy erőssége az, hogy minden alkalmat niegragad arra, hogy bizonyítsa, hogs kitűnő 'kereskedő és csak a számok realitásán át nézi az életet. Az a kereskedői érzék, amely kétségkívül megvan a minister urban, ez alkalommal kissé cserbenhagyta, mert ha egy keres kedő fizetésképtelenné válik, vagy ha egy kereskedő esődön kívüli egyezséget akar kötni, akkor hitelezői elé pontos kimutatást tesz vagyoni állapotáról, pontos kimutatást terjeszt eíő arról, hogy menny ível tartozik, mennvi a vagyona és mennyit tud fizetni. Ezzel szemben 34