Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-117
236 Az országgyűlés képviselőházának 117. ülése 1928 január 26-án, csütörtökön. Malasits Géza: Porhintés az emberek szemébe! — Meskó Zoltán: Várjuk a végét uraim! — Farkas István: De akkor éljenezzenek, ha magáévá teszi a határozati javaslatot! — Bródy Ernő: Sándor Pálnál tegnap is kívántai — Állandó zaj.) Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben eljárni. Méltóztassanak már csendben maradni. (Felkiáltások jobb felől: Halljuk! a ministertf — HegymegiKiss Pál közbeszól.) Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Meskó Zoltán: Örökké közbeszól!) Meskó Zoltán képviselő úrra is vonatkozott az elnöki figyelmeztetés. Bud János pénzügy minister: T. Képviselőbál! (Halljak! Halljak!) Kn azt hittem, hogy ez a határozati javaslat, amelyet Jánossy Gábor tisztelt képviselőtársam előterjesztett egyhangú tetszésre fog találkozni és nem voltam elkészülve arra, hogy ilyen vihart támaszt. (Felkiállások bol felöl: Dehogy rihar!) Az volt a meggyőződésem, hogy ilyen határozati javaslatnak mindenki csak örvendeni tud, és nagyon sajnálom, hogy nem így következett be. Én ebben a kérdésben tegnap határozottan megmondottam az álláspontomat és azért is szólalok fel, mert azt vettem észre, hogy a sajtóban is bizonyos Toki«- másként értelmezték a szavaimat. Itt van előttem a gyorsírói jegyzet is, amelyből kitűnik, hogy azt mondottam: Méltányoljuk azokat a szempontokat, és azokat a — mondjuk — szivből fakadó érzéseket, amelyek ezzel a kérdéssel szemben felmerültek; hajlandó a kormány is és hajlandó vagyok magam is ezzel a kérdéssel a másik törvényjavaslat — tehát aláhúzom — azt mondottam, nem egy másik, hanem kifejezetten a másik törvényjavaslat — keretében foglalkozni. Mármost, nem értem meg ezt a nagy bizalmatlanságot, amely ebben a kérdésben van, hogy feltételezik a kormányról, hogy amit egyszer kijelentett, annak nem tesz eledet. (Farkas István: Erről a kormányról mindent fel lehet tételezni, csak jót nem. — Zajos cllcnmondások a jobboldalon.) Megnyugtathatom tisztelt képviselőtársamat abban az irányban, hogy sohasem számítunk arra, hogy ön bizalommal viseltessék. (Ugy van! a jobboldalon. — Györki Imre: Majd még igen! Nem nőnek a fák az égig! Mái- láttam olyan időt, amikor igen!) T. Ház! Azt is kifejezetten megmondottam, hogy a törvényjavaslat szövegén változtatást nem fogok engedni, hanem egységes alapelveit védem. Az elnök ur azt mondotta, hogy nem lehet most ilyen határozati javaslatot elfogadni. Leköteleztem magam, hogy ezt, vagy hasonló határozati javaslatot, ha a Ház Ugy kívánja, elfogadásra fogom ajánlani a költségvetésbe. {Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Bródy Ernő: Éljen Sándor Pál!) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots József! (Nagy zaj a középen. — Szabó Sándor közbeszól.) Elnök: A jegyző ur nem Szabó Sándor képviselő urat szólította fel szólásra, hanem Pakots József képviselő urat. (Györki Imre: Az elnöki tanács beszél l) Pakots József: T. Képviselőházi A pénzügyminister nr az imént egy stílusbeli különbségei állapított men- a között a két meghatározás között, hogy a valorizálás kérdését egy másik vagy a másik törvényjavaslatban kívánja az árvapénzek tekintetében rendezni. Ha a minis ter nr a magyar nyelv stílusbeli finomságait mérlegre veti, akkor megállapitorn, hogy ebben a pillanatban a minister ur visszavonta azt a javaslatot, amely itt fekszik. (Bud János pénzügyminister: Kérem, itt van szótszerint a másik javaslatba beirva!) Akkor visszavonta. (Bud János pénzügy minister: Nem vontam vissza, mert ezt mondottam! 'Fessék elolvasni a gyorsíró jegyzeteket!) T. pónzügyminister ur, még mindig nem méltóztatott megérteni. Ha a minister \\v azt mondaná, hogy egy másik törvényjavaslat, ez azt jelentené, hogy égy ezután következő másik törvényjavaslat. De ha azt mondja, hogy a másik törvényjavaslat, ez azt jelenti, hogy ennek a helyébe jövő másik törvényjavaslat. Én csak ezt a kis stilisztikai különbséget akartam megállapítani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Kákán osomekeresés!) Engedje meg, t. Képviselőház, hogy ismét a minister urnák agy megjegyzésére reflektáljak. Az imént azt méltóztatott mondani a parlamentáris elvvel ellentétben, hogy nem reflektál a szociáldemokrata párt bizalmára. (Bud János pénzügyininister: Nem azt mondottam. hogy m-m reflektálok, hanem azt hiszem, hogy nem lesz soha bizalommal irántam! Tisztában vágyók ezzel. Azt hiszem ez igaz! Azért ellenzéki! — Strausz István: Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket!) Egy minister legfőbb célja, működéséneik egész iránya larra kell hogy koncentrálódjék, hogy a maga részére a Ház minden oldalának bizalmát megszerezze. (Ellenmondások jobbfelöl. — Éhn Kálmán: A magukét nem lehet!) Ezt a fensőbbségét és fenhéjázó kijelentését, mint ennek a tőrvényhozásnak egy szerény tagja, a leghatározottabban vissza va gyök kénytelen utasitani. A ministeri padokból ezt egyetlen törvényhozó önérzettel nem veheti tudomásul. Nem reflektálunk mi sem arra, hogy a minister ur különösképen azzal az elbánással viseltessék az ellenzék iránt, mint aminővel Jánossy Gáborral és a t. párttagokkal szemben szokott viseltetni. Épen ebben az esetben is, amikor Jánossy Gábor t. képviselő ur beterjesztett egy határozati javaslatot, kérdeznem kell a minister urat: hol van az a határozati javaslat, amely sokkal precízebb, sokkal korrektebb formában nyújtatott be a minister úrhoz a tegnapi nap folyamán titkára révén Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam részéről? Miért nem került ez a javaslat ide a parlament elé. (Malasits Géza: Kellett a görögtűz! — Barabás Samu: Fő az eredmény!) Az az egyoldalú kezelés megnyilvánul általában, hogy az ellenzék a Vita folyamán kiérleli az igazság érvényesülését és önök akkor ezt különböző fórmákban a maguk javára akarják elkönyvelni. (Felkiáltását: jobbfelöl: Ez természetes, magától értetődik! — Szabó Sándor: Mondjuk: a dicsőség a maguké! — Esztergályos János: Ami nincs, abból nem adhat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szabó Sándor: Mégis ezt irigylik: a dicsőséget! — HegymegiKiss Pál: Azért jó lesz Térffyvel átnézetni ezt az indítványt!) Pakots József: Épen abból a szempontból nincs igaza Jánossy Gábor t. képviselőtársamnak, hogy pártpolitikai felfogással vádolta nie«' az ellenzéket a javaslat tárgyalásánál. Mi az első pillanattól kezdve, araikor a valorizáció kérdése napirendre került, figyelmeztettük a t. kormányt, hogy ez pártpolitikán felül álló kérdés, ez a magyar középosztálynak, a nyomorgók millióinak kérdése, és saját
