Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 1928 január 25-én, szerdán. 213 uv (olvassa): »A javaslatnak most ismertetett rendelkezése azonban nem terjedhet ki az államnak minden pénztartozására, mert egyes esetekben szociális szempontok, más esetekben az a körülmény, hogy az állam vagy a törvényhatóság a pénzszolgáltatás ellenében értékálló ellenszolgáltatást kap, a 6. § rendelkezésének alkalmazását méltánytalanná, károssá és igazságtalanná tenné.« T. pénzügyminister ur, ezt az indokolási önök adták, tehát ebben bennfoglaltatik az egész »páter peccavi«. önök ezt nem igy akarják kezelni. Nem tudom, hogyan juthatott ez a törvényjavaslatba. De tovább megyek. A minister ur csak koncedálni fogja nekem, hogy ezeknek a munkáknak a kifizetése sokkal erősebb dolog, mint a földbérlet tekintetében való jogfentartás. Miért épen a bérletet vették, miért nem vették a többit? Hát a munka, az anyag, amelyet az a vállalkozó adott, nem egyenlő értékű a földbérlettel? Itt van egy bizonyos irány, amely mindig azt mondja: »Hja, az én pártomra nekem vigyáznom kell, ott vannak az agrárérdekek felhalmozva, ott nem szabad bántani semmit, másképen nem viszem keresztül ezt az ominózus törvényjavaslatot. íme, ismét még egy konc nektek, megadom nektek, de csak nektek. A többiek nom kapnak semmit«. A többi becsületes emberek... Elnök: A felszólalásra engedélyezett időtartam lejáróban van, méltóztassék beszédét befejezni! Sándor Pál: Szabad még öt percnyi meghosszabbítást kérnem? Elnök: A házszabályok az ismételt meghosszabbítást nem ismerik. A képviselő ur kérését tehát nem teljesíthetem. (Esztergályos János: Azért kellett volna többet kérni!) Sándor Pál: Mennyi időm van még. 1. elnök ur? Elnök: Egy perc. Sándor Pál: Akkor befejeztem. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szólásra senki sincs felirva. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Nem szokásom ok nélkül élesebben részt venni a vitában, mégis ez alkalommal lehetetlen, hogy ki ne térjek Esztergályos János t. képviselő ur felszólalására. Jelfogadóm és megértem, ha valaki tárgyilagos alapon akarja álláspontomat cáfolni. Teljesen megértem azt is, hogyha valaki akár ennek, akár más társadalmi rétegnek az érdekében szólal fel. T. képviselőtársam ugy fogja fel magáról és valószínűleg az ő pártjáról is, hogy ők képviselik a kisembereket. (Esztergályos János: önök nem minister ur, az egyszer bizonyos!) — Hát lehet, hogy önök igy gondolkoznak, és ezzel kapcsolatban ugy beszélt erről a javaslatról, mint nem tudom, a kurzus minden tényének összefoglalásáról. (Esztergályos János: Ugy van! Lelketlenség... — Zaj.) Figyelmeztetem az igen t. képviselő urat, hogy ne demonstráljanak most azzal, hogy a kisemberek mellett vannak, hanem ne csináltak volna forradalmat (Ugy van! — Taps jobbfelől.) és ne tették volna tönkre az országot! (Ugy van! jobb felől. — Zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Ne csináltak volna háborút! — Propper Sándor: Demagógia! —Esztergályos János: Ne uszítottak volna habomra, akkor nem lett volna bolsevizmus! — I Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Ministeri demagógia!) Ez nem demagógia! (Naav zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Propper Sándor: A vesztett háború hozta a forradalmat!) Bud János pénzügyminister: Én nem vagyok hajlandó tűrni azt a támadást, amelyet arról az oldalról a kormánnyal szemben gyakorolnak! (Propper Sándor: Közönséges demagógia! — Folytonos zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rothenstein Mór: Hol volnának maguk a háború nélkül?! — Krisztián Imre: Tagadják azt, amit elkövettek! — Folytonos nagy zaj.) Ha a képviselő urak nem figyelnek az elnöki figyelmeztetésre, kénytelen leszek erősebb eszközöket igénybevenni! Méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: Forradalom nélkül ön ma ministeri titkár lenne!) Propper képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! Bud János pénzügyminister: Téved, t. képviselőtársam. Lehet, hogy nem volnék minister, de méltóztassék tudomásul venni, hogy 1917-ben már ministeri tanácsos voltam. (Propper Sándor: ön is a forradalom produktuma!) 1917-ben nem volt forradalom; a király nevezett ki ministeri tanácsosnak. Vegye tudomásul! (Propper Sándor: És Károlyi előléptette!) Engem? 1917-ben lettem ministeri tanácsos. (östör József: Gratulálok ehhez a pozitiv tudáshoz!) Elnök: östör képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Bud János pénzügyminister: Kérem, tár. gyaljunk nyugodtan és higgadtan! Ne méltóztassék ilyen módon kezelni a kérdést, mert ha én ismételten elismerem, hogy önök helyesen cselekszenek a maguk felfogása szerint, akkor ne tessék olyan hangot alkalmazni a másik oldallal szemben, amilyet alkalmaznak. (Ugy van! jcbbfclől.) Maradjunk meg tárgyilagosan a törvényjavaslat megvitatása mellett. Lehetetlenség azt követelni, (Rothenstein Mór: Ne provokáljanak!) hogy az egyik oldalon, az én oldalomon, mindenjegyen szabad a másik oldallal szemben. (Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: A tárgyilagosság szobrát önről fogják mintázni!) Önről nem, arról bizonyos vagyok! (Derültség jobbfelől. — Krisztián Imre: Legkevésbé ő róla!) Még egy szóval rá akarok térni arra is, vájjon a kisemberek érdekében dolgozott-e a kormány, vagy nem? Én azt hiszem, akiben van egy szemernyi tárgyilagosság, megállapíthatja, hogy az elmúlt évek jórészt a kisemberek támogatása jegyében folytak le. S ha mást nem mondanék is, itt van a népjóléti minister ur... (Esztergályos János: De az ön tárcájáról van szó e pillanatban, minister ur! Ne tessék idegen érdemekkel dicsekedni!) Itt van a népjóléti minister ur s már érzi igen t. képviselőtársam, hogy megnehezedett a helyzete. Igenis, tárgyaltuk a betegsegélyezést s most jön az aggkori és rokkantsági biztosítás. Hát, a kormány nem tesz a kisemberekért? (Esztergályos János: Az ön tárcájánál mutassa a minister ur a kisemberek támogatását!) Nekem is részem van ezekben a törvényjavaslatokban; téved, igen t. képviselőtársam, mert nekem is van részem ezekben és hozzá kell ezekhez járulnom, hogy az államháztartás szempontjából ezek a kérck'sek megoldhatók legyenek. (Esztergályos János: összeomlott