Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése t&28 január 26-én, szerdán. 211 röltessék, amihez természetesen én is hozzá­jáiulok és csak abban az esetben, ha ez a sza­kasz mégsem töröltetnék, kérném indítványo­mat szavazás alá bocsátani. Indítványom te­hát a következő (olvassa): »Ha a magyar ál­lam, törvényhatóság és község, valamint a m. kir. posta, m. kir. postatakarékpénztár, a m. kir. államvasutak bármely magánjogi pénz­tart ozásának • vagy egyéb r kötelezettségének teljesítésével saját hibájából vagy mulasztá­sából vétkesen késedelembe eseti, ezen talló­zását felértékelve tartozik megfizetni, illetőleg amennyiben az már megfizettetett, a késedel­mes fizetés folytán előállott károkat a hitelező­nek teljes mértékben megtéríteni tartozik.« T. Ház! Én e pillanatig vártam, hogy a t, pénzügyininisternek egy állításával szembe­szálltak, amely áilitás az én véleményem sze­rint legalább is valószínűtlen. Mindamellett, hogy tisztességből valónak kell elfogadnom a pénzügyminister urnák minden állítását és azt kell feltennem, hogy amit állit azt előzetesen megvizsgálta volt, mégis oly valószínűtlen az, amit a pénzügyminister ur mondott, hogy azt kell hinnem, hogy a pénzügyminister urat rosszul informálták. A pénzügyminister ur azt állította, hogy a hadikölcsön-tulajdonosok száma 560 vagy 530 ezer. (liud János pénzügyminister: 560.000!) Az mindegy, nem sokkai tévedek. Gondolom 560.000. Kérem, t. minister ur, ez lehetetlenség. Ha a minister urnák méltóztatott volna az én általános vitában mondott beszédemet olvasni, meggyőződhetett volna erről. Ott felsoroltam az első négy hadikölcsönről való kimutatáso­kat, amelyek a négy első hadikölcsönről a Coni­passban megtalálhatók, amely adatok tehát hi­vatalos helyről származnak. Ebben esak azok, akik közvetlenül aláirtak a hadikölcsön-jegy­zést, körülbelül 1600.000-rén vannak, ideértve az összes kategóriákat. Most ha hozzáveszem ehhez az 1,600.000-hez azt, hogy például a pénz­intézeteknél az első haaikölcsönnél 239 millió jegyeztetett, — nem a pénzintézetek jegyezték ezt, hanem mások — a másodiknál lí>7 millió, a harmadiknál 385 millió és a negyediknél 4'< millió, amihez hozzájönnek még természetesen a másik négy hadikölcsön-jegyzői is ugy én lehetetlenségnek tartom azt, hogy csak 560.000 hadikölcsön-tulajdonos legyen. Káinnézve azért fontos ez, mert ha esak 560.000 volna a hadiköl­esön-tulajdonosok száma, akkor, ha káros volna is ez a törvényjavaslat, nem volna olyan ká­ros, mint igy, amikor fel kell tételeznem azt, — amiről meg vagyok győződve, — hogy a lakos­ságnak több mint fele érdekelve van a hadi­kölcsönnél. Itt tehát határozottan tévedésnek kell lennie. Nem akarnám ezt a kérdést ugy odaállítva látni, mini ha esak 560.000 egyénről volna egészében szó. Én láttam már más ilyen kimutatásokat is, amelyek később azután tévedésnek minősültek és ismerem a statisztika titkait tudom, hogy hogyan lehet összeállítani egy Llyeii statiszti­kai kimutatást. Csak méltóztassék Eötvös Ká­roly szavaira emlékezni, — a minister ur máris nevet — aki azt mondotta, hogy statisztikával mindent ki lehet mutatni: tehát ki lehet mu­tatni azt is, hogy 560.000 hadikölcsön-kötvény­tulajdcnos van. De nagyon nagy tévedés és tel­jes lehetetlenség az, amit itt állítanak, hogy tudniillik 560.000 a hadikölesönkötvény-tnlaj.l« nosok száma, és én nagyon kérem a minister urat, méltóztassék gondoskodni róla, hogy egy­szer már alapos, becsületes statisztikai kimu­tatást kapjunk. T. Ház! Ez a paragrafus gravaminális pa j ragra fus, mert egyszerűen azt mondja: kérem, ! nekem megvan a hatalmam, én megtehetek ! mindent ebben az államban, mondhatom, hogy tizet valaki, mondhatom, hogy nem fizet, én ál­lami hatalommal, szurony okkal — mert a szu­I rony az az állami hataloun alapja és nem a I szabad választás, — mindent meg tudok csi­nálni. Ma ugy áll a helyzet, hogy az emberek { egyrésze ezidöszerint örvendezik — látom min­dennap — (Förster Elek: Nagyon kevesen!) és azt mondja: nekem nem kell fizetnem, ne­ked sem kell fizetned, neki sem kell fizetnie, senkinek sem kell fizetnie. Akinek adóssága volt, az vagy már előbb megszabadult adóssá­gától, amikor a pénz elértéktelenedett, vagy pedig megszabadul most az állani garanciájá­val. Tehát ebben a helyzetben mint az állam van, nagyon sokan szeretnének lenni, mert hi­szen ha például valakinek nincsen elég pénze, azt mondja: nekem nem kell fizetnem, de a •törvények kötelezik őt a fizetésre. És ezt a tör­vényt szegik most meg, t. pénzügyminister ur, ami a legújabban gravamen. Mert amíg azt állította oda a pénzügyminister ur, hogy az állam nem tud fizetni, addig még megjárta a 'dolog, ezt még meg lehetett érteni, de az ál­lamnak kereskedelmi vállalataival, amelyek teljesen egyenlőek más kereskedelmi vállala­tokkal, kivételt tenni, az minister ur talán 'mégsem járja, mert vagy kereskedelmi válla­ilatok azok, vagy nem. Az sem járja, amit a It. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban mondott, s ami felett én gondolkodtam. A mi­nister ur engedélye nélkül nem mondhatom ;meg, milyen nagy összegről van szó, mi az, •miivel a Máv. tartozik, de én nem is mondom, ihogy ezt egészben kell visszafizetni, csak némi­iképen valorizálni kell, s azt sem egy év alatt, icsak tiz év alatt kell kifizetni. Ha feltételezek ;egy igein nagy számot, 30 millió pengőt — de ezt nem éri el — ennek 10%-a hárommillió. Ha lazt veszem, hogy ezt tiz év alatt kell vissza­fizetni, éhből egy évre jut 300 ezer pengő. Ez ,nem olyan nagy összeg, amely a Máv-nál za­vart okozhatna, mert 30 millió pengőt ennyi idő alatt a Máv. mai kondíciójában, a magas tarifák mellett ki tudna fizetni. Amit a Máv. rendelt, az különböző építkezésekre vonatko­zik, anyagra és munkákra. Ha a Máv. annak­idején ezeket az építkezéseket nem rendelte volna meg, akkor azokat ma kellene megren­delnie, tehát értékálló anyagról van szó. Miért nem akarnak tehát fizetni a vállalkozóknak? Ismét lem, ha nem rendelték volna meg, ma kellene megrendelni. Ma is ad ki a minis­terium munkákat a vállalkozóknak. Mi lenne, ha három hónap vagy három év mul va a pénzügyminister ur vagy — ha addig nem ülne a helyén — az utána következő pénzügy­minister kijelentené, hogy azokat sem fizeti meg, mert rosszul megy a dolgunk. tBud Já­nos pénzügyminister: Lehetetlenség!) Ez is le­hetetlenség, ép ugy, mint az előbbi, hiszen az Államvasút értékálló munkákat kapott a sza­hadpolgároktól, akiknek — mint később vissza­térünk erre egy másik paragrafusban — nem­csak a munkáért járó pénzük veszett el hanem a kauciójuk is. Lehetetlen dolog, amit a t. pénz­ügyminister ur itt tenni szándékozik. Wolff Károly t. képviselőtársam téved ab­ban, mintha a törvényhatósági adósságokra vo­natkozólag ugyanez a rendelkezés az előző sza­kaszban foglaltatnék. Nem foglaltatik benne, mert ez a szakasz az. amely ebben határoz. De ebben a tekintetben sem tudom, hogy a t. minis­ter ur és Wolff t. képviselőtársam miért oly I nehézkes, hiszen Németországban a kommuna-

Next

/
Thumbnails
Contents