Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-116

208 Az országgyűlés képviselőházának íW. ülése 1928 január 25-en, szerdán. ségvetésekből, a kompaszból, különféle magántanulmányokból és magánstatisztikákból vették. Ez egymaga mindennél nagyobb bizonyiték akkor, amikor az igen t. ministerelnök ur már beterjesztette az 1924/25. évi állami zárszámadást. Nem kivánok vele bővebben foglalkozni, csak főbb csoportokban fogom bemutatni azt az ellentétet, amely az állami zárszámadásban az államadóssági leltárrendszer és a költségvetés idevágó rendszere között lényegben mutatkozik. Az állami zárszámadások leltára a következő két főcsoportba foglalja össze az államadósságokat: 1. állandó és országos adósságok, 2. egyes tárcákat terhelő kölcsönök. Az álllandó és országos adósságokat ismét két alcsoportra osztja: 1. visszafizetés kötelezettsége nélkül felvett kölcsönök, (Gaal Gaston: Ilyen is van? Hol lehet ilyet felvenni!) 2. törlesztésen adósságok. Itt kivánok rámutatni egy jellemző tünetre, nevezetesen arra, hogy azokról az adatokról, amelyeket a t. pénzügy minister ur szives volt közölni a Házzal az általános vita bezárása alkalmával mondott beszédében, az állami zárszámadást kísérő jelentésben egyáltalában szó «un esett. (Sándor Pál: Hallatlan!) Ez nem olyan jelentéktelen dolog, hogy efelett is egyszerűen napirendre lehetne térni. Erről annak idején a maga bel.vén megmondom majd az érdemleges kritikámat. Még csak jellemzésképen rámutatok arra, hogy az államadósságok zárszámadási leltárával szemben milyen csoportosításokkal vannak felvéve a költségvetésben az államadósságok: 1. a háboruelőtti időkből származó adósságok. 2. a háború kezdetétől a békeszerződés életbeléptéig felvett adósságok, 3. a békeszerződés életbeléptétől kezdve felvett államadósságok, 4. a magyar királyság 1924. évi kölcsöne. Kérdeni az igen t. pénzügyminister urat, hogyan leheteti nekünk, képviselőknek — akik nem vagyunk eléggé és annyira tájékozottak az ál'amadósságok adminisztrációjában és kezelésében, mint azok, akik a büróban élnek és ezekkel a kérdésekkel hivatásszerűen foglalkoznak, — az ismertetett divergáló rendszer mellett behatóan fogla'kozni az államadósságok átértékelése kizárásának kérdésével? Nem akarok rámutatni azokra a differenciákra, amelyek a különböző rendszerek folytán jelentkeznek az egyes államadósságok leiIá ri állagában, mert ennek a kérdésnek a tárgyalása nem is ide tartozik, — és ha ilyen természetű kérdést tárgyalhatnék, akkor sem lehetne ilyen kérdést a plénum előtt tárgyalni, — csak arra kérem az igen t. pénzügy min ist er arat, méltóztassék odahatni, hogy az államadósságok kimutatásának két különböző rendszere, amely a költségvetés és zárszámadás között mutatkozik, összhangzásba hozassék. A költségvetés helyes rendszeréi elismerem erre kell applikálni, ezen rendszer szerint kell felépíteni az állami zárszámadási leltárt is. Nemcsak a képviselőház tagjainak szempontjából nagyjelentőségű, hogy megismerjük az államadósságok mibenlétét teljes valóságában, minden részh lére könnyen áttekinthető és minden változott szemponttal számoló leltár utján, hanem az államadósságok adminisztrációjának '.s. Ez olyan fontos terület az államháztartásban, amelyet a leggondosabban kell érvényesíteni a költségvetési és az ide vonatkozó kü'önle"(s törvényes rendelkezéseket minden faktornak. Amikor ezeket megjegyzem, tisztelettel keit m a t. pénzügyminister urat, méltóztassék nekem felvilágosítást adni arra nézve, hogy azon különböző kölcsönök átértékelésének kizárására, amelyeket a legkü.önbözőbb alapokból felvettek és amelyeket úgyszólván az utolsó fillérig beruházásokra fordítottak az egyes kormányok ministerei, kiterjed-e ez a szakasz. Hangsúlyozom hogy az igénybevett kölcsönökközei négy billió papirkoronát tesznek ki, aminek kizárása a valorizálásból legalább 150—200 alapnak és alapítványnak teljes mégsem misülését jelenti. Olyan alapoknak megsemmisülését, amelyeknek megszűnése minden társadalmi osztályt mélyen érint, de érinti az alapok és alapítványok rendeltetése szerint az adóztatás szempontjából is az ország minden polgárát. Epen azért hoztam ide ezt a kérdést, hogy már egyszer halljam az igen t. pénzügyminister ur álláspontját a különféle alapokból és alapítványokból felvett állami beruházási kölcsönök kérdésében. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kálnoky-Bedő Sándor! Kálnoky-Bedő Sándor: T. Képviselőiül/.! Ehhez a 6. §-hoz nem is szóltam volna fel, ha tegnap Gál Jenő t képviselőtársam részéről egy felszólalás rendén olyan dolgok felemlítése nem történt volna, amelyet a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok. Gál Jenő t. képviselőtársam a 6. §-ból a törvényhatóságok és községek kihagyását kérte azon a címen, hogy hiába hoz a képviselőház törvényt és hiába zárja ki az átértékelésből a községi és törvényhatósági tartozásokat, mert hiszen — a külföldi példára mutatott rá — a,külföldi bíróságok ilyen törvényt nem fognak res pektálni. Megtörtént például Bécs városával, hogy Bécs városát, bár ott nincs valorizáció, mégis elmarasztalták bizonyrs követelések megfizetésében, és ])ed ig átértékelve. Kihagyandónak vélte ezeket a közjogi és alkotmányjogi aggályok miatt is, mert ugy gondolkozott — és ezt egészen részletesen kifejtette — hogy a törvényhozásnak talán nincs is egészen joga — különösen a fővárosról beszélt — a törvényhatóságokról és a községekről azoknak meghallgatása nélkül intézkedni, mert hiszen ez tulajdonképen beleütköznék az autonómiába, vagyis szembeállította egymással az állami szuverenitást és az autonómiát. Ha nem olyan éleselméjü jogász részéről történt volna ez a megállapítás, akkor talán napirendre lehetne térni felette. Gál Jenő t. képviselőtársam azonban köztudomésuan olyan éleselméjü jogász, hogy az ő fejtegetései nem közönséges nyomot hagynak maguk után és bárkiben azt a meggyőződést kelthetik, aminek ő kifejezést adott. Azokhoz a közjogi és alkotmányjogi vitákhoz, amelyek közötte és Wolff Károly igen t. képviselőtársam között lefolytak, nem kivánok hozzászólni, de, bár legteljesebb elismeréssel viseltetem Gál Jenő t. képviselőtársam felszólalása iránt, mégis ki kell jelentenem, hogy nein értem egészen az ő felszólalását Kiindulási pontja az volt, hogy hiába tiltja meg a Iörvényhozás ebben a szakaszban a fővárosnak a valorizálást, a külföld ezt nem fogja respektálni. Olyan éleseszü jogász, mint Gál Jenő, világosan láthatta hogy ebben a törvényjavaslat ban nines megtiltás. Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy: »az átértékelésből ki van zárva«. Az átértékelésből kizárás nem a megtiltást jelenti a jogszabályok legelemibb értelmezése szerint, hanem azt jelenti, hogy nincs kötelezve a valorizálásra, ennélfogva tehát, ha