Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-115
204 .1; országgá viles képviselőházának 7/.T. ülése W28 január 24-én, kedden. nyezési joga... (Wolff Károly: Ezt nem mondtam! Nem igy mondtam!) Azt méltóztatott mondani, hogy ellentétben áll, amit én mondottam a szuverenitással. (Wolff Károly: Ugy van! De csak a baseli Ítélettel kapcsolatban!) Sem avval, sem evvel nem áll ellentétben, hanem méltóztassék megengedni, — minden tiszteletem kifejezésével — nagy tévedésben méltóztatik lenni. Mindjárt meg is magyarázom. Olyan államok közjogából méltóztatik kiindulni, mint például Anglia, ahol a grófságnak autonom jogköre a kezdeményezés és intézkedés szempontjából a törvényhozás és a királyi praerogativák által is tiszteletben tartatik. Az autonómiának máskép nincsen értéke és nincsen értelme. Amikor a konklúziót le méltóztatott vonni, akkor mélyen t. Képviselőtársam azt mondotta: hogyan tegyem tehát én azt, hogy mint törvényhatóság ki legyek véve abból az általános intézkedésből, amelyet az állam a valorizáció kérdésében hozott. (Wolff Károly: Budapestet mondottam!) Igenis, ki legyen véve! Mert ez az autonómiának tiszteletben tartása. Ez nem abszolút jog, hanem jog, amely; fakultativa megilleti a törvényhatóságot, másképen az autonómia csak mondvacsinált fából vaskarika lesz. Amit a baseli Ítélettel*szemben méltóztatott mondani: itt megint a nemzetközi jog viaskodik a mélyen t. képviselő nr tételével. Azt sem Tehet Bécsben végrehajtani. (Wolff Károly: Ott nem volt törvény! Itt leisz!) Bocsánatot kérekakár rendelet van, akár törvény van, az befelé ugyanolyan hatállyu és erejű. Amit mi jognak elismerünk, vagy amit rendelettel szabályoz a kormány, az miránk ép olyan kötelező. De csak miránk kötelező! Nem tudunk olyan szabályt, nemzetközi .szerződést kivéve, amely kifelé joghatállyal birna. Az a durcás kijelentés, amelyei méltóztatott használni, hogy mi azért is megmutatjuk, és nem fogúnk olyan szabályt hozni, amely ezt a kérdést rendezi, ha a külföld akárhogy akarja is — tessék megbocsátani nekem, ez megás olyan, mint amikor »haragszomrád^-ot játszunk. Engedelmet kérek, t. képviselőtársam nem Imi olyan szabályt hozni, amely őrájuk nézve kötelező legyen. (Wolff Károly: Egyezséget kötünk velük!) Egyezséget kötni es.ik ugy lehet, ha a másik fél is akarja- Bizonyára lesznek olyan megértő szempontok. A kérdés tehát a maga tisztaságában hogyan áll? Én erre helyezek súlyt és a mélyen t. kormány szempontjából és a főváros szempontjából is azért helyezek erre súlyt, mert az egész valorizálás kérdésének olyan beállítása, amilyent mélyen t. képviselőtársam inaugurált, a kérdésnek elhibázott felfogása. Én nem akarom a fővárost megterhelni és nem mondom azt, hogy az ostendei egyezmény nem volt áldozatos megoldás. <h> azt mondom: előbb nézzük meg a helyzetet és kérdezzük meg a lován s törvényhatóságát, mit tart jónak ebben a kérdésijén. Épen mélyen t. képviselőtársam, aki az egyik legjelentékenyebb községi pártnak á!l az élén, saját pariját is meg kellene, hogy kérdezze ebben a kérdésben, mert abban a pillanatban, amikor a főváros polgársága ezt a módot előnyösnek találja és azt mondja: ha én 80%-OS valorizációval megszabadulok ettől az adósságomtól és ozl az aj kötvényt, amelyet igy kibocsátok, nemzetközi értékkel tudom felruházni, akkor nagyobb szolgálat ez... (Sándor Pál: Kisebb kulcsot vegyünk'!) Én 30%-nál is kimutattam; kisebb kulcsnál még előnyösobh helyzetet találunk. "Mondom, akkor ne akarjon a kormány kegyesen gondoskodni erről a főváros autonóm akarata ellenére. Mert vitatom azt, hogy ha a főváros autonómiája akképen nyilatkoznék meg... (Wolff Károly: De nem fog!) Bocsánatot kérek, ezt t. képviselőtársam nem tudhatja ma már, amikor nem rendelkezik a többséggel. (Wolff Károly: Mindegy!) Hajdanában talán mondhatta volna t. képviselőtársam. Ma máinem mondhatja, mit fog a törvényhatóság kinyilatkoztatni, (Wolff Károly: Majd meglátjuk!) hogy mi a törvényhatóság akarata. Épen ezért én ragaszkodom ahhoz, hogy alkotmányjogilag is helyes az, amit én mondok, és célirányos a főváros érdekei szempontjából. Célirányos és amint a magunk részéről visszautasítunk minden olyan lehetőséget, hogy valaki a mi felszólalásainkat spekulativ célokra használja fel, (Hclijcslcs.) épngy visszautasítunk" minden .olyan lehetőséget is, hogy azt, ha valorizálnánk, mások vagyoni előnyökre aknázzák ki. Arravaló a kormány, hogy ezt megakadályozza. Nagyon egyszerűen akadályozhatná meg; erre Sándor Pál és Baracs Marcell t. képviselőtársaim már számtalanszor rámutattak; különösen Baracs t. képviselőtársam emiitette már jó néhányszor, miért nem méltóztatik beszüntetni bizonyos kötvényeknek kotirqzásáf, amelyek alá vannak vetve ennek az eljárásnak. (Iíud János pénzügyminister: Még rosszabb volna a helyzet!) Nem tudom, miért volna még rosszabb.' (Wolff Károly: Zug-tőzsde keletkeznék!) Ezek csak Kálmán király törvényét idézik : »de strigis, quae non sunt... (Jánossy Gábor: Igenis vannak ma!) Akkor most is vannak. (Jánossy Gábor: Vannak! Ki kell irtani végig!) Ezek a kinövések mindenütt megvannak. Maradjunk mi azonban a legális keretek között. Én előttem egy országnak jogszerű, törvényes, és jogrendszerü megnyilvánulását sohasem azok az ebetek teszik ki, amelyek a jogtól és törvénytől való eltéréseket mutatják; nem azok, akik kihágást és bűncselekményeket követnek el, mutatják egy országnak jogszerű arculatát, hanem mutatják a jogot tisztelő és a jogot fentartó társadalmi elemek. Épen ezért, amikor ennél a fontos kérdésnél, itt a részletekben akárhányszor felszólalok, mindig azt az egyet^ tartom szem előtt és azt kivánom, hogy érvényesüljön, hogy vigyázzunk ennek az országnak gazdasági presztízsére, mert az effajta vélemények és az ilyen meghatározások, amelyek fenyegetnek kifelé, hiába hiszik azt, hogy a mi hatalmunk olyan nagy, hogy mi nemzetközi gazdasági viszonylatokat letiporhatunk és az a zürichi, baseli, vagy berlini hitelező megijed azoktól a szólamoktól, hogy majd mi megmutatjuk. Nem tudja megakadályozni a t. képviselő ur, sem a kormány és senki a világon azt, hogy a hitelező azt mondja, hogy én elteszem a kötvényemet jobb időre, nem félek a várakozástól. De mi isszuk meg a levét, mert hiszen az adósságot Valamikör mégis csak meg kell fizetni. Arra a négociera még sem lehet helyezkedni, hogy nem fizetünk, mert nem akarunk fizetni. (Wolff Károly: Csinálunk egyezséget!) Sokkal inkább meg lehetett volna csinálni az egyezséget, ha ezt a valorizációs gondolatot elfogták volna. Kérem határozati javaslatom elfogadását (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik:' Szabó Zoltán jegyző: Strausz István! Strausz István: Kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el.
