Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-115
Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 10,28 január 24-én, kedden. 1Ô1 mentettek át. Ha felteszem, hogy csak 100 millió értékű záloglevelet bocsátottak ki ós ekkor arról beszélünk, hogy miért nem alkalmazom ugyanazt az elvet, ebben az esetben — tessék kiszámítani — egész vagyonukat kifizethetik a pénzintézetek. (Gál Jenő: Nem száz percentre kell valorizálni, meg sem érzi!) Méltóztatott idézni ezt a törvényt. Nem vettem többet, csak 40%-át a vagyonuknak. (Gál Jenő: Meg se érzik! Tessék a mérleget nézni!) Meg se érzik 1 ? Ebben nem fogjuk egymást sohasem megérteni. Nem tudom, hogy igen t. képviselőtársam mennyire ismeri a mérleg-eket. de azt hiszem, hogy, — ismerve felfogásomat és ténykedéseim 1, — rólam nem fogja azt állítani, hogy én mindenáron a pénzintézeteknek és bankoknak kedvében akarok járni. Ebben, azt hiszem, egyetért velem az egész Ház. (Ügy van! Ufjy van! — Gál Jenő: Nem jár a kedvében, csak kedvez.) Viszont kötelességem megvédeni őket akkor, amikor ezt az igazság megköveteli. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt mondják a t. túloldalról, hogy nekünk milyen nagy pénzintézeteink vannak. Nekünk, sajnos, már csak középintézeteink vannak és ezeknek az intézeteknek nagyrésze is csak épen, hogy létezik. (Rothenstein Mór: Na, na!) Itt hangzott el a múltkor egy nagyon szép beszéd Szabó Iván t. képviselőtársam részéről és ha meg méltóztatott figyelni, ő — ezzel ellentétben— nem azt mondta, hogy terheket rójjnnk a pénzintézetekre, hanem egyenesen kérte a kormány támogatását a pénzintézetek számára. Nekünk megvannak a pénzintézeteink; vannak azok között olyanok, amelyeknél örülünk, hogy helytállottak és vagyonuk egyrészét megmentették. Még egyet lehet leszegezni. Mélyedjen beje t. képviselőtársam ezekbe a kérdésekbe és higyje el nekem, hogy nem az alaptőke dönt egy pénzintézet sorsa felől, hanem az ott kezelt idegen pénzek. Ez a mai modern kornak a követelése. Az a pénzintézet fog helytállani, amelyik sok betéttel rendelkezik. Nekünk még hosszú időre van szükségünk, mig a betéteket ismét kiképezzük és akkor fogjuk látni, hogy hova fejlődnek a pénzintézeteink. A mi pénzintézeteink ujabb terhet nem birnak el. Azért mondottam ezt, mert Sándor Pál t. képviselőtársam kérdezte annak idején, hogy miért veszem ezt az állami tartozások közé; azért, mert ha azt akarnánk, hogy valorizáljanak, ezt valószínűleg csak az államon keresztül volna lehetséges, már pedig az állam sem birná el ezeket a terheket. Nagyon kérem a t. Házat, hogy megfontolva mindezeket a nagy és magasan álló érdekeket, az ország és a nemzet szempontjából méltóztassanak ezt a bekezdést változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 4. § 4. pontjával szemben négy javaslatot terjesztettek elő és pedig Rothenstein Mór képviselő ur két szót kivan töröltetni, Sándor Pál képviselő ur egy mellékmondatot kivan töröltetni, Györki Imre képviselő ur az egész pontot töröltetni kivánja és végül Györki Imre képviselő ur előterjesztett még egy módosítást, amely az egész 4. pont helyett egy uj pontot kivan felvétetni. Tekintettel arra, hogy ezek a módositások a ponthoz való viszonyukkal épen abban a sorrendben vannak közelebb, amint előterjesztettek, ennek következtében ezeket ugy, abban a sorrendben fogom szembeállítani az eredeti KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. szöveggel, amint a képviselő urak azokat előterjesztették. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a 4. pontot a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Rothenstein Mór. Sándor Pál és Györki Imre képviselő urak törlési, illetőleg- Györki Imre képviselő ur módosító javaslatával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget elfogadják, szíveskedjenek felál lani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 4. pontot a bizottság szövegezésében fogadta el s ezzel a törlési, illetőleg módosító javaslatokat elvetette. (Rothenstein Mór: Hiába voltak a szép beszédek!) Következik az 5. pont. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa az 5-ik pontot, amely észrevétel nélkül elfopadlatik. Olvassa a 6. pontot.) Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Azok az érvelések, amelyeket a mélyen t. pénzügyminister ur a 4. pont tekintetében felhozott, nagyon belejátszanak a 6. pont anyagába és ezért méltóztassék megengedni, hogy itt válaszoljak azokra a kitérésekre, amelyeket a mélyen t. pénzügyminister ur a pénzintézetek tekintetében felemiitett. Azért kívánok itt erre reflektálni, mert nagyrészben illenek a biztosítótársaságokra is. A mélyein t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy örül annak, hogy a pénzintézetek vagyonuk nagy részét, (Bud János pénzügyminister: Egy részét!) egy részét átmentették, azt tartja azonban, hogy nagyon messze vannak még attól a lehetőségtől, hogy valorizálva teljesítsék fizetési kötelességüket. Nem hiszem, hogy a Magyar Általános Hitelbank, vagy a Kereskedelmi Bank, vagy egyéb nagy bankjaink hálásak lennének ezért a kijelentésért. Mert hiszen ha a mélyen t. pénzügyminister ur előveszi ezeknek a bankoknak, mint nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak mérlegeit, ,akkor tapsolni kell azért," hogy Berlinben, vagy Bécsben lévő hasonló nagy bankóikkal szemben milyen nagy előnyben vannak,^ még ha a betétállományukat is nézzük, és nézzük azokat a kimutatásaikat, amelyek a betétállomány szaporulatát mutatják. A pengő állandósulása mellett ezek a kitételek, amelyeket a mélyen t. pénzügyminister ur a bankok érdekében mondott el, nem mondom, hogy ked. veznejk nekik, de kétségtelen, hogy a minister ur védelmébe fogadja a nagy bankokat azokkal az exisztenciákkal szemben, akik mi vagyunk, akikkel szemben valorizál. Nézze meg a minister ur egy magángazdaság mai helyzetét, ha például valakit elmarasztalnak olyan tartozásért, amelyet ez a törvény valorizálni enged. Ott nem félti, hogy egy magánexisztenoia összeomolhat ezzel a valorizációval*? Amellett a százalékos valorizáció mellett, 'amelyet az ellenzék a vasúti kötvények és egyéb tartozások tekintetében kívánt, egyáltalában nem fenyegeti veszély a magyar pénzintézeteiket. Miért? Azért, mert a magyar gazdasági élet nagyobb dicsőségére a latens-tartalékok világát még ma is vigan élik. Ha megnézi, hogy milyen tantiemes osztogathatnak, ha megnézi, hogy milyen prezencmárkák osztogattatnak, ha megnézi, hogy milyen tartalékolások vannak, akkor nem kellene, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur szive fájjon egy kis valorizáció miatt. Nem arról van szó, hogy exisztenciára törjünk, hanem arról van szó, hogy amit részben törvénnyel megvalósitoHnnk. azt valósítsuk meg általánosságban és ne kerüljünk ezzel ellentétbe. Ami a biztositó társaságokat illeti, ez a 27
