Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-112
Az országgyűlés képviselőházának . kedő nem egyéb, nrnt az adó-adminisztráció közege. T. minister ur, ez igy van: az adóadminisztráció közege! (Sándor Pál: Azért nevet a minister ur, mert sikerült. Adóbesaedő a kereskedő!) Arra nézve, hogy milyen a kereskedő és a kisiparos helyzete, én Madarassv Beck Marcell báróra, a Leszámitoló ós Pénzváltó Bank elnökére hivatkozom, ő egy statisztikát tett közzé a napokban, amelyben összehasonlította, hogy milyen volt a béke utolsó évében a nevesebb budapesti kereskedick számlája a Leszámitoló Banknál és milyen most; megállap'tja, hogy békében a kereskedőknek a Leszámitoló és Pénzváltó Banknál nagy követelésük volt, ma pedig, ha a Leszámitoló és Pénzváltó Banknál lévő összes kereskedői számlákat összeadja. egy nagy mínusz jön ki a kereskedőkre nézve. A munkásság gazdasági helyzetére vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy a munkás maga is beleesik a magyar pénz és gazdasági élet szomorú körforgásába. Mert kezdhetem lenn a munkásnál, vagy fenn a gyárnál, kezdhetem ott. hogy a munkásnak nincs foglalkozása, ennélfogva nem tud a kiskereskedőnél és kisiparosnál vásárolni, ennélfogva a kiskenaskodő és a kisiparos nem tud a nagykereskedőnél vásárolni, a nagykeresked" néni vásárol a gyárnál és enné'fogva a íiyár nem adhat munkát a munkásnak. Itt egv szomorú helyzettel állunk szemben, mert véleményem szerint Magyarországon az ipgicsz gazdasági élet [rettenetes katasztrófáját az idézte elő, hogy a pénz körforgása megszűnt. (Bródy Ernő: Megakadt!) Megakadt 1 ' Meg fogom azt is mondani, hogy miért gondolom én azt, hogv megszűnt. Régebben ugyanis milyen volt a helyzet? A pénzügyministereknek mindig az volt a felfogásuk, hogv akármiennyi pénz folyik is be az államkincstárba, az vagy állami beruházások, vagy pedig tisztviselői fizet esek formájában végeredményben mégis kikerül a publikumhoz. Ez volt TI helyzet régebben. Csakhogy amikor a publikumhoz, például a kiskereskedőböz került, annak nem kellett szaladnia az aelóhivatalhoz azért, hogy a hátralékos adóját kifizesse hanem a pénz először elvégezte a körforgását: a gyároson, nagykereskedőn, kiskereskedői keresztül került viszsza az államkasszába. Ma a helyzet az, hegy a pénz cikk-cakkosan teszi^ mesr a ma^a körforgását, a maga útját, az államkincstárból va°-y megrendelések formáiéban, vapy r>°dig tisztviselői fizetések formájában kiderül ueryan a publikum közé, de rögtön az elsőnél visszakerül a nénzügvminister rendelkezésiére (Gál Je«ő: Va<ry a HangvábaH T. kénviselőtársam, a Haneryától. amelyről későbben fogok beszélni, uervanc/sak ismét a pénzüg^minist^irium rendelkezése alá kerül. (Sándor Pál: Szegény Hangva: nem kell bántani!) Tisztelt Ház! A minister ur beszédében azt mondotta, hogy az adóterhek és a kincstár telhetetlensége miatt másutt is panaszkodnak, nemcsak Magyarországon. Fz igaz. Az egész világon óriási nagy panaszhull ám van az adók túlságos súlyossága ellen. Nálunk azonban az a bai, hogv itt az adóbehajtás körüli intézkedések teszik elviselhetetlenné a szegény adófizető polgár életét, mert nem elég az. hogv nálunk túlságosan súlyosak az adók, hanem a súlvos adókat olyan rettenetes eszközökkel hajtják be, hogy nekem az a meggyőződésem és az hittem, hogv csak egy rab ország rab népet lehet ugy kinozni, mint ahogvan nálunk az ádóadministráció egves ténvezői az a dot a magvar néptől behajtják. (TJav van! a széjsfíbaloldalon.) Én, itt most nem a politikailag KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. 12. ülése 1928 január 18-án, szerdán. 121 exponált vidéki lakosságról beszélek, nem arról beszélek, hogyha valahol a vidéken, vidéki faluban vagy városban, merne lenni egy ember, aki ellenzéki álláspontot merne vallani mi történnék vele. (Sándor Pál: Jaj annakP Nem arról beszélek, aki csak ellenzéki hírébe is keverednék, mert hiszen annak a szerencsétlen embernek igazán százszor és ezerszer jaj; jaj annak a főszolgabírónál, jaj annak az adóval, jaj annak az állatorvossal és az orvossal. És tehát nem az ilyen emberről beszélek, hanem az egészen normális magyar polgárról, árról a normális magyar polgárról, aki nem akar ós nem mer politikával foglalkozni, arról a magyar polgárról, aki nem meri hangos jajszóra kinyitni a száját; beszélni akarok arról, hogy annak a magyar polgárnak mi a helyzete. Méltóztassanak megengedni, hogy itt r a pénzügyminister urnák egy régebbi beszédére elsősorban magának a pénzügyminister urnák szolgáltassak adatokat. Amikor a legutóbb felszólaltam, akkor a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy a törvény ad utasítást arra, hogy nem lehet az, hogy egyes községekben a pótadó 50%-nál magasabb legyen, és ugyancsak mondotta azt is, hogy nincs olyan mérhetetlen sok zálogolá«, mint ahogy én elmondottam, valamint az átszállításokra vonatkozó adataimról is a minister ur azt mondotta, hogy ez csak fantázia lehet, és mondjam meg azt, hol vannak azok a túlságos nagymértékű átszállítások. Méltóztassanak megengedni, hogy először ne is a városokról vegyek példát, ne azokról a helyekről, ahonnan a magam panaszait állandóan ide szoktam tárni. Nagyon sajnálom, hogy gróf Keglevich t. képviselőtársam, aki a pétervásári kerület képviselője, nincs jelen, de neki meg kell hallania azt, amit én ma a képviselőházban elmpndottam. Azt hiszem, hogy Ivády t. képviselőtársam is épen arra a vidékre való képviselő, tehát méltóztatik tudni, bogy azok az adatok, a melyeket a pétervásári járásra vonatkozólag el fogok mondani, szórói-szóra megfelelnek az igazságnak. Méltóztassék tehát meghallgatni, hogy Magyarországon, nem messze Budapesttől, mi történik. Van egy járás: a pétervásári járás, egy színmagyar járás Heves vármegyében; palóc nép lakja. Ebben a járásban olyan községek vannak, mint Bátor, ahol nem 50%, — amint a törvény mondja — hanem 280% a pótadó. Mátramindszenten 215, Bükkszenterzsébeten 250 és — horrendum dictu — Kisfüzesen az állami adónak 411%-át fizetik a magyarok a pótadóban. 411% pótadó! Az egész pétervásári főszolgabírói járásban az a község, amelynek a legkevesebb pótadója van, Erdőkövesd. 143%-ot fizet pótadóban. Amikor az emberek bemennek a községházára és azt mondják a községi jegyzőnek: Uram, nincs miből fizetnem azt a rettenetes pótadót, a jegyző azt mondja: azért kell fizetned ezt a rettenetes pótadót, mert kevés az állami adó és a kevés állami adót kell ilyen súlyosan pótlékolni. De ez még mindig nem volna baj. Méltóztatnak tudni, mi történik Budapesttől nem olyan távol, a pétervásári járásban? Szegény nyomorult magyar parasztoktól, akik adót fizetni nem tudnak, az adót csendőrök segitsegével, zálogolással hajtják be. Minthogy azonban az emberek a községben árverezni nem akarnak, mert a pétervásáriak megállapodtak egymás között, hogy ők a szegény nyomorult emberek kis ingóságaira nem árvereznek, doirás szerint ezeket a kis ingóságokat a peter17
